Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

150 167. országos ülés november 14. 1879. a maga esze szerint, a keze ügyébe vehetett ismeretek és adatok alapján igyekszik a kérdést megoldani, de vájjon gondolja-e a t. ministerelnök ur, hogy ha egy oly megoldási mód terjesztetnék a ház elé, mely ezen veszélyeket nem rejti magában, nem volna-e kész akkor még az is hozzájárulni, a kinek talán egy, vagy más tekintetben más véleménye van? Meg vagyok győződve, hogy mihelyt ily javaslat előterjesztetik, annak e házban meglesz a többsége s ép azért az általam kifejtett indokoknál fogva a törvényjavaslatot nem fogadom el általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, hanem Szilágyi Dezső képviselőtársam határozati javaslatához }éxvlok.(tIosszantartőzajos helyeslés és taps balfelöl.) Jókai Mór; T. ház! (Halljuk!) Személyes kérdésbej] és szavaim félremagyarázása miatt kérek szót. (Halljuk!) Igenis személyes kérdésben is, a mennyiben az a sajátszerű kivételes helyzetem van a tisztelt házban, hogy a mig e ház minden tagjának szabad a maga indokait előhozni és ha megczáfolnak valamit, az indokokat czáfolják meg: én nálam a t. házban mindenkinek, egyenesen személyem ellen fordul a megtámadása. (Ellenmondás balfelöl.) Ha az sem személyes megtámadás, amidőn azt mondják, hogy összes irói és politikai működésem a nemzet tönkretételére volt irányozva. .... (Egy hang: Ki mondta ezt? Hoszszantartó zaj.) Én tudom, hogy mire felelek. De erről nem szólok, ehhez hozzá vagyok szokva, a mióta a tollat kezembe vettem. Mikor a túlsó oldalon ültem, akkor azok mondták, a kik ezen az oldalon ültek, most pedig, a mikor itt ülök, azok mondják, a kik a túlsó oldalon ülnek. (Derültség.) Csak az az egy vigasztal, hogy ezen gonosz törekvésemnek semmi sikere sincs. (Derültség.) De igenis fel kell szólalnom különösen szavaimnak félremagyarázása miatt, a mit már tegnapelőtt Pulszky Ágost képviselő ur megkezdett és a mit most folytatott Molnár Aladár t. képviselőtársam, azt insinuálva ellenem, hogy én forradalmi tanokat hirdetek e házban. Ezen vád ellen védelme alá vett Helfy Ignáez t. képviselőtársam, (Derültség) viszont azt mondván, hogy én soha sem voltam forradalmár, még 48-ban sem. Ugy a vád, mint a védelem iránt van megjegyzésem. Igenis nem voltam 48-ban sem forradalmár; mert a 48-iki küzdelem szabadságharcz volt és nem forradalom. (Helyeslés ) És a kik abban részt vettünk, mindnyájan visszautasítottuk azon meggúnyoló elnevezést, hogy az forradalom. (Helyeslés.) De nem hirdettem forradalmat tegnapelőtti beszédemben sem. (Zaj a balon. Hulljuk!) Kérdést méltóztattak hozzám intézni, méltóz- j tassék a feleletet meghallgatni. Igen világosan megmondtam, hogy önvédelmünkre készen állá eszközeink használása tiszta képtelenség abban az esetben, midőn egy esküje által kötelezett koronázott király és alkotmányos magyar kormány áll fenn. De igenis, midőn azt mondtam, hogy én azon phautasmagoriát nem tudom utolérni, kijelöltem azon kérdést, melyet önök teremtettek, hogy ha t. i. egy harmadik hatalom, a melynek alkotásáról önök beszélnek, azon harmadik hatalom a két törvényes factor felé helyezné magát, ha Magyarországban, vagy az absolutismust, vagy a central-parlamentet, vagy mindkettőt keresztül akarnák vinni, akkor igenis mi ott volnánk, a hol voltunk; (Helyeslés jobb/elöl. Nyugtalanság b dról. Zaj) ott volnánk ismét egyesülten mindnyájan, a hol voltunk az 50-eg években és a 60-as évek első lustrumában. Tisztelt barátom Helfy képviselő ur és consorsai szintén volnának azok, a kik akkor voltak: benevoli spectatores a távolból. (Helyeslés jobbfelöl. Derültség. Nyugtalanság a szélső balon.) Láng Lajos: T. ház! Ha röviden reasummálni akarnók a vitát, a mely körül ebben a négy napban az forgott, azt hiszem abban a pár szóban lehetne azt összefoglalni, vájjon ki értelmezi közülünk helyesen az 1867: XII. torvényezikket, a táloldal-e, vagy pedig ez. Az igen t. túloldal, az egyesült ellenzék azt állírja, hogy ők. Mi bátrak vagyunk azt állítani, hogy mi és eltekintve minden egyébtől, a nélkül, hogy a felfogásnak részleteibe egyelőre érdemlegesen belebocsátkoznám, nagyon csodálkozom, hogy az igen t. egyesült ellenzékben nem keletkeznek némi, ámbár szerény aggályok felfogásuk helyessége és jogosultsága felett, — mondom _ hogy milyen az a felfogás, azt nem érintem, midó'n azt látták, hogy ugyanazok, a kik ezen közösügyi törvénynek kezdettől fogva leghatározottabb ellenzői voltak és a kik ma m a leghatározottabban ellenzik azt, a szélső ellenzék, teljesen ugy értelmezi a közös ügyeket, mint a hogy ők értelmezték; mert azon értelmezés, melyet e házban Simonyi Ernő, Helfy Ignácz, sőt Csanády Sándor képviselőtársam is a közös ügyeknek adott, az /teljesen megfelel annak, a mit ők felállítottak, pedig emlékezhetnek rá, hogy pár nap előtt, midőn Éber képviselő ur felkérte a házat, hogy az 1867. törvény szelleme által legalább áthatni engedje magát, azon oldalon még ezt is visszautasították, mint nagy sértést; mondom, midőn ily fontos dologban teljesen egyezik véleményök azokkal, kik e törvényt eleve rosznak állították és állítják ma is: ez legalább bennem, ha helyökben volnék, némi aggodalmat keltene és kelthet bennök az iránt, vájjon csakugyan helyesen fogják-e fel a kérdést.