Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-168

168. országos ülés november 17. 187S). 169 birtok igen becsesnek fog bizonyulni a keleti kérdés nagy drámájában. Ha Polyt képviselő ur a közigazgatásba csak akkor akar bele menni, ha majd teljesen meggyőződött arról, vájjon az állam képes-e az agrárius kérdés megoldására, aligha nem ngy járna, mint azon ember, a ki felfogadta, hogy addig nem meg}

7 a vizbe, mig úszni ^meg nem tanul. És én azt hiszem, hogy hasonlókép járna Szilágyi Dezső képviselő ur is, a ki a közigazgatást csak akkor akarja kézbe venni, ha előzetesen egészen kimerítő ismereteket szerzett a boszniai és herczegovinai állapotokról. A t. ellenzéknek lehet ngy okoskodni és a szerint cselekedni, mert az nem felelős semmiért; de a kormánynak és nekünk, kik a kormányt támogatjuk, nekünk úgy okoskodnunk és cselekednünk nem szabad. Nekünk cselekednünk kell a tények alapján, mert a világ kereke a mi kedvünkért meg nem áll és nekünk haladnunk kell, habár ködös láthatár mellett is, nem követve más irányt, mint saját meggyőződésünket, a mi legalább azt a megnyugvást adja nekünk, hogy kötelességünket teljesítettük és épen azért, mert cselekednünk kel], ez a harmadik ok, a miért elfogadom a törvényjavaslatot. Elfogadom a törvényjavaslatot ugy Bosznia és Berezegővina, mint a magunk érdekében. Annak érdekében azért, mert ott, akár közvetve, akár közvetlenül felforgattuk azt a kis rendet is, a mi volt, tehát kötelességünk mást állítani helyébe; a magunk érdekében azért, mert finanezialis és politikai okok sürgetőleg parancsolják, hogy az ottani helyzetnek véget vessünk. Elfogadom végül a törvényjavaslatot azért, mert nézetem szerint egy kimerítő törvényjavaslat dolgozása oly nehézségekkel volna összekötve, melyeket jelenleg leküzdeni nem lehet. Ezen okoknál fogva és mivel bizalommal viseltetem a kormány iránt és mert felteszem róla, hogy azt a diseretionális hatalmat, melyet ezen törvényjavaslat megszavazása által reá ruházunk, a magyar állam érdekében fogja felhasználni, elfogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Csatár Zsigmond: T. ház! (Nagy zaj. Elálll Eláll!) Tudom, hogy a t. ház türelme egészen ki van merülve és hogy most új dolgot fölhozni alig lehet; mert én nem úgy fogom fel a dolgot, mint Bódogh t. képviselőtársam, hogy az általa megnevezett szánokok ezáfolták meg csupán a törvényjavaslatot és merítették ki az ellene szóló érveket; hanem én azt inon doni, hogy minden ellenzéki szónok hozzájárult a törvényjavaslat megezáfolásához és kimutatta, hogy azon épület, melyet a kormány Bosznia és Herczegovinában annak elfoglalásával építeni KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VIII. KÖTET. akar, hazánkra nézve rósz és veszélyes volna. Ezek után azt gondolom, hogy nekem nem kell hosszasan a dolognál időznöm. (Helyeslés. Halljuk ! a szélső balon.) Ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert a t. ministerelnök ur beszédében két passus van, melyek eddig nem czáfoltattak meg, holott ha azon két állítás megczáfolatlauul hagyatik, az, a magyar független állam jövőjének nagy kárára volna. (Halljuk! a szélső balon.) Azt mondotta a t. ministerelnök ur, hogy ő azért nem hagyja el a ministerelnöki széket, mert félti hazáját azon roppant katastropháktól, melyek távozása után bekövetkezhetnének. Olj-an agyaglábon áll Magyarország alkotmánya, hogy egy embernek esetleges halála, talán rögtöni gutaütés általi kimúlása (Derültség) az alkotmányt gyökerestől felforgatná'? Azt hiszik, hogy ha egy férfiú távozik a közügyek éléről, nem fog akadni egy másik és hogy nem lesz annak többsége? Nehigyjékezt, többsége lesz a ministerelnöknek, mert a hatalom emberét követni szokták bizonyos egyének. (Ugy van! a szélső balon.) Feltéve, de meg nem engedve, hogy olyan agyaglábakon áll ez az alkotmány, hogy az igen t. ministerelnök urnák a ministeri székből való eltávozása után azonnal összedőlne, én arra kérem az igen t. ministerelnök urat a magyar nemzet fennmaradásának nevében, tegye próbára az alkotmányt, (He-yeslés a szélső balon) mert hitem és meggyőződésem, 1867. óta máig szerzett tapasztalataim eriteriuma abban jelentkezik, hogy szomorúbb sors e szerencsétlen nemzetre nem jöhet azon esetben sem, mint a minőt mi magunk teremtünk meg. De azt is mondta a mélyen t. ministerelnök ur, hogy valami szerencsés dolog volt, az orosztörök háború alkalmával, a túlzóknak — értve ez alatt minket — óhajtását meg nem valósítani, mert oly állapotot * inaugurált volna, a mely sok pénzbe és sok emberéletbe került volna. T. ház, én azt gondolom, hogy ezen egész állítás ellenkezik az igazsággal és ellenkezik azon politikával, melyet mi ellenzéki emberek az orosz-török háború alatt követtünk. Ugy vagyok meggyőződve, hogy ha akkor, mikor néhány magyar levente Erdély bérezés határain, egy nagyszerű eszmének akart életet adni és ha az orosz hadsereg élelmezési vonala akkor elvágatott volna, a mint tervezve volt, akkor most fennállana egy hatalmas Lengyelország szomszédságunkban és lehetetlenné tétettek volna azon borzasztó idők, melyeknek most szükségkép be kell következniök, t. i. mikor Oroszország és Magyarország köztt lesz az összeütközés. Megvallom, hogy a világalkotó politikai dolgokat nem tudom, mert a magasai)!) 22