Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

154 167. országos ülés sovembcr 1+. 187*. teremteni. Ez eléggé mutatja, hogy nem hitte, hogy egy kicsi, vagy kisszerű állam, itt önállóan fennállhasson. De kívánom különösen a nagyhatalmi politikát még egyért, mert az az, a mi közös monarchiánkkal egy hatalmasabb újabb kapcsot teremt a közös uralkodó személyén kivül; egy eszmét, a mely minden esetre több alkotmányos garantiát nyújt. És én nem tartom véletlennek azt, hogy erre épen egy magyar ember jött először, mert a monarchiának keleti hivatása nem annyira Ausztriának, mint épen Magyarországnak áll érdekében. A monarchia keleti hivatásának teljesítése gazdagabbá teheti Ausztria fényét, de önállóságát, nemzetiségét ő biztosítva találja máskép is; mig Magyarország nemzetiségét és fennmaradását, csak ebben a kapcsolatban találja biztosítva. Ámde, ha tisztában vagyunk a czéllal, azt hiszem, nem szabad az eszközök iránt habozni. Sokszor volt itt szó arról, hogy könnyű Angliának coloniális politikát űzni, könnyű neki azon feladatokat teljesíteni, mik ránk nézve ez sokkal nehezebb. Én azt hiszem, hogy egy szigetországnak, — eltekintve most az arányoktól, — sokkal nehezebb egy néhány száz, vagy ezer mértföldre menő birtokon uralkodni, mint egy nagy continentalis államnak egy mellette levő kis continentalis országon. De különben, ha el akarnók egyszer fogadni azon elvet, hogy a dualismus egyáltalában nem képes terjeszkedésre, — mert ez volna annak következése, — akkor azt hiszem ; oly magyarázatot adunk a dualismusnak, a mely nem áll azoknak érdekében, a kik a dualistikus kormányformának hívei. Es itt szabadjon egy körülmény felett csodálkozásomat kifejeznem, azon roppant ellentét fölött, a mely az egyesült ellenzék sajtója és parlamentáris nyilatkozatai között van. Sajtójában mindennap olvassuk azt, hogy a szabadelvű-párti kormány megbukott, én legalább újabb időben alig vettem kezembe egy számot, a hol ezt nem olvastam volna; és másrészről itt a parlamentben ugy viseli magát a párt, mintha egészen abdicalt volna arról, hogy valaha kormányra juthasson. Mert, ha önök annyira meg akarják nehezíteni a kormányzatot, vájjon nem arra mutat-e, hogy önök sohasem számítanak arra, hogy valaha kormányra jutnak; vagy ha számítanak arra, hogy kormányra jutnak: nem hiszik, hogy egy új provinciát csatolhatnak a monarchiához, sőt ugy vannak meggyőződve, hogy a meglevőket is elvesztik. (Derültség jobbfelöl.) Én értem, hogy nem fogadják el a törvényjavaslatot azok, a kik bennünket orosz barátságról vádoltak, miután egy soha nem létezett török barátságról álmodoztak; értem, hogy nem fogadják el azok, a kik az angol szövetség nagy előnyeit dicsérték azon ideig, mig Derby lord vezette a külügyeket, és rögtön kicsinyelték az angol szövetségnek értékét, midőn Derby lord kénytelen volt kiválni az angol kormányból, mert ő volt ezen szövetségnek akadálya. Én nagyon értem, ha nem fogadják el ezen törvényjavaslatot azok is, r kik a német szövetségnek becsét kicsinylik. Én értem, hogy nem fogadják el azok sem, kik diadallal tekintettek St.-Stephanóra, de gúnyosan tekintettek a berlini szerződésre: de természetesnek tartom, hogy elfogadjuk azok. kik a külügyér actióját, habár eleinte fojtott lélekzettel és aggodalmas szivvel, de utóbb mind nagyobb biztonsággal, és végre diadallal kisérhetjük. Elfogadom az előttünk fekvő törvényjavaslatot. (Helyeslés jobbfelöl.) Mocsáry Lajos : T. képviselőház! Én azon családi perpatvarba, melyet az előttem szólott képviselő ur, kedvencz szokásához képest ez alkalommal is előidézni méltóztatott, magam részéről avatkozni nem akarok, az hozzám egyátalában nem tartozik. (Helyeslés a szélsőbal felöl.) Ha ezen hosszú vitában, mely máris nagy mértékben kimerítette a t. ház figyelmét, szavamat felemelni én is bátor vagyok, a mit mindenesetre csak igen rövid időre teszek, egyedül azért teszem, (Halljuk!) mert a fennforgó kérdésnek egy specziális része, mely nézetem szerint igen nagy fontosságú és ezen része a tárgynak felfogásom szerint, legalább e házban kellőleg méltatva, kellőleg kifejtve nem volt. Értem ezen speciális kérdés alatt azon kérdést, igaz-e, hogy mi Bosznia occupatiójával ideiglenes occupatióval állunk szemben, vagy pedig most már a jövőben, további fejleményére nézve, valóságos annexióval. En azt hiszem, hogy igen nagy különbség van a köztt, hogy miképen contempláljuk mi ezen kérdést, vájjon ugyanis csak múlékony, ephemer természettel birnak ezen bonyodalmak, melyeket e kérdés közéletünkben okozhat, vagy pedig kiapadhatatlan forrását képezik-e a növekedő nehézségeknek. (Halljuk!) Az igen t. kormánypárt szónokai Bausznerti képviselő urat kivéve, egytől egyig azt mondták, hogy ők az occupatiót ugy tekintik, mint valami ideiglenes dolgot s ezen alapra fektették okoskodásaikat. Ázt hiszem tehát, nem mondok merész dolgot, ha azt állítom, hogy ha sikerül bebizonyítanom azt, hogy itt ideiglenességről szó sincs, akkor azon okoskodások, melyek ez alapra fektettettek, halomra dőlnek. Mielőtt azonban ezt tenném, méltóztassék megengedni, hogy röviden registráljam saját előnyükre azon jeles beszédeket és átaiában azon magatartást, melyet igen t. szomszédaink, az egyesült ellenzék tagjai ezen kérdésben tanúsítottak.