Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

liíé. uraiáges ülés november 14. 187V. 157 az eddigi szónokok figyelmét kikerülte. Legyen szabad erre rövid észrevételt tennem. (Halljuk!) A 3. §. utolsó bekezdése ezt mondja: „A mennyiben azonban Boszuia és Herczegovina igazgatása oly állandó beruházásokra venné igénybe a monarchia pénzügyi hozzájárulását, melyek nem a rendes közigazgatás keretébe esnek, u. m.: vasutakra, középítkezésekre, vagy hasonló rendkivüli kiadásokra, — az ily járulékok csak a monarchia mindkét államában összhangzóan hozott törvények alapján engedélyezhetők." Első perezre ugy látszik, mintha ez kedvező volna Magyarország befolyására s általában Magyarország önállóságára nézve; hanem a ministerelnök ur tegnapi beszédében igen ominosus szavakat mondott, melyek megfejtik azon talányt, mik épen jött be a törvényjavaslatba e reánk nézve látszólag kedvező passus. Azt mondta a t. ministerelnök ur a quotáról szólva, felelni akarván azon kérdésre, hogy a quóta miért nincs megszabva: „Én nem hiszem, hogy egyszer mindenkorra meglehessen határozni, minden netaláni befektetésekre nézve egyformán a hozzájárulási arányt, mert azok természete egymástól nagyon különböző és eltérő lehet, mert a befektetések történhetnek ugyan Bosznia és Herczegovina érdekében, azonban képzelhetők, azt hiszem, oly befektetések is, a melyek, habár ott történnek is, a monarchia egyik, vagy másik állama közgazdaságának, forgalmának vagy kereskedelmének érdekei által követeltetnek." Én ezen ominosus szavakból azt következtetem s attól tartok, t. ház, hogy csakis azért vannak itt distinguálva a rendes és rendkívüli kiadások, mert attól félnek, hogy a rendes kiadásoknál kegyesek lesznek a 70-és 30 percentes arányt meghagyni, de már a rendkivüli kiadásoknál nem fog e quota fenntartatni és esetleg meg fog történni, hogy a rendkivüli kiadások nagyobb része majd a mi nyakunkra nő. Es igy fog ez menni, t. ház, lépésről-lépésre, önök a túlsó oldalon perhorreskálták a boszniai occupatiót és ennek határozott kifejezést méltóztattak adni az országgyűlés megnyitása alkalmával a feliratban; mindezek daczára megszavazták a 140 milliót, törvénybe iktatták a berlini szerződést. Most már következnek azon lépések gyümölcsei. Itt e törvényjavaslat, a mely teljesen össze-vissza forgatja az 1867-ki törvényt s e törvényben alkotmányunknak még megmaradt foszlányait. így fog ez menni tovább, most még csak kezdetén vagyunk. Következik a vámterületbe való befoglalás és ennek mi lesz a következése V Az, hogy az osztrák ipar számára meg fogjuk nyitni Bosznia határait; Ausztriának igen nagy haszna lesz belőle, mig ellenben mi ismét a rövidebbet fogjuk húzni, a mennyiben az ottani nyerstermékek, vámmentesen jővén be, concurrentiát nyitnak a mieinkkel szemben. (Igaz! a szélső baloldalon.) A másik törvényjavaslatban ki van mondva, hogy Boszniának a vámjövedelmekből 600,000 frt praecipium adassék évenként, holott világos, hogy az ottani jövedelmekből nem jő be talán 100,000 frt sem. Az után fog következni az, mint már beszédem elején is mondottam, hogy ide fognak jönni a bosnyák garnisonok. Pesten kapunk, vagy más városban bosnyák haderőt, mig a mi fiaink boszniai, vagy esetleg albán hareztéren fognak tán orgyilkos kéztől elvérzeni. Ismétlem, igy fog ez lépésről lépésre menni, az occupatió bő forrását nyújtja a bonyodalmaknak, melyek inkább és inkább fogják súlyosbítani Magyarországnak most is igen súlyos helyzetét. Én azon kérdéssel fordulok a többség tagjaihoz, mikor fogják már egyszer kimondani a „quo usque tandem"-et, meddig fogják tűrni azon állapotot, mely oly férfiaknak, kiknek kebelében épen ugy megvan a Magyarország iránti ragaszkodás, mint a mienkben, mondom, hogy ezen férfiaknak nem csak elnézése, hanem eszközlése folytán oly emberek kedveért, kik ezt semmi esetre nem érdemlik, feuntartatik oly állapot, mely a világ előtt csúffá teszi Magyarországot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) En nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom a Simonyi Ernő képviselőtársam által benyújtott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Még néhány szónok kivan nyilatkozni a szőnyegen levő törvényj avaslat felett, de minthogy már egy negyed kettőre, ennélfogva a vita folytatását a képviselőháznak már hozott határozata értelmében, hétfőre vagyok bátor kitűzni, minthogy szombaton ülés tartatni nem fog. Következik az általam az ülés megnyitásakor kilátásba helyezett válasza, a Simonyi Ernő által interpellált két kormánytagnak. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök: Méltóztassanak hedyeiket elfoglalni; az ülést folytatjuk. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Minden 'kelott engedelmet kérek a t. képviselőháztól, hogy miattam kény telén volt ülését egy pár perezre. felfüggeszteni, hanem hivatalos dologban voltam elfoglalva, a mennyiben egy országos tanácskozmányban vettem részt. Azonban ennek daczára is igyekeztem a feleletek megadására szokásos időben eljönni, nem tudván, hogy erre ma korábban kerül a sor. Kérem a tisztelt házat, méltóztassék e nyilatkozatomat tudomásul venni. (Helyeslés.)