Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

148 167. országos öléi november 14, 1879. ügyministerium ressortjába tartozik ; de már ezen szerződés ratificátiója külügyi tárgy ugyan, de annak előterjesztése az országos kormányhoz, ratificátiója pedig az országgyűlés jogköréhez tartozik. Ugyanezen szerződésnek további folyománya, az ott elvállalt azon kötelezettség végrehajtása, hogy Boszniát oecupáljuk, a hadügyministerium hatáskörébe tartozott és általa hajtatott is végre. Most következik a másik feladat megoldása, az administratió eszközlése s itt ismét esak azt kell kérdenünk, hogy törvényeink szerint, melyik azon közeg, mely egyáltalában az administrationalis teendők intézésére van hivatva s tudjuk, hogy alkotmányunk szerint az nem lehet más, mint állami kormányunk és ha ily provincziáról van szó, egyetértve az osztrák kormánynyal. Hogy ez mikép eszközlendő, hogy mikép adathatik át ezen provincziák administratiója a mi kormányunknak és az osztrák kormánynak, a két parlamentnek ellenőrzése mellett, arra van több módozat. Emiittettek már e házban ezen módozatok. Akár a terület szerinti felosztás, akár egy közös, bizonyos módozatok mellett alkalmazható kormányzó által történhetik ez és pedig mindkét esetben, akár a törvényhozások által meghatározandó szabályok szerint; akár — még azt is tudnám magamnak képzelni — egyelőre teljhatalommal. De alkotmányunk szellemének nem felelhet meg más, mint, hogy ha ez állami kormányzatunk által, törvényhozásunk ellenőrzése mellett történik. Nem ismerhetem el alaposnak azon szemrehányást, hogy miért nem terjesztetik elő az ellenzéki padok részéről részletes javaslat arra nézve, hogy miként volna hát ez létesíthető, miként lehetne Boszniát ekként administrálni. Nem fogadhatom el alaposnak, mert igaz ugyan, hogy az ellenzék padjairól oly ellenjavaslat, mint ez, a másik alapon igen könnyen terjesztethetett volna elő. A napirenden levő törvényjavaslat 1-ső és 2-ik §-a azt mondja inplieite, hogy a közös kormány vegye át a kormányzást és utasítja a mi kormányunkat, hogy vegyen benne részt. Igen könnyű volna javaslatba hozni, hogy utasittatik kormány, egyetértve az osztrák kormánynyal, átvenni e kormányzatot. Könnyű volna a 3. és 4. §. helyett, mely azt mondja, hogy Bosznia és Herezegovina administratiójának bizonyos speciális kérdéseire nézve egyforma törvényjavaslatokat kell a két kormánynak megállapítania és ide alkotmányos tárgyalás végett beterjeszteni, mondom, igen egyszerű volna utasítani a kormányt, hogy terjesszen elő javaslatot az iránt, mikép lesz az egész administratió végrehajtandó. Hacsak ilyetén megoldást akarnának proponálni, az ellenzék bármely árnyalata ezt könnyen megtehetné, de az ellenzék minden árnyalata sokkal komolyabban fogja fel a dolgot, semhogy ilyes javaslatot terjesszen elő, mely oly kevéssé oldja meg a kérdést, mint a hogy a kormány javaslata nem: oldja meg. Az ellenzék csak akkor fogna törvényjavaslat kidolgozásához, ha előbb összegyüjthetné mindazon adatokat, melyek tájékoztatók és ismertetők, hogy indokolhatná a törvényjavaslatot, hogy előadhatná a czélokat és irányokat, melyek követendők s nem hajlandó föllépni ily indokokolással, melyet a kormány terjesztett elő, mely senkit sem tájékoztat arra nézve, hogy mi a czélzat a jövőre nézve Bosznia tekintetében, sem arra nézve, hogy mik ott a jelenlegi állapotok f sem arra nézve, hogy micsoda erőfeszítést tett a kormány, hogy ezen kérdésnek más megoldását előidézhesse; hogy mi a története azon alkudó* zásoknak, melyek köztte és az osztrák kormány köztt folytak: szóval mi ezen ügyeknek a története. Az ellenzéknek bármely ái-nyalata, mondom, ha törvényjavaslatot akarna előterjeszteni, bizonyára mindezeket először figyelembe venné és csak ezután nyújtana be törvényjavaslatot; igy azonban elég, ha megjelöli annak azon irányeszméket, a melyek, ez ügyben, kell, hogy döntők legyenek. Hátra van, hogy azon kérdésről szóljak, vájjon megfelel-e ezen megoldás, a melyet a kormány javasol, a politikai előrelátásnak, a czélszerüségnek? (Halljuk!) És itt azon meggyőződésemnek kell kifejezést adnom, hogy ezen javaslat a szempontoknak sem felel meg; azon meggyőződésemnek kell kifejezést adnom, hogy maga a politikai előrelátás, a czélszerüség is azt kivánná, hogy saját államkormányunk—saját legislatiónk ellenőrzése alatt — közvetlenül vegye át Bosznia és Herezegovina kormányzatát. Nem ismerjük ugyan, mondom, a czélzatokat, a melyek a kormányt ez ügyben vezérlik; nem ismerjük kellőleg az ottani állapotokat sem, de igy általánosságban is annyit mondhatunk, hogy a kormány szeme előtt három czél közül, csak egy lebeghet. Vagy csak a rendet akarja ott egyelőre fenntartani, akar ott egy bizonyos civilisatorius befolyást gyakorolni és később, egy bizonytalan, határozatlan idő múlva ezen provincziákat az ottomán kormánynak vissza adni, vagy szándékozik ezen provincziákat, mint az itt egy oldalról mondatott, később függő helyzetbe hozni Ausztriától és Magyarországtól; vagy végre szándékolja annektálni. De akármi legyen szándéka a kormánynak, akár annesió, akár tőlünk függő állam alkotása, akár civilisatorius hatásnak gyakorlása a végből, hogy e tartományokban a rend helyreállíttatván, azok az ottomán birodalomhoz vissza csatoltassanak: azt hiszem, ha bizonyos hatást akarunk gyakorolni e provincziákra, csak helyesebb, ha oly hatást gyakorlunk, a mely a mi saját érdekeinknek megfelel. (Tetszés a baloldalon.) Ha van