Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

ÍÍ7. országos ülés november 14. 1878. 151 Hogy a kérdés érdemébe bocsátkozzam, Tajjon Bosznia administratiój a a közös ügyekről szóló törvény szellemében a delegatiókhoz tartozik-e, vagy sem, (Felkiáltások a baloldalon: Hangosabban! Halljuk! Halljuk!) mindjárt előzetesen megjegyzem, hogy noha azt hiszem, hogy a közösügyi törvény értelmében a delegatiókhoz tartozik, ezt nem ugy értem, hogy az minden előleges törvényhozási actus nélkül, de nézetem az, hogy odatartozik; és e tekintetben bátorkodom épen arra hivatkozni, a mire az előttem szólott képviselő ur hivatkozott. (Halljuk! Halljuk! Hangosabban!) A képviselő ur sziTes volt Deák Ferencznek a közösügyekről szóló törvény tárgyalása alkalmával tartott beszédéből idézni, hogy a külügy és az említett költségek megállapításán kivül, semmi egyéb tárgyra nem mutatott, hogy annak közössége a sanctio pragmaticából foly. {Halljuk! Haljuk! Hangosabban !) Elnök: Felkérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak, a mennyire lehet, csendben lenni, hogy a esendesebb hangú és kellő phisikai eszközökkel nem rendelkező szónok beszéde is halható legyen. (Élénk derültség.) Láng Lajos: A túlsó oldalról leginkább Lukács Béla képviselő ur kívánta, hogy hangosabban szóljak, kérem méltóztassanak csendben lenni, mert azt hiszem, hogy én is rendelkezem olyan erős hanggal, mint az övé. (Halljuk! Halljuk!) Én tudom, t. ház, hogy az 1867-ki törvény felsorolja mindazon kérdéseket, melyek a delegatióhoz utasíttatnak s tudom azt is, miután figyelemmel olvastam azon tárgyalásokat, melyek e tekintetben 1867-ben folytak, hogy nem egy képviselő aggodalmasan körülirta, hogy semmi más nem tartozik oda, mint ezen ügyek; de azt hiszem, hogy nem vonatkozhatott Boszniára, miután akkor Bosznia senkinek esze ágában sem volt; nem is vonatkozhatott a külügyekre, melyeket egész általánosságban oda utalt, hanem igenis vonatkozott arra, hogy semmiféle más belügye egyik, vagy másik államnak nem tartozhatik a delegatió hatáskörébe. Hogy magát a delegationalis intézményt abban az időben sem tartották változhatatlannak, sőt meg voltak arról győződve, hogy az kiterjeszthető vagy módosítható, ez iránt ismét épen ezen tárgyalásból szándékozom idézni. Megjegyzem, hogy ha netalán azon idézetek, melyeket felolvasok, némileg ellenkezők, vagy más conclusióra engednek következtetni, a mit azok, miket ugyanezen tárgyalásból Szilágyi Dezső t. képviselőtársam felolvasott, ugy annak magyarázata abban rejlik, hogy én leginkább azon szónokokat tanulmányoztam, kik akkor a törvényjavaslat megalkotói közé tartoztak, mig ö leginkább azokat, kik annak idejében a törvényjavaslatot ellenezték. Egyik igen kiváló tagja az akkori kormánypártnak, nevét nem említeni, legyen elég tájékozásul annyi, hogy azóta nem tartozik a ház tagjai közé — a többek közt beszéde befejezéséül ezeket mondja: „Ha ellenben valaki azt kívánja, hogy azon törvény, mely a 67-es bizottság javaslata alapján alkottatnék, örökös legyen és soha változást ne szenvedjen, e tekintetben, igaz, semmi biztosíték nsm létezik; de nem létezik szintúgy a 67-es bizottság javaslata, mint a kisebbség véleménye mellett. Hasztalan! A vén Saturnus máiős időktől fogva folytonosan fölemészti saját gyermekeit. Örökös törvényeket emberek még nem alkottak soha és így örökös törvénveket mi sem fogunk alkotni. Őseink kétszer tettek ily kísérletet." Elmondja azután a kísérleteket, s kimutatja, hogy azok nem sikerültek s végül igy fejezi be beszédét: „Nem is abban áll a jövő biztosítása, hogy a törvények örökösek legyenek, hanem abban, hogy a törvényeket csak az változtathassa, vagy csak az magyarázhassa, ki azokat alkotta, Magyarországban tehát csupán az országgyűlés és a fejedelem együttvéve ." Azt hiszem, hogy ezen cautela a törvényváltoztatásnál meg van tartva ma is. De, t. ház, én azt hiszem, hogy ha ma a közösügyi törvény alapján nem lehetne tovább fejlesztőleg a mai törvényt meghozni, akkor nem lehetett volna 67-ben a pragmatica sanctio alapján az akkorit sem meghozni. A viszonyok változtak, az alapelv ugyanaz maradt, tehát alkalmazkodni kellett a hozott szükséglethez. Egyébiránt a helyett, hogy nagyon részletesen foglalkoznám ezen egyetlen ponttal, talán jobban érdekelni fogja a t. ház figyelmét, ha vizsgálni fogom, vájjon a ház két pártja: az egyesült ellenzék és a többség köztt melyik az, mely az egykori Deák-párt legfőbb elveit fenntartotta s ma is azon alapon áll, melyen a 67-ki Deák-párt állott. A körül forog itt a vita, melyik értelmezi a törvényt jobban; és ha némileg sikerül kimutatni, hogy a 67-ki Deák-pártnak egy és pedig igen fontos nézetét illetőleg, mi osztjuk ma is a deák-párti nézeteket, m"g azon az oldalon épen az ellenkezőt, nevezetesen az akkori balközép, az akkori közjogi ellenzék nézeteit osztják, akkor talán némi valószínűség fog felderengeni az iránt, hogy talán e dologban is nem az akkori Deákpárt álláspontját foglalják el. Én nem akarom vizsgálni, milyen tagokból áll politikai multjokat illetőleg, som azt, hogy milyen tagokból áll a másik párt, noha Szilágyi Dezső t. barátom, — bocsánatot kérek, t. képviselőtársam (Derültség) egyenesen provocalt erre beszédének beve-