Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

152 167. országos ülés november 14. 1879. zetésében. Ha arról volna szó, hogy hol vannak következetes emberek, akkor csak a háznak azon oldaláról, (a szélsőbal felé mutatva) vagy azokról, a kik ä Deák-párt tagjai voltak egykoron, lehetne nyilatkozni, de ez utóbbiakról taláu nem teljes biztossággal, mert a politikai következetességet nem lehet végig vinni. A különbség az, hogy közttünk mindenesetre több deák-párti van, mint a hány főből az egyesült ellenzék áll és viszont közttünk igen kevés balközépi van, mert nagy részük az egyesült ellenzék tagja és pedig nemcsak azért, mert személyes sympathiáik vonzották az ott ülő kiváló tehetségű férfiakhoz, hanoin mert volt lelkűknek közös vonása, a mely őket egymáshoz csatolja. De. ne nézzük ezt annál inkább, mert azt hiszem, hogy az a párt áll a legkülönfélébb elemekből és mert ha csak azt az okoskodást nem akarjuk követni, hogy két minus, egy plus, különben azon párt a következetességet magának nem vindicálhatja, (Felkiáltások hal felöl: Ohóf Zaj. Ralijuk! Halljuk! jobbfelol) ámbár azon oldalon ülnek a legkövetkf'zetlenebb politikusok. (Felkiáltások bal)elöl: Ohő! Zaj.) ígértem, t. ház, hogy egy pár főbb kérdésre nézve vizsgálni fogom, hogy melyikünk gondolkozik úgy, nr'nt az 1867-iki Deák-páit: az egyesült ellenzék-e, mert (A szélsőbal félé mutatva) azon párt nem is vindikálja magának ezt, vagy mi? Miután épen a közös ügyekről van szó, legyen szabad a másik fontos közösügyi kérdésre, a közgazdasági kiegyezésre, a közös vámterület kérdésére áttérnem. (Zaj.) Egy pár idézetet akarok felolvasni, előre is ígérve, hogy csak oly férfiak nézeteit idézem, a kik ma is úgy gondolkoznak, mint 1867-ben és a kik ennek következtében ezen oldalon ülnek, noha könnyű volna találnom olyanokat is, a kik ma máskép gondolkoznak. (Zaj bal/elöl.) De nem szándékom egyes személyeknek kellemetlenségeket okozni, hanem egyszerűen annak bebizonyítására szorítkozom, a mit elébb , mondottam. A vámkérdésről 1867-ben márczius 22-én egy akkori képviselő és tagja a Deák-pártnak, a következőképen nyilatkozott: (Nagy zaj. Olvas.) „Ezen ügyek részint közjogi, részint közgazdasági természetűek. Az első közösségének alapja a javaslat szerint a pragmatica sanctió, a mint ezt a ház egyik nagyérdemű tagja több alkalommal kimutatta, a minek ismétlése részemről felesleges plágium volna. Az utóbbiak közösségének alapját képezik a közgazdasági érdekek... (Nag;j zaj balról.) Elnök: Ismételve kérem a t. házat, hogy mintán a képviselőház minden tagjának hal<aui joga van, az elnökségnek pedig kötelessége, méltóztassanak conversatiójuknak önmaguk korlátokat szabni és csendben maradni. (Általános helyeslés.) Láng Lajos: Nem képzelek részemre (Nagy zaj. Felkiáltások balfelól: A szószékre!) nagyobb bókot az ellenzék részérői, mint azt, hogy nem akar meghallgatni. (Zaj. Felkiáltások balfelól: Tessék hangosan besz'lni! A szószékre! Derültség.) Mindenki oly hangosan beszél, a hogy tud és mindenki oly okosan beszél, a hogy tud, monda a ministerelnök ur. (Nagy zaj. Olvas,) „Az utóbbiak közösségének alapját képezik a közgazdasági érdekek, különösen pedig egy nagy közgazdasági tény, a vámterületnek de facto létező közössége, melyet jogilag ugyan meg lehet szüntetni, de a miuek megszüntetése nemcsak anaehronismus volna, a szabad kereskedés felé hajló korunkban — valódi közgazdasági abnormitás — hanem egyszersmind saját érdekeink kiáltó félreismerését tanúsítaná. Mert bármennyire kell törekednünk, főleg vasutak építése által, hogy terményeink a világpiaezokra jussanak, nem lehet a számításunkból kihagyni, hogy a lajtántúli országok, a geographiai fekvésnél fogva, terményeink legbiztosabb vevői. Ennek következtében nekünk a lajtántúli országokkal. a közgazdasági intézkedéseknél, szerződések alapján közös elveket és közös módozatokat kell megalapítanunk, ide tartozván főleg a vámszabályzat, az indirect adók és a monopóliumok. Én pedig nem tudom felfogni, miként szenvedhetne ez által törvényes önállásunk; sőt azt hiszem, hogy közgazdasági fejlődésünk által politikai súlyunk is növekedvén, önállásunk szilárdulni fog." Ez az egyik, t. ház; felhozhatnék egy másikat, de a helyett, hogy talán egyes, akármily kitűnő férfiak véleményét felhozzam, nem említek másét, mint Deák Ferenez véleményét a közös vámterűlet kérdésében: „Tudjuk, hogy az európai kereskedelmi politika oda látszik irányozva lenni, hogy minél nagyobb vámterületek alakíttassanak addig is, míg a világ teljesen beevezhet a szabadkereskedés révpartjába. Mi sem láttuk czélszerűnek, hogy Magyarország külön vámterületet képezzen; ezen nézetben voltak a lajtántúliak is magokra nézve. Ok is azt hitték, hogy nagyobb vámterület a kereskedésnek nagyobb előinozditója. Jelenleg a vámszövetség fölött tanácskozunk, melyet e területre nézve kötünk." Ebből a kevés idézetből, t. ház, azt hiszem, meggyőződhettek arról, hogy az 1867-iki Deákpárt feltétlenül a közös vámterület alapján áll. Már most kérdem, t. ház, közülünk ma ki áll a közös vámterület alapján ? Mi, vagy az önök pártja. Azt hiszem, nem lehet nehéz erre a feleletet megadni, hogy önök, igenis külön vámterület alapján áüanak, mig mi a közö-ä terület