Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

lfií. ari-zágos ülés uoenber 14. 1879. 143 missiónk a keleten, az nem lehet más, minthogy ott oly befolyást gyakoroljunk, mely érdekeinknek megfelel. Ezt pedig saját államkormányunk helyesebben teheti meg, mint a közös közegek, melyeknek hatalmi körét ha neveljük, ismét csak oda juthatunk, hogy az érdekeinkre nézve káros és ártalmas lesz. [Elénk helyeslés balfelöl.) En nem ijedek meg azon missiótól, melyet a kormánypárt egyik képviselője nekünk a keleteu kijelölt, de azt a befolyást ne gyakoroltassuk mások által, hanem gyakoroljuk mi magunk, saját országunk érdekében. (Tetszés balfelol.) Azért -óhajtom én, hogy a mi országos kormányunk vegye kezébe ez ügyet s a parlament ellenőrizze azt. mert akkor akár visszaadjuk, akár megtartjuk a tartományokat, addig is minden esetre saját érdekünknek megfelelő befolyást fogunk ott gyakorolni, a mire nézve nekem a közös kormány garantiát nem ad. [Elénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Én azt hiszem, hogy lehet ez alapon Bosznia kormányzatát kezünkbe venni^lehet ez alapon hazánk érdekében ott jót tenni; de szükséges volna ahhoz, hogy a kormány a dolgot ez irányban tanulmányozza, törvényjavaslatot terjesszen elő, a mi részünkről pedig higgadt és komoly tárgyalás szükséges ehhez s azon hit, hogy az 1867: XII. t. ez. minket nem akadályoz semmiben, a mi hazánk érdekében áll, a hit, hogy az 1867: XII. t. ez. egy biztos alap, nemzeti önállóságunknak, szabadságunknak ésjövőuknek, valamint a trónnak is legbiztosb alapja. Ezekből kiindulva, én a szőnyegen levő törrényjavaslatot nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául, hanem szavazatommal járulok Szilágyi Dezső t. barátom határozatijavaslatához. (Elénk helyeslés balfelöl.) Molnár Aladár: T. ház! A tanácskozásnak negyedik napján nem azért kérem a t. ház türelmét, hogy egyszerűen szavazatom indokolásával untassam a t. ház tagjait, hanem azért, mert a tárgy fontosságánál és több oldalra kiható horderejénél fogva, daczára azon sok irányú alapos fejtegetéseknek, a melyekben különösen nézettársaim részéről részesült, azt máig sem látom minden oldalról kimerítve. És felszóllalok, hasonló kötelességérzettől indíttatva, mint szerencsém volt szót emelni akkor, midőn a berlini szerződésnek, tárgyalás végett a ház elé terjesztését kívántuk. Akkor az 1867: XII. t. ez.-ben a magyar országgyűlésnek biztosított egy nevezetes joga érvényesítését kellett követelnünk; ma felfogásom és teljes meggyőződésem szerint az egész 1867: XII. t. czikket s abban biztosított, egész közjogi állásunkat kell védenünk, mert a beterjesztett törvényjavaslattal ezen XII. t. czikkben megállapított közjogi szervezetünk alapelveiben van megtámadva, (ügy van! balfelöl.) Dárday Sándor képviselő ur tegnap azt mondta, hogy ha itt valóságos alkotmánysértésről lenne szó, az ellen a közvélemény már felzúdult volna ; de midőn a közvélemény csendesen nézi vitáinkat és nekünk hosszú beszédekben kell demonstrálnunk azt, hogy itt valósággal alkotmányunk van fenyegetve, ez maga bizonysága annak, hogy az alkotmány komoly, valóságos veszélyéről, szó sem lehet. Xem tudom, mily alapon látja a t. képviselő ur a közvéleményt oly kedvezőnek a kormány javaslatával szemben? Azért-e, hogy az ellen utezai demoustrátiók, vagy meetingek nem tartatnak? Avagy a közönségben mindennap nagyobb mérveket öltő közönyösség és fásultság talán az, a mit a kormány politikája diadalául tekint? De bármiként fogja fel, engedje meg, hogy figyelmeztessem, hogy a nagy közönség veszélyek ellen fel szokott zúdulni leginkább akkor, midőn azokat közvetlenül maga előtt látja, midőn azoknak már gyakorlati következményei mutatkoznak. De a törvényhozónak kötelessége, midőn törvények alkotásáról van szó, magukra a törvényekben lefektetett elvekre fordítani figyelmét; azon elvekre, a melyeknek a jövőben lehetnek káros következméuyei az államra nézve. (Helyeslés balfelöl.) Ezeket a nagy közönség még nem látja, ezeket nekünk kötelességünk megvizsgálni. (Helyeslés balfelol. Igaz! ügy van!) így vagyunk a jelen esetben is. Több oldalról megemlittetett már, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot két szempontból kell vizsgálat alá venni. Először, hogy állami szervezetünket, közjogi állásunkat nem sérti és változtatja-e ? s másodszor, hogy ettől eltekintve, dispositiói mennyiben felelnek meg jövőre a magyar állam érdekeinek, szükségJeteinek. Én kiválóan az első kérdéssel óhajtok foglalkozni. Erre nézve nagyon sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur, gr. Apponyi Albert képviselőtársam tegnapi felhívására, még ma sem nyilatkozott a hozzáintézett kérdésekre. Különösen miután annyian kétségbe vonták, hogy a kormány, mi valóságos értelmet tulajdonít a törvényjavaslatnak; és vájjon az 1867: XII. törv. czikket veszi-e a törvényjavaslat intézkedéseinek jogforrásául. Én a válasz hiányában, kénytelen vagyok a javaslatot maga a törvényjavaslat szövege szerint, és a ministerelnök ur eddig tett nyilatkozatai szerint értelmezni. Első kérdés az, hogy Bosznia és Herczegovina administratiójának ügye a közös kormányhoz s ennek alapján a delcgátiókhoz való utasítása az 1867: XII. t. ez. értelmében történik-e, vagy nem? vájjon külön törvény nyel önállóan utasittatik-e oda? vagy pedig az 1867: XII. t. ez. értelmében és a külön javaslat csak