Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-168

171 168. országos ülés november 17. 1879. pedig tudhatná, hogy ezen összeköttetés egyedüli alapja a becsület és meggyőződés, (Helyeslés jobbfelöl) mi ha ön részéről elismeréssel nem találkozik is, de gúnyt nem érdemel. Mert tudhatná, hogy midőn velünk egy párton volt, általános volt a panasz, hogy a ministerelnökhöz alig lehetett hozzá jutni, épen azért, inert a képviselő ur mindi"' oldala mellett volt; akkor önnek volt evangélium. (Derültség jobbfelfii.) Csodáljuk, t. ház, hogy oly fényes bonezoló elmélettel a bizottságban és itt a házban is előadott beszéde a képviselő urnák, nem tesz meggyőző hatást: valaminek kell a beszédből hiányoznia, a mint hogy hiányzott és e hiány az, hogy nincs benne igazság. (Helyeslés a jobb oldalon. Ellenmondás a bal és szélső halon.) Nem fog e törvényjavaslatból mindazon veszély és hátrány következni, melyet a képviselő ur abból jövendöl. Ez egy rendes természetszerű folyománya azon politikának, a melyet a monarchia a keleti kérdésben követett s a melyet minden nap, jobban és jobban igazol. Daczára, hogy ezen törvényjavaslat jó ideje, hogy a házban ki osztva van és a lajtántáli tartományokban is tárgyalás alatt áll; daczára, hogy a hírlapirodalom majdnem naponként a kérdéshez hozzá szól s igy az minden oldalról éles megbirálásban részesült, még sem találkozott egy gyakorlatilag keresztülvihető, mindkét parlamentben elfogadásra számítható, alaptörvényeinknek megfelelő, belső jogosultsággal biró positiv előterjesztés. Ez igazolja a jelen törvényjavaslat helyességét. Ha szembe állítjuk azon indokolást, melyet a vita folyamán e házban hallottunk és figyelemre méltatjuk a különböző nézeteket, melyekkel e törvényjavaslat a Lajthán túl találkozik, kétségtelenül igen kényes természetű, nem mindennapi kérdés megoldásáról van szó, melyet az adott viszonyok köztt e javaslat igen helyesen és talán az egyedül lehető módon old meg, minélfogva a t. háznak e törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Simonyi Ernő: Igen kevés szóval kívánok refleetálni a t. előadó urnák egy észrevételére, melyet az általam mondottakra tett. 0 ugyanis azt mondja, hogy azon esetre, ha már Boszniát és Herczegovinát megtartani és administrálni kell, én azt javasoltam, hogy sem a magyar, sem az osztrák ministerium, sem a közös által ne administráltassék az, hanem a saját maga ministeriuma által. Igen is, azt mondottam, hogy ha már okvetlenül szükséges, hogy befolyást gyakoroljunk Bosznia administratiójára, akkor az illető helyen azc tanácsoljuk, hogy ott önkormányzat létesíttessék. Erre a t. előadó ur azt feleli, hogy az, ez idő szerint még nem lehető culturalis szempontból. Ezt századok óta a közszabadságnak minden ellenségei igy vitatták, (Igaz! a szélső baloldalon) mondván, még nem lehet, mert a nép nem érett a szabadságra. Erre már Maculay megjegyezte, hogy ez éppen annyit tesz, mint ha valakinek azt mondanák, hogy addig ne menjen vizbe, mig úszni nem tud, a nélkül, hogy meggondolnák, hogy úszni tanulni csak a vizben lehet. A szabadságot is csak a szabadságban lehet megtanulni, nem pedig a rabszolgaságban. Ezeket általánosságban csak azért akartam megjegyezni, hogy kimutassam, hogy ez általános érvnek nézetem szerint semmi alapja nincs. A mi egyébiránt illeti az én határozati javaslatom támogatását, meg kell vallanom, hogy ámbár határozati javaslatomat tizen irták alá, hogy a házszabályoknak elég tétessék, ez azon czélból történt, hogy ha valami számbavehető ellenvetés történik azokra, miket elmondottam, a vita végén észrevételeimet megtehessem. Azonban az eddig a túloldalról elmondottak, azon érveket, melyek az én határozati javaslatomban foglaltatnak, egy általában nem czáfolják meg. A ministerelnök ur nem is kisértette meg ezt megczáfolni, hanem azt mondotta, hogy ez az érv inkább az occupatió, mint az administratió ellen szól. Megengedem, hogy az occupatió most nincs szőnyegen, de az administratió folyik az occupatióból, a mit — ugy hiszem— a ministerelnök ur sem fog tagadhatni. Olyan politikát védelmezni és követni, a melyről el lehet mondani azon német közmondást, a mely több ízben volt már idézve: „Das ist der Fluch der bősen That, dass sie fortzeugend Böses muss gebären." Oda jutunk, hogy a minister azt mondja, hogy akkori politikám rósz volt, nem mondta ugyan világosan, de ez volt szavainak értelme és hogy mindezeket az occupatió és nem az administratió ellen lehet felhozni. Általában véve, midőn ily kérdés van szőnyegen, a mely Magyarországnak alkotmányát alapjaiban változtatja meg, a mely a legnagyobb befolyást gyakorolja Magyarország alkotmányos életére és jövőjére, nem gondolom, hogy lehetséges legyen, hogy a ministerelnök kerülje az elvi és a nagy kérdés feletti vitát és hogy egyes tételek és mondatok czáfolatába bocsátkozzék. (Helyeslés a szélső balon.) Miután én sem azok által, a miket a ministerelnök ur mondott, sem azok által, a mit a kormányt támogató oldalról felhozattak, azon érveknek meggyengítését, annál kevésbbé pedig megczáfolását nem tapasztaltam, melyek az általam beterjesztett határozati javaslatban foglaltatnak : nekem több mondani valóm nincs, hanem ajánlom a határozati javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: Ezen öt napig tartó vita után, t. ház, azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom azt, hogy ezen javaslatnak sarkalatos hibái azon felszólalások által, a melyek erről az oldalról