Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-167
148 !* 7- országos ülés noveinher 14. 1879. vény szériát két állam külön kezelésének vannak fenntartva. A delegatió foglalkoznék p. o. az igazságügy gyei, a cultusügygyel, az adóügyekkel stb. g ez már a törvény elveinek megsértése. Az által, hogy a delegatió hatáskörében csak bizonyos tárgyak soroltattak, tétetett az oly csonka testületté, mely magát parlamentté nem nőheti ki; de mihelyest ezen tárgyakat szaporítjuk és körébe olyan tárgyakat utalunk, melyek a két állam külön ügyeinek tartattak fel, melyek a parlament tevékenysége körébe tartoznak, azzal már kivetkőztettük a delegatiókat eredeti jellemükből és azokat parlamenti testületekké tettük; másodszor ezen ügyeknek a delegatiókhoz utasítása rést törne azon elvi barrieren, azon elvi korlátokon, melyeken belül tartozhatnak csak bizonyos ügyek a delegatió körébe. Bátor voltam kimutatni azon elveket, melyek a pragmatika sanctióból folynak és egyszersmind közös kezelést igényelnek. Ha már mi most oda utasítunk oly ügyeket, melyek nem a pragmatica sanctióból folyó s egyszersmind állandóan közös kezelést igénylők, akkor ezzel áttörtük magát az elvi korlátot s ha ez meg van, t. ház, a többi utána következik, (ügy van! balfelöl.) Ha egyszer ezen elvi korlát áttöretik, akkor egy idő múlva előállhatnak azon nézettel, hogy Magyarország nem bir meg minden 10 évben ismétlődő oly harezot, minőt Ausztriával a legutóbbi gazdasági kiegyezésben is vinnünk kellett. Sokkal czélszerübb s helyesebb tehát az ilyen egyességnek minden tíz évben való megnyitása helyett, ezt az ügyet a delegatió hatáskörébe utasítani. S ez több okokkal támogatható felfogás. Később előállhat valaki azzal, hogy az országnak még materiális előnyére is válnék, ha pl. bizonyos közvetett adónemek közösekké tétetnének, egy közegnek, pl. a delegatiónak hatáskörébe utaltatnának. E mellett is lehet felhozni nem egy okot és fel is merült már ezen terv. Azután egyszer meg azt mondhatnák, hogy ha már ennyi mindenféle tárgygyal kell a delegatióknak foglalkozniok, nem helyes, hogy különkülön tanakodjanak és csak néma szavazás végett jöjjenek össze, (ügy van! ügy van! bal/elöl.) czélszerübb lenne, hogy együtt beszéljék meg a kérdéseket. Ez csak már a czélszerűség kérdése volna, mert hisz oly ügyek tartoznának már a delegatiókhoz, melyek nem a pragmatica sanctió, alapján, hanem szintén csak czélszerűségből utasíttatnak oda. így jönne létre a delcgatiókból lassanként előbb talán egy Zollparlament, azután egy a central parlament. (Helyeslés és tetszés balftlöl. Mozgás a jobbon.) A t. ministerelnok ur ezt hihetetlennek tartja, fejét rázza, pedig, ha csak kissé gondolkozik, lehetetlen be nem látnia, hogy sokkal kisebb elvi hézagot kell azután áthidalni arra, hogy mindez létrejöjjön, mint a mekkora hézag van az 1867; XII. t. ez. és ezen törvényjavaslat közti {ügy van! Ügy van! balfelöl.) Hogy ezen félelem megint nemcsak az én phantasiámban van meg, hanem erre a törekvés kiváló körökben tényleg megvan, az alig szorul bizonyításra. Az osztrák törvényhozás egy kiváló tagja, a volt minister gr. Widman-Sedlnitzky a minap monda a következőket: „Die Organisirung und Verwaltung der occupirten Länder, gehört, meiner Ansieht naeh, vor das Forum der Delegationen, da es eine gemeinsame Angelegenheit ist und ich die Ueberzeugung habé, dass jede Gelegenheit benützt werden muss, den Wirkungskreis dieses einzigen gemeinsamen Vertretungskörpers zu erweitern und auszubilden. Ist es einmal gelungen, demselben immer raebr und mehr legislative Functionen zuzuweisen, so sind wir dem Ziele näher gerückt, aus den Delegationen ein wirkliches parlamentarisches Institut zu schaffen, in welchem dann naturgemäss unserer Reichshälfte jené Stellung und jener Einfluss zurückgegeben wird, der ihrVermö,ge ihrer Grösse und Leistung zukommt. íme, t. ház, az a nisus, hogy a delegatiókból közös törvényhozó testület, közös parlament létesíttessék, megvan és pedig igen jelentékeny pártoknál, oly körökben, melyek jelenleg úgyszólván túlsúlyban vannak. S kimutattam, hogy ezen törvényjavaslat elfogadásával az 1867: XV. t. ez. elvein az első rés töretnék, mely az első lépés volna a jelzett irányban, a többi azután lassan-lassan kisebb-nagyobb akadályok elhárítása után, bekövetkeznék. {Helyeslés balfelöl,) Szilágyi Dezső barátom hivatkozott arra, hogy éppen a ministerelnok ur volt Ki megjósolta 1867-ben, hogy beállhat az a veszély, hogy a delegatiók hatásköre tágittatni szándékoltatik és a magyar állam önállósága lassankint alá ásatik. A t. ministerelnok ur tovább ment ezen jóslatnál és egy nyilatkozatot is tett. (Halljuk! balfelöl.) Méltóztassék rá emlékezni, hogy az 1868. márczius 10-ki delegationalis ülésben, a midőn a mostari kultasminister, Trefort Ágost ur, akkor bizottsági tag, azon nézetét fejezte ki, hogy szeretné a delegatiók hatáskörét még szűkebbre vonni, mint az az 1867: XII. t.-cz.-ben van, erre a mostani ministerelnok ur a következőket jelentette ki. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) „Biztosíthatom az előttem szólott igen t. bizottsági tagot, hogy senki sincs, a ki határozottabban el volna tökélve oda törekedni, hogy a delegatió hat tsköre ne tágittassék, mint a mennyire én el vagyok arra határozva". Én apellálok a t. ministerelnok ur haza-
