Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-167
167. erwtágos ülés november 14. 1879. 155 Az igen t. képviselő urak fényeseu megvilágították ezen kérdésnek alkotmányos oldalait; de csakis ezen oldalával foglalkoztak a kérdésnek, a többivel legalább igen keveset foglalkoztak. Én az ő fejtegetéseikhez hosszas taglalásokkal járulni nem akarok; de méltóztassanak megengedni, hogy miután azon jeles szónokok sem meríthették ki a tárgyat, én is hozzájáruljak e^>y-két szóval azon bonyodalmak felderítéséhez, melyek az occupatióból és különösen ezen törvényjavaslatból reánk hárulnak. [Halljuk a balés szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, igen közel állunk azon időhöz, midőn Boszniában a katona-állítás megtörténik, a mi által védelmi viszonyaink nagy mértékben meg fognak zavartatni. Meg vagyok győződve, hogy azon jeles ember-anyag, mely Boszniában létezik, nem fog használatlanul heverni s azt hiszem, hogy mindjárt akkor, midőn kezdetben concipiálták a boszniai annexió eszméjét, arra gondoltak, hogy mily derék dolog lesz az, ha a magyar csapatok Boszniában lesznek elhelyezve, mi pedig onnan veszünk huszárokat. Ez volt kezdettől fogva azon politika kedvencz eszméje, {ügy van a szélsőbalon) s már olvassuk is a lapokban, hogy gondolkoznak róla, miként lehetne Boszniát katona-állítási tekintetben kiaknázni. Azt mondják, hogy egyenesen újonczozást eszközölni nem lehet, hanem bizonyos toborzás eszméjével foglalkoznak és az onnan nyerendő emberanyagot a honvédség körében akarják elhelyezni. Hogy ebből összes védelmi szervezetünkre új bonyodalmak fognak következni, az világos dolog; de egyáltalán más dolognak is nézhetünk eléje. Mi most szemrehányásokat teszünk a kormánynak és felhozatott, hogy Bosznia és Herezegovina, akár a delegatió útján, velünk szemben mindenesetre absolutistice fog igazgattatni. Azt tartom, hogy meglehet, hogy megjegyzik maguknak ezen szót és ügyesen el fogják hárítani magukról azon vádat, hogy absolutistice igazgatják a tartományokat és miután ezek a mostani alkotmányos kormányzás, ez a mostani alkotmányos élet oly kényelmesnek és simának bizonyult be a hatalom részére, hogy ennél a maga részére kényelmesebbet és jobbat feltalálni képes nem lett volna, talán össze is fognak paklizni egy parlamentet, melyből csinálnak bosnyák delegatiót, bosnyák verstärkte deiegatiót és ha ez be fog következni, ismét új alkotmányos ^omplicatiókkal fogunk szembe állani. Ezeket voltam bátor, mint példákat és adalékokat felemlíteni, mintegy kiegészítéséül azon íényes exposéknak, melyekkel t. képviselőtársaim az egyesült ellenzék tagjait felvilágosították, hogy mennyire fogja ezen törvényjavaslat alternálni fennálló közjogi viszonyainkat. Hanem hát ezentúl, midőn azon kérdést méltóztatnak felállítani maguknak, hogy mit kellene csinálni Boszniával, már t. barátaim magatartása reám azon benyomást tette, hogy e részben nem volt oly szerencsés, mint az elsőben. Két szempontot emelt ki Szilágyi Dezső t. képviselő ur; ezeket bővebben adta elő tegnapi fényes beszédében gróf Apponyi Albert t. képviselő ur — a melyek szerint lehetne rendezni az ottani viszonyokat. Ezen szempontok a következők: a rendezés olyan legyen, hogy a dualismus általa ne vitiáltassék. Apponyi ezt akként egészítette ki, hogy ne a közös kormányra bizassék Bosznia kormányzása; a másik az, hogy a magyar állam befolyása az ottani ügyekre biztosítva legyen. A harmadik az, hogy bármely ezélra kell pénz, a törvényhozás által kell megszavaztatni. Negyedszer meg kell állapítani azonnal a quótát, mely szerint Bosznia a költségekben részt vesz. Nem tagadom, hogy ezen pontozatok igen tetszetősek és nevezetesen, hogy a quótát meg kell határozni; az mindenesetre szükséges és ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatban sajnosán nélkülözzük. Helyes, hogy a magyar állam befolyása biztosítva legyen, mert mint Szilágyi Dezső igen szépen kimutatta, a most biztosított befolyás nem egyéb, mint a befolyásnak homeopatikus harmadik dilutiója. Hanem daczára ennek, én mégis azt hiszem, hogy ha effectnáltatnék a rendezés ezen szempontok irányában, a bonyodalmak és zavarok, melyek épen most alkotmányos szempontból fennforognak, ez által egészen elhárítva nem volnának. En ezen bonyodalmak részletes taglalásába nem bocsátkozhatom, mert miután t. barátaim maguk nem tartották szükségesnek és lehetségesnek, hogy maguk formulázzanak coneret javaslatokat, melyek szerint az ottani állapotokat rendezni kellene, én ezen munkát magamra nem vállalhatom, annál kevésbbé tehetem ezt, mert azt fognák mondani, hogy ezen formulázás az ő nézeteiknek nem felel meg. Szorítkozom azon véleményem kifejezésére, hogy ezen szempontok szemmel tartása mellett is lehetnek alkotmányos szempontból bonyodalmak. Hanem ha ez sikerülne is t. barátaimnak, a dolognak esak egy oldala volna megoldva. Még akkor is fennmaradnának megoldatlanul a boszniai kérdésnek többi és pedig még ennél is nehezebb momentumai. Ertem azt, hogy akkor is megmaradna azon veszély, hogy segítette semmivé tenni és zavarba hozni Törökországot, e gV °ly birodalmat, melyre esetleg még mint szövetségesre, igen nagy szükségünk lehet; fennmarad továbbra is mindaddig azon veszély, a mig a boszniai occupátió tart. hogy magunkra vontuk a keleti keresztények gyűlöletét, kik semmi esetre sem fogják elfogadni a maguk részéről az osztrák uralmat, hanem ha már nem 20*
