Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

j c.c 1S7. országos ülés maradhat fenu a török birodalom, egész más eombinátióhoz fognak ragaszkodni s ennek keresztülvitelére mindent el fognak követni, hogy a muszka szövetséget velünk szemben maguknak biztosítsák; és fennmarad harmadszor azon veszedelem — s ez talán a legnagyobb — hogy majd akkor, a mikor szükségünk lesz összes haderőnk használatára, ép akkor a boszniai oeeupátió következtében százezer ember lesz ott paralyzálva. Legnagyobb veszedelem kérdésének, ha sikerül is a politikai kételyeket eloszlatni, ha sikerül is kellőleg rendezni a közjogi viszonyokat, miután e szerint t. barátaimnak ez oldalon nem sikerül e törvényjavaslattal szemben a kérdés kellő megoldására nézve a kellő támpontot felállítani, azt hiszem, hogy nem követek el semmi merészséget, ha azt következtetem, hogy egyedül azon álláspont helyes, a melyet mi foglalunk el a ház ezen oldalán, melyet határozati javaslatunkban kifejtettünk, s a melynek értelme röviden az: „delendam esse censeo". (Helyeslés a szélső balfelöl.) Ezeket röviden megjegyezve, áttérek felszólalásomnak valódi czéljára, az ideiglenesség kérdésének valódi megvilágítására. Mint mondám, a jobboldalnak valamennyi szónoka arra fektette okoskodását, méltó^ tehát, hogy ezen kérdéssel tisztába jöjjünk. Én úgy tudom, t. ház, hogy kezdettől fogva eszeágába sem volt a hatalomnak ideiglenes occupatiót hozni létre, hanem azon régi vágy, azon valóságos vak és telhetetlen birtokszomj volt itt az irányadó, mely a döntő köröket ezen politikának inaugurálására vezette. {Uqy van! a szélső balról.) Ez az, a melyhez az általuk követett politika vezetett, ez az, a mi a lefolyt háború kezdetén és alatta is az orosz szövetség karjaiba kényszerített s ez az, a mely most is határozottan irányadó. A berlini szerződésben sincs említve, hogy ezen foglalás ideiglenes, sem az, hogy mi a czélja az oecupatiónak: t. i. a rend és csend fenntartása. S én valóban nagyon csodálom, hogy Éber Nándor képviselő ur, a ki nem kétlem, hogy olvasta a berlini szerződést, mikép állíthatja, hogy abban határozottan ideiglenes megbízást vett át monarchiánk. De emlékeztetem azon időre, midőn ama bizonyos bosnyák és herczegovinai küldöttség Budára jött, melyet akkor pezsgőben fürösztöttek, hogy mit mondott akkor ő Felségének? Midőn kihallgatásra bocsátattak ő Felségéhez, ugy szóltak, mint uralkodójukhoz és mint uralkodójuknak, hűségüknek és jobbágyi engedelmességüknek bizonyítékát adták. Ekként voltak már rendezve akkor ezek a deputatiók. És későbben, midőn életbe lépett már az occupatió, mindjárt első gondjuk volt vasutat építeni, Száva-hidat építeni. Azt hiszem ez is mutatja, hogy mindjárt november 14. l>>7!». kezdetben milyen conceptió vezette az illető urakat. De nézzük az előttünk fekvő törvényjavaslatot. A törvényjavaslatnak első §-ban ott guggol ezen szócska: „ideiglenes"; de csakis egyetlenegy hely az, a hol ez a nevezetes szócska van. Nekem igen feltűnt, hogyha ideiglenességről van szó, miért nem nyer ez kifejezést magában a czímben, miért nem szól a czím: „Bosznia és Herczegovina közigazgatására vonatkozó ideiglenes intézkedésekről. (Helyeslés a szélső baloldalon) Más törvényekben, hol ideiglenes intézkedésekről van szó, ez sohasem felejtetett ki. De továbbá a törvényjavaslatban ki van emelve a 2. §-ban a vasutak építése. No, ha nem állandó foglalásról volna szó, vájjon koczkáztatnák-e azt a pénzt, a mit a vasutakba fektettek? (Igaz! a szélső baloldalon.) De itt van továbbá az a kifejezés: „állandó beruházások". Ez a 3. §-ban van. Már a ki ezek után ideiglenes foglalásról beszél, azt én, megvallom, nem értem. De van még egy más. A t. ház asztalán fekszik már Bosznia és Herczegovinának a közös vámterület keretébe való befoglalásáról szóló törvényjavaslat. Azt hiszem, ezen tartományoknak a közös vámterületbe való befoglalása egyik leghathatósabb eszköze az annexiónak, egyik leghathatósabb eszköze annak, hogy a határok ezen két tartomány és mi köztünk elenyésszen. Ezek után ideiglenességről beszélni, azt hiszem, hogy humbugnál, elámításnál egyéb nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébiránt, hiszen megmondta Jókai Mór képviselő ur, hogy miként kell érteni az ideiglenességet. Azt mondta, hogy ideiglenesen benn maradunk Boszniában és Ilerczegovinában addig, mig, vagy regenerálni fogja magát Törökország, vagy pedig kénytelen lesz onnan kimenni. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur ezzel az ideiglenességre, meglehetős hosszú időt tűzött ki. Törökország már körülbelül 50 esztendeje küzködik, hogy magát regenerálja és ha engednek neki időt, bizonyosan bele telik még 50 esztendő, hogy ezt keresztülvihesse. Másrészt pedig az, hogy Európából nem lesz kénytelen kimenni, azt hiszem, ez is eltarthat 50 esztendeig; minden esetre igen hosszú idő, mert az európai hatalmak kölcsönös rivalitása bizonyosan nem fogja megengedni, hogy Konstantinápolyt közülünk valaki egyedül birja. (Igaz! a szélső baloldalon.) E szerint tehát meglehetős hosszú időre van tervezve az ideiglenesség, ugy hogy Jókai Mór t. képviselő ur felfogása szerint ezen ideiglenessége alatt valóságos permanens ideiglenességet lehet érteni. A törvényjavaslat többi részleteivel én, t. ház, bővebben foglalkozni nem akarok. Van azonban egy igen fontos pont, a mely ugy látom, hogy