Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-167
140 167. •rszás , #s ülés aovsmljftr 14. 1S79. De a ki megbírálni akarja, hogy a törvényjavaslat megfelel-e az 1867: XII. törvényczikkben szabályozott alkotmányjogunknak, az tekintse azt, hogy fezen törvényjavaslatnak mi a czélja, szelleme, iránya? Századokon keresztül folytatott nemzetünk harczot a monarchiában egy központosító hatalom ellen. Ezen hatalom folyvást azon törekedett, hogy állami önállóságunkat, törvényhozásunkat és kormányzatunkat vagy megsemmisítse, vagy legalább a legszűkebb korlátok közé szorítsa és ezzel párhuzamosan, hogy a maga saját hatalmi körét lehetőleg tágítsa. Ez ellen nemzetünk folyvást azon törekedett és küzdött azért, hogy ezen központi hatalmat lehetőleg korlátozza s saját maga állami kormányzatát és törvényhozását lehetőleg tágítva, a központi hatalomnak ellenünk intézett törekvéseit paralisálja s ezen központi hatalmat a lehető legszűkebb korlátok közé szorítsa. Ezen ellentétes irányzat 1848-ban fegyveres harczezá fejlődött. Ezen fegyveres harczban a szerencse nekünk nem kedvezett. De a harczot. ha nem is fegyverrel, de a discussió terén 1861-ben, majd ismét 1865-ben újra felvettük s ezen utóbbi nem fegyveres harczban nemzetünk és államférfiaink két főcsoportban küzdöttek más-más irányban, de ugyanazon czél felé. Az egyik csoport azt tartotta, hogy közös közegeknek már létezése is magában hordja csiráját annak, hogy azokból központi hatalom nőhetne ki magát, mely reánk iiézve mindig oly veszélyes volt és azért ellenezte bármily közös közegeknek alkotását. A másik csoport azt tartotta, hogy a közösöknek elismert ügyek némely agendáira nézve czélszerű lehet közös közegeket alkotnunk és meg voltak győződve arról, hogy lehet ilyen közös közegeket felállítani veszélytelenül állami függetlenségünkre akkor, ha ezen közegeknek hatáskörét a minimumra reducáljuk, ha hatáskörüket szigorúan taxatíve körülírjuk akként, hogy a törvény az ezen közegekre veszélytelenül ruházható agendák maximumát kimerítvén, a további terjeszkedést lehetetlenné tegye és igy megakadályoztassék ez által, hogy ezen központi közegek ismét oly veszélyes központi hatalommá nőhessek ki magukat, mint a minővel századokon keresztül küzdöttünk és megakadályoztassék, hogy ez ismét a mi állami önállóságunkat veszélyeztesse. A nemzet többsége ez utóbbi nézetet fogadta el s ez az 1867: XII. t. ez. Ezen törvénynek tehát czélja, iránya, szelleme nem egyéb, mint az, hogy igen is alkottattak központi közegek, de egyúttal hatáskörük a minimumra redukáltatott ; hatáskörük áthághatatlan korlátokkal vétetett körül az által, hogy meghatároztatott annak maximuma, hogy ezen hatáskörbe mely agendák adhatók, állami önállóságunk veszélyeztetése nélkül. Ressortok szerint lett megállapítva, hogy mit engedhetünk át ezen közös közegeknek a külügyekből, mit engedhetünk át a hadügyi teendőkből; meg lett állapítva, hogy mit adhatunk neki át a pénzügyi agendákból; tehát mindazt, a mit igy külön nem engedtünk át ezen ressortokból és a többi resort, fönntartottuk ezen túlra is, saját állami kormányzatunknak és legislatiónknak. A dolog ez állása mellett hogyan lehet malmost azt állítani, hogy a kormány előterjesztése megfelel az 1867 : XII. t. ez. szellemének és irányának; hogy mondhatni azt, hogy ezen törvény szellemében cselekszünk, midőn azon központi közegekre egész provincziáknak közvetlen, teljhatalmi kormányzatát bízzuk, midőn azon közegek kezébe adjuk egész provincziáknak minden hatalmi eszközeit és átadjuk ugy, hogy azokról ezen közegek szót sfím tartoznak tenni, hacsak nagyobb összeget nem akarnak igénybe venni pénzben, mint a mennyi ott rendelkezésükre áll ? Nem-e szembeszökő, hogy ezen törvényjavaslat egyenes ellentéte az 1867: *XII. t. ez. minden intentiójának; nem-e szembeszökő, hogy ez tetemes tágítása azon központi közegek hatáskörének, a melyek hatáskörének lehető szűk korlátok közé szorítása volt az 1867: XII. t. ez.-nek főczélja? (Helyeslés és tetszés balfelöl.) A kormánypártnak egyik igen t. tagja elbeszélte, hogy midőn az 1867: XII. t. cz.-röl ugy nyilatkoztak Deák Perencz előtt, hogy az inkább discursive van szerkesztve és nincs kellőleg törvény formájában kodifikálva, Deák Ferencz erre azt felelte, hegy azért csak maradjon az igy. Én ezt, mint tényt, elfogadom ; de nem tudom belőle azon következtetést levonni, melyet belőle t. képviselőtársam levont. Ellenkezőleg azt tartom, hogy Deák Ferencz csak azon szempontból mondta ezt, mert tudta inkább, mint bárki más, hogy a jog mintegy élő tény örökös fejlődésben van és örökös fejlődésben marad; hogy tehát legyen a jog akár egyszerű szokásjog;, akár a legfényesebbe]], a legügyesebben kodifikált törvényben gyökerező jog, hatása mindig attól függ, minő szellemben kezeltetik, mert abban az irányban fejlődik, a mely irányben kezeltetik. A gyengébb, a rosszabb törvények is a szerint lesznek áldásthozókká vagy károsakká, a mint a magánjog terén jó bíráknak, lelkiismeretes biráknak, vagy ellenkezőknek kezébe kerülnek, azaz^a mint alkalmaztatnak. (Tetszés a baloldalon.) Es az alkotmányjogra nézve is áll az, hogy áldásos vagy káros hatása, bármiképen legyen is az kodifikálva, attól függ, hogy azok, a kik kezelik, megfeszítik-e a törvények jó oldalát a közjó és közszabadság előmozdítására és igyekeznek-e a magok részéről a netalán gyenge oldalokat is
