Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

1«7. ors^ágo* ilé« aoTember 14, 187». 139 déglőket, azokban elfogadható ágyakat, megehető kotlettet és jó postalovakat." Én azt hiszem, t. ház, hogy a keletre való utat ily módon minden occupatió nélkül megtudtak volna csinálni magunknak mi is. Nem kívánom a t. ház figyelmét hosszasabban igénybe venni, csak arra akarom még figyelmeztetni a t. házat, hogy e törvényjavaslat, persze német nyelven, az osztrák reiehsrath elé is be van terjesztve. Nem tudom, ott mi sors vár reá. Meglehet az is, hogy vissza fogják utasítani és ha a csehek nem mentek volna be a Reichsrathba, biztosan lehetne állítani, hogy visszautasítják. Meglehet, elfogadják, de — a prognosticon ma legalább az — nem úgy, a mint be van terjesztve, hanem módosítva. Ha most a t. ház ezen törvényjavaslatot úgy fogadja el, a mint be van terjesztve, akkor egy sajátságos meglepetésben fogja részesíteni a világot: megmutatván azt, hogy Magyarország parlamentje szlávabb, mint maguk a szlávok. Nem fogadom el a törvényjavaslatot, ajánlom Simonyi Ernő határozati javaslatát. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Hódossy Imre: T. ház! A berlini szerződés elfogadásával változhatatlanul magunkra vállaltuk azt a kötelezettséget, hogy Bosznia és Herczegovina administratiójáról gondoskodjunk. Azokra nézve, kik ezt ellenezték ép úgy, mint azokra nézve, kik helyeselték, a kötelezettség maga egyenlő: abból tehát sem ezen törvényjavaslat mellett, sem ellene argumentumokat vonni nem lehet, mert a kötelezettség az administratió ellátására nézve, ezen szerződésnél fogva kétségtelen. A kérdés tehát csak az lehet: miként feleljünk meg ezen internationális kötelezettségünknek azon két szempontból, hogy egyrészt államjogunknak megfelelő legyen az, a mit teszünk, másrészt pedig, hogy a politikai előrelátás és politikai czélszerűség követelményeinek is eleget tegyünk ? A kormány által e részben ajánlott módozat, mely az előterjesztett törvényjavaslatban foglaltatik, azt tartja, hogy megfelel államjogunknak az, ha ezen tartományoknak közigazgatását a közösügyek vitelére rendelt közös ministeriumra bizzuk; azt tartja, hogy ez megfelel alkotmányunk az 1867: XII. törvényczikkben letett formájának. Az én nézetem szerint, azon módozat, melyet a kormány javasol, az 1867: XII. törvényczikknek úgy szövegével, valamint szellemével is ellenkezik. De tovább megyek és azt mondom, hogy ezen törvényjavaslat még a politikai előrelátásnak, — err

öl a kormány teljesen hallgat ~ ez előrelátás bármely tekintetének sem felel meg. Azon érvekkel, melyek a kormánypárt részéről felhozattak arra nézve, hogy a kormány javaslata az 1867: XII. t. ez. szövegének megfelel, talán fölösleges hosszasabban foglalkozni. Oly kevés meggyőző, a dolog velejét oly kevéssé érintő és oly szembetünóleg alaptalanok voltak mindazon érvelések, melyek ez irányban felsoroltattak, hogy mondom, talán fölösleges azokkal bővebben foglalkozni. Csak egyet említek fel, melyből aztán a többit mind meg lehet bírálni. (Hamuk!) A kormánypártnak egyik igen t. szónoka, annak bebizonyítása végett, hogy ezen törvényjavaslat megfelel az 1867: XII. törvényezikk szövegének, hivatkozik a 8. §-ra, mely úgy szól, hogy a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviselete, a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülő intézkedések, a közös ministermm hatáskörébe tartoznak. Minthogy — igy mondják — ez egy nemzetközi szerződés tekintetében felmerülő intézkedés : ennélfogva ez is a közös kormány hatásköréhez tartozik. Annak kitüntetésére, hogy milyen téves magyarázása ez a törvénynek, talán elég volna felemlítenem azt, hogy mikép fogná fel a képviselő ur a dolgot, ha mi más nemzetekkel kölcsönös jogsegély iránt kötünk szerződést. Ha mi más nemzetekkel kölcsönös jogsegély iránt szerződést kötünk, az bizonyos, hogy maga a szerződés megkötése a külügyi ressorthoz tartozik; de már a végrehajtás, tehát a szerződés következménye, máshova nem tartozhatik, mind ide, az országos kormányhoz. Azt a jogsegélyt ugyanis, mely az ily szerződésben megállapittatik, nem adhatja meg senki más, mint csakis a mi jogügyi közegünk, a mi kormányunk. Nem az tartozik tehát a közös kormány hatáskörébe, a mi a nemzetközi szerződés következtében, mint szükséges intézkedés fölmerül, hanem tartoznak oda, mint a törvény megmondja, a nemzetközi szerződés tekintetében felmerülhető intézkedések. Igenis, a berlini szerződés megkötése körüli intézkedések oda tartoztak a közös kormányhoz; de az azok következtében felmerült intézkedések, esetről-esetre megbiiálandók, mily természetűek s azon ressortba sorolandók, a hová azok természetüknél fogva tartoznak. Ismétlem, ez a törvénynek oly szembeszökően téves interpretatiója s mindazon érvek, melyek a törvény szövegéből merittettek, oly kevéssé meggyőzők , hogy ezekkel bővebben foglalkozni nem is szándékozom. Igaza van azoknak, kik kijelentették, hogy a törvénynek nem szövegét, nem betűjét, hanem szellemét, irányát és czélját kell szem előtt tartani: non verba legum, sed vim ac potestatem. 18* %