Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

W. országos fllés november 14. 1873. {49 nasságára, (Halljuk f) a t. ministerelnök ur férfias eltökélésére, elhatározására, méltóztassék akkor tett igéretét most beváltani, midőn az első alkalom kínálkozik arra, hogy a delegatiók megszabott hatásköre ennek szándékolt kitágítása ellenében fenntartassák. (Zajos tetszésnyilvánítások bal felöl.) T. ház! Az előttünk levő törvényjavaslat azontúl, hogy miként kimutatni bátor voltam, alterálja magát közjogi állásunkat és jövőre nézve nagy veszélyekkel fenyeget, hiányos már azért is, mert nem biztosítja a magyar államnak az elfoglalt tartományok kormányzatára szükséges befolyást. Ez iránti aggodalmainkat előttem felszólalt t. nézetfeleim eléggé kiemelték, érveik egy szóval sem lettek a túloldalról megczáfolva, tehát •aloban ismétlésekbe kellene bocsátkoznom, ha ezekkel foglalkozni akarnék. Egyet azonban mindaddig, míg feleletet nem kapunk, kénytelen vagyok ismételni; t. i. a magyar kormánynak a famozus 2. §-ban biztosított befolyását, melyről a ministerelnök ur állította, de csak állította, a nélkül, hogy kimutatta volna, hogy az valami reális és nagy jogot ad, míg ellenben Apponyi Albert t. képviselőtársam tegnap kimutatta, hogy .sokkal kevesebb jogot ad, mint a külügyek vezetése tekintetében az 1867 : XII. t. ez. 8. §-a által van biztosítva. Ennek ellenkezőjét eddig nem méltóztatott kimutatni, ezt tehát kénytelen vagyok ismételve feleleveníteni. Hogyan áll a 2. §. értelmében a kormány felelőssége? A magyar kormány azon 2. §. értelmében csak részt vesz a tanácskozásokban és akkor e házban miért vonhatjuk felelőségre? Legfölebb azért, hogy a közös tanácskozásokban mit tanácsolt. De, hogy elfogadtatott e tanácsa, és mi történt, ezért ezen §. értelmében nem is lehet felelős. Ily biztosítékban, melynek alapján, ha mi a magunk ministerét feleletre vonnánk, ő azt mondhatná, hogy ezt meg ezt tanácsoltam, de ha nem fogadták meg a jó szót, nem tehetek róla, ilyen felelősséggel és befolyással, méltóztassanak megengedni, nem nyugodhatunk meg. Részemről az egész occupatiónak, úgy, a mint az diplomatiailag és más tekintetben is végrehajtatott, elejétől fogva ellenzője voltam és az volnék ma is. De miután már megtörtént, Magyarországnak az elfoglalt tartományokra minél hatályosabb befolyást kívánok biztosíttatni. Nem habozom kijelenteni, hogy ha választanom kellene csekélyebb anyagi hozzájárulás és befolyás köztt, bár nem hiszem,hogy e kettőt szemközti kelljen állítani,inkább a befolyás szigorú gyakorlása mellett szavaznék. Hogy az elfoglalt tartományok mikép kormányoztatnak, hogy ott mi történik, az Magyarországnak nem közönyös, sőt nagy politikai szükség, hogy ott a kormányzat a magyar állam érdekeinek megfelelőleg vitessék ; főleg az első rendezkedés idején, midőn talán azon tartományok politikai kifejlődésének iránya határozódik el. Ez irányban a ministerelnök ur egy nagyon szép frázist mondott. (Halljuk!) Azt mondta minapi beszédében: „Méltóztassanak elhinni, tartsa valaki idealismusnak vagy nem, de főleg oly államban, mely nem egyetlen egy fajnak tömörüléséből áll, helyzetét csak az biztosíthatja, ha európai eultur és emberiségi missiójának megfelelni képes." Másodszor vagyunk szerencsések ilyen ép annyira szép, mintigaz igéket a ministerelnök ur ajkairól hallani. Demindkét alkalommal oly esetber,, midőn ezek érvényesítése nem Magyarország iránt szándékoltatik. Ugyan kérdem, miért nem gyakorolja a t. kormány ezen culturalis politikáját idehaza? Ha kezdet óta ezen politikát Magyarország irányában gyakorolta volna, részemről nem állanék e helyen vele szemben. (Helyeslés balfeöl.) Miért nem iparkodik bennt a hazában termelni mintegy azt a culturát, a melyet azután majd exportálhatunk ? miért nem törekszünk mindenekelőtt a magyar nemzet anyagi és szellemi erőinek kiképzésével fejleszteni ki azt a műveltséget, a mely azután a szomszéd népekre hódítólag kisugároznék? (Helyeslés bálfeWl.) En ne.m kétlem, hogy az occupatió folytán azon országokban a civilisatió érdekében igen sok történik, talán egy pár év alatt több, mint azelőtt félszázad alatt, de ezen civilisatorius eredményekben minél kevesebb lesz a magyar cultura odahatása s kétlem, hogy valami is legyen abból a culturából, a melyet a t. kormány öt éves politikája hozott itthon létre. (Helyeslés bal/elttl.) Hiszen még a velünk egy állami közösségben álló horvát atyafiak sem, a mi institutiónkat és culturánkat veszik példányul. Kérem tehát a t. ministerelnök urat, hogy culturalis szép eszméjét szíveskedjék előbb itthon valósítani s csak azután vinni keletre. (Tetszés balfelöl.) Végül a t. ministerelnök urnák azaz aggodalma volt, hogy ha e. törvényjavaslat elvettetnék, ebből nemcsak kormányválság lenn'

1-, hanem egyéb veszedelem is. A kormányválság, úgymond, nem volna nagy baj, s ő ahhoz szívesen hozzájárulna, de ime az ellenzék különböző árnyalatai részéről különféle vélemények nyilvánultak a megoldás iránt. A mely pillanatban tehát a kormány lelép, nem volna egy nézet sem, melynek többsége lenne. Ne tessék ezen aggódni. (Derültség.) Vájjon mi oka annak, hogy ma ily különböző vélemények nyilvánulnak Bosznia és Herczegovina administratiója kérdésének megoldásában? Az, t. ház, mert a kik különböző megoldási módokat ajánlottak, közösen látják azon veszélyeket, a melyek a kormány javaslatában fenyegetnek; mindenki tehát