Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-167

1G7. országos ülés november 14* 1879. 137 én is hozzájáruljak a kérdés nagyobb megvilágosításához, miután úgy gondolom, hogy e törvényjavaslat felett szavazatát a képviselőház egyetlen egy tagja sem adhatja a nélkül, hogy előbb tisztában ne legyen az iránt, ha vájjon alterálja-e ezen javaslat az 1867: XII. t. czikket, a most tényleg fennálló közjogi helyzetnek ezen alaptörvényét, vagy nem. Mit mond az 1867: XII. t. czikk? Megállapítja Magyarország nak és a birodalmi tanácsban képviselt egyéb országoknak egymáshoz való viszonyát, továbbá mindkettőnek viszonyát az ugyanezen törvények által a közös ügyek elintézésére s illetőleg ellenőrzésére felállított közös kormányhoz és delegatiókhoz. Eme alaptörvény, helyesen vagy helytelenül, nem vitatom, de mindenesetre praecise formulázza az itt felemlített forumaknak hatáskörét. A ki e törvényt elolvasta, tisztában van az iránt, hogy melyik micsoda, melyiknek van mit tenni joga és mit nincs. Előttünk tudvalevő okokból azonban oly világosan, annyira praecisirozva egy hatáskör sincs körülhatárolva, mint a dclegatiók és a közös ministeriumok hatásköre. Meg van ott mondva, ez s ez tartozik hozzájok, több nem. És mit mond ez a törvényjavaslat? Azt mondja, hogy még több is tartozik hozzájok, t. i. két tartomány administratiója. Es most azt mondja a ministerelnök ur, hogy a javaslat az 1867: XII. t. czikken változtatást nem ejt. Ha a javaslat, csakugyan oly ártatlan volna és ha csakugyan az 1867. t. czikkből foly ki, a mint állíttatik, akkor nem is volna rá szükség; mert ha abban ki volna mondva, hogy a közös ministeriumoknak joguk van tartományokat administrálni, akkor most minden újabb javaslat nélkül administrálhatná Boszniát és Herczegovinát. Épen, hogy e törvényjavaslat benyujtatott, az bizonyítja leginkább, hogy az 1867: XII. törvényczikk erről nem intézkedett, de nem is intézkedhetett, hanem ezen törvényjavaslat által czéloztatik a közös ministeriumok és a üelegatiók hatásköre tágittatni. Egyszerűen úgy áll a dolog, hogy a javaslat az 1867: XII. törvényczikkben fenntartott állami hatóságok egyikét nagyobb hatáskörrel szándékozik felruházni, mint a minővel törvény szerint eddig bírt, augmentálja eddigi hatáskörét, tehát a törvényt meg is változtatja. T. ház! talán különösnek is fog feltűnni, hogy épen ezen oldalról, honnan minden alkalommal hangoztatjuk, hogy legfőbb bajaink kútforrása az 1867-ki törvény s hogy megváltoztatását inkább óhajtanok ma, mint holnap, epén e t, ez. épségben fenntartásából kovácsolunk fegyvert, á törvényjavaslat megdöntésére. Ez sajátságosnak tűnhetik fel. Felvethetné valaki azon kérdést, hogy tán azóta beleszerettünk az 1867: XII. törvény ezikkben foglalt közös ügyekbe. KÉPYH. NAPLÓ 1878—81. VIII. KÖTET. Madarász József [közbeszól): Isten mentsen! Törs Kálmán: És valóban, azon javaslatok után, a melyek e ház elé azóta terjesztettek és el is fogadtattak, nem is volna oly nagy csoda, ha sokan bele szerettek volna. De nem igy áll a dolog; mi, kik az 1867-ben megalkotott közösügyi alapot bajaink legfőbb kútforrásaként tüntetjük fel s onnan deriváljuk bajainkat, mi nem kívánhatjuk e közösügyi állapot fenntartását, (Ugy van! a szélső balon) de hogy most megváltoztatására nem ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat s nem szavazunk arra a javaslatra, melyről úgy vagyunk meggyőződve, hogy a 67: XII. t. ez. megváltoztatását tartalmazza, annak oka az, mert e megváltoztatásnak két módját ismerjük. (Halljuk f) Megváltoztatható a közösügyi törvény akképen, hogy abból Magyarország függetlenségének legyen haszna. (Helyeslés a széhh' balon.) De megváltoztatható akképen is, hogy a függetlenségnek és önállóságnak még azon látszata is, mely e törvényben fenn van tartva, elsepertessék. (Ugy van! a szélső balon.) Az 1867: XII. törvényczikk rést üt a magyar ezredéves alkotmányon, melyen az absolutismus trójai falova bevonulását tarthassa. Meglehet, hogy a rést ma még szűknek, kicsinynek tartják, mert nagy a ló, szükség van tehát javaslatokra, faltörő kosokra, melyek a nyílást nagyobbra, szélesebbre tágítsák s a bevonulást kényelmesebbé tegyék. A javaslat ezt ily módon kívánja megváltoztatni s ez oka annak, hogy most nem ragadjuk meg az alkalmat arra, hogy az 1867: XII. törvényezikket megváltoztassuk. Még egy nagy változtatást látok én e törvényjavaslat által az 1867: XII. t. czikken, szintén a magyar államiság kárára és hátránysára. (Halljuk! a szélső balról.) Többször történt hivatkozás ezen t. ez. 8. §-ára, mely szerint a magyar államnak a külügyekben egyenes beleegyezése, köttetik ki. E beleegyezés kimondásával, ki van mondva az is, hogy magyar ministerium e föltételül kikötött beleegyezést megtagadhatja. A törvény a magyar kormánynak a külügyekre nézve vétót ad. Hogy ennek hatását eddig nem igen tapasztaltuk, annak nem a törvényekben, hanem a személyekben keresendő az oka. A törvény megadta, miért nem éltek vele? A törvényjavaslatban, mely előttünk áll, e vétójog nincs kimondva, a magyar kormány beleegyezése föltételül kikötve nincs. Itt csak annyi van mondva, hogy meghallgatandó a közös ministeri tanácsban a magyar kormány is. A magyar kormányelnök szavát azonban a közös minister az egyik fülén be, a másikon kieresztheti s ez egyáltalában nem változtatót a dolgon. A közös minister intézkedhetik a maga akarata szerint; a magyar kormánynak a törvényben 18