Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

167. országos ülé* november 14- 1870. 153 alapján. Igen t. Apponyi gróf fejét rázza és én elismerem azt, hogy ő személyesen nem szólt soha a külön vámterület mellett, de pártjának speciális gazdasági kapaczitáaai, a külön vámterület mellett szóltak és ha e tekintetben a párt feje és a párt szakemberei köztt éles ellentét van, ez azt hiszem, nem válik a pártnak különös előnyére. És akármi véleményben legyen gróf Appouyi e tekintetben magára nézve, hogy saját pártja egyenesen a külön vámterület mellett izgat, ez, azt hiszem, minden kétségen felül áll. {Felkiáltások balfelöl: Dologra!) Arról van most szó, hogy az 1867-iki Deák-párt nézeteit ki képviseli ma; mi, vagy mások ? Ez volt az egyik, t. ház s még ez ellen azt sem lehetne felhozni, hogy talán azóta a tények másról győzhették volna azon t. képviselő urakat, azért, mert közös vámterület, de facto fennállott 1850-től fogva, igy tehát 1867-ben áj tapasztalatokra nem volt szükség. Egy második kérdés, t. ház, ha vájjon azon intentiókat és elveket a háznak melyik oldalán osztják ma is, melyeket az 1867-iki Deák-párt vallott s itt szabadjon röviden a belügyre áttérnem. Azt hiszem t. ház, hogy csak a legfőbbet említsem, úgy az egykori conservativ, mint a Deák-párt előrehaladó része az állami közigazgatás mellett a leghatározottabban küzdött, ezen állami közigazgatás mellett tört lándzsát. Ez volt a legnagyobb praetensióval hangoztatott eszméjük és kérdeni, van-e még szó azon oldalon állami közigazgatásról, meri ezt valaki hangoztatni ?

r {Felkiáltás balfelöl: Van!) Én nem hallottam. Ellenkezőleg midőn azt ezen oldalról felhozták, egyenesen úgy állították oda, mint egy tőrt, melylyeí a pártot meg akarták ejteni; gr. Apponyinak Grünwald beszédjére adott feleletében. Már most t. ház, ha elismerem is azt, hogy egyes dolgokra nézve a ház többségében vannak olyanok, kik változtatták nézeteiket, a mennyiben egykor a balközéphez tartoztak: azért legkevesebb szemrehányást tehetnek azok. kik bennünket hét éven át kapaczitáítak, mert azt nem hiszem, hogy valaki azért neheztelhessen, hogy mások az ő nézeteit elfogadják, már pedig elfogadták ezen nézeteket és viszont azt merem állítani, hogy önök elfogadtak igen sokat az akkori balközép nézeteiből; a különbség kettőnk köztt az, hogy mindketten változtunk: mi elfogadtuk az önök jó nézeteit s önök elfogadták a mi rósz nézeteinket. (Derültség és zaj balfelöl.) Sokszor halljuk, t. ház, azt mondatni, hogy mióta a szabadelvű párt megalakult, nagy reactió tapasztalható az összes jogi alkotások terén. Legyen szabad kérdeznem, hol kezdődik ez a KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VIII. KÖTET. reactió? Az igaz, hogy a Deák-párt alkotásainak egyik legfontosabbikát, a birói függetlenséget felfüggesztette a szabadéivü-párt kormányra jutása elején, de az csak ideiglenes volt s a miut tudjuk, ma teljesen vissza van állítva. A mi pedig egy másik nagyfontosságú princípiumot illet: az administrativ s az igazságszolgáltatás szétválasztását az igaz, hogy szintén a legszélső korlátok közé szoríttatott, de ezen törvényjavaslatban, ha netalán scrupulusai lennének némelyeknek, meguyugtathatja az, hogy igen kiváló Deák-párti emberek vettek benne részt. Ha tehát kérdem: hol kezdődik a jogi reactió a szabadelvű-párt történetében, nem tudok másra visszamenni, mint a büntető-codexre, mert arra nézve halljuk leginkább azt, hogy a szabadelvűpárt a reactió terére lépett. A miben azonban a t. túloldal leginkább közeledik az egykori közjogi ellenzék felfogásához. . . {Nagy zaj balfelöl.) Ha csendben marad a t. ház, meg fog érteni; ha nincs csend, nem tehetek róla, hogy nem ért meg. {Derültség balfelöl. Felkiáltások: Halljuk!) A miben, mondom, nézetem szerint leginkább közeledik a túloldal az egykori ellenzék nézeteihez, az az, hogy nem tanúsít elég érzéket a monarchia hatalmi állása és tekintélye iránt és hogy ha ez menthető volt azon pártnál, mely nem helyeselte a közjogi kiegyezést, azt hiszem, sohasem menthető azon pártnál, melynek tagjai részint elfogadták a közjogi kiegyezést, vagy legalább oly traditiókban nevelkedtek, melyek még szorosabban összeforrasztották a monarchia különböző elemeit. Utalhatna talán megczáfolásom tekintetéből a túloldal arra, hogy a Deákpárt is óvta a kormányt attól, hogy nagyhatalmi politikát kövessen, de azt hiszem, hogy azon nagyhatalmi politika alatt nem egy kelet felé gravitáló nagyhatalmi politikát értettek, mitől óvták a nemzetet, hanem oly nagyhatalmi politikát, mely Németország felé akarta a hódítási tendentiákat vezérelni. En csak egy példát akarok arra nézve felhozni, mely mutatja azt, hogy az egykori balközép s a Deák-párt különböző árnyalatai köztt már akkor is volt egy összekötő és széthúzó kapocs és midőn a német-franezia háború került elő e házban, akkor fognak emlékezni, hogy igen sokan a balközépből egyenesen a Deák-párt bizonyos elemével csatlakoztak, mig a Deák-párt más elemei saját kormányukkal ellenkező nézetet tápláltak e részben. Én t. ház, részemről azt hiszem, hogy igen is nekünk a monarchia nagyhatalmi politikája mellett kell lennünk, a mellett kell lennünk azért, mert nem hiszem, hogy ezen darab földön más, mint egy nagyhatalom existálhasson. És ezen meggyőződésemet merítettem abból, hogy a mai monarchiái alakulásnak határozott ellensége, maga Kossuth Lajos egy confederatiót akart ennek helyébe itt 2J