Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

165. «rss!ág#s illés november 12. 1879. 99 alatt áll. Valóban más okot azon hatáskörre, a mely a közös pémägyministernek adatott, nem tudok, mint talán azt, hogy Bosznia a monarchiá­nak sok pénzébe fog kerülni, mert más tekin­tetben, hogy mi összefüggés lenne Bosznia ad­niinistratiója és a közös pénzügyminister köztt, ezt valóban a közös pénzügyministernek a tör­vényben alapuló hatásköréből, kimagyarázni nem tudom. (Élénk derültség halfelöl.) Én megvallom, minél komolyabb azon fel­adat, minél üdvösebb azon hatáskör Jókai Mór képviselő ur szerint és minél nagyobb a kultur­snissio Bauszneni és Polyt képviselő urnák elő­adása szerint, a melyre Boszniában készülni kell, minél nagyobb fontosságú Bosznia rendezése közös hadügyi, külügyi, védelmi és politikai szempontból, annál aggodalmasabbnak tűnik fel nekem ezen, Boszniától távol székelő és a bosz­niai ügyek ismeretétől meglehetősen távol álló bizottság hatásköre és élénken emlékeztet engem azon régi kriegsráthra, a mely annyi hős vezérnek intézkedéseit savoyai Eugentól, Károly foherczegig megsemmisítette és a melynek befolyása mellett a közös monarchiának zászlaját diadalmasan lengette ugyan egyes csatatereken; de annálkevésbbé tudta egy sikeresen bevégzett hadjáratnak gyü­mölcseit a monarchiával élveztetni; hogy igen fényes tervek, igen brillians befektetések fognak a commissió által megszavaztatni és meghagyatni az ottani helyi hatóságoknak; brillians csatákat fognak a discussió terén egymás ellen nyerni a bizottság tagjai, de a Boszniában viselt civilisa­torius hadjárat eredménye, a monarchiának igen sok pénzébe fog kerülni s kevés örömet fog annak szerezni. egy ily törvényjavaslatot nemcsak tökéletesnek nem tartok, de részemről kárhozatosnak vélek. Most még csak egyet. Az egész bosnyák ügy, bárminők legyenek is a keleti politika jel­legei, legyenek azok helytelenek vagy nem, de az egész bosnyák ügy az oceupatió megindításá­nak napjától a mai napig, egy tekintetben mon­archiánkról szomorú tanúságot tesz, hogy t. i. monarchiánk irányadó államtérfiai gyakran sze­retnek meggyőződésük szerint, elismerem, helves feladatukhoz fogúi, de nem szeretik fontolóra venni azon detail intézkedéseket, melyek ezen feladatok megoldására mulhatlanul szükségesek. Merem mondani, hogy akár Anglia-, akár Franczia ország, akár Németország kormánya, ha egy nagy külügyi vagy oly actióról van szó, mely új feladatokat hoz létre, ezen felada­tokat végig elkészíti s legalább futólag mind­azon mozzanatokat, hatásköröket, hatóságokat, utasításokat előre elgondolják, melyek a feladat megoldására szükségesek. Itt egy kicsiny katonai készülődés, egy óriási mérvű katonai mozgó­sításra vezetett, egy az administratió átvétele elvállalására megindított oceupatió keresztülvite­tett a nélkül, hogy bárki gondolt volna arra, hogy az administratió mikép történjék. Most az administratió tekintetében törvényjavaslat adatik be a nélkül, hogy bárki képes lenne megmon­dani az egész monarchiában, hogy minő anyagi intézkedések, minő rendszer, minő szervezet az, melyet e törvény mellett érvényesíteni akar"? {ügy van! a halon) Ez szomorú tanúságot tesz arról, hogy mennyire hátra vagyunk azon néha bureaueratikussá fajuló, de igen sokszor szük­séges pedansságtól, a mely minden lépésnek minden következményeire előkészül s a mely egyedül képes a sereget és a monarchiát a meg­lepetések veszélyétől megőrizni. {Ügy van! a haloldalon.) Szomorú tanúságot tesz a törvény­javaslat és a Bécsben és a Szerajevóban köve­tett politika arról, hogy az irányadó körök egy­általában nincsenek tisztában arról, hogy minő intézkedéseket akarnak ott életbeléptetni. És engedjen meg a t, ministerelnök ur, hogy oly területen, melyet rövid idő alatt foglalt el és a hol mindenekelőtt az ottani néppel a monarchia tekintélyének és missiójának megóvása és ki­fejtése végett vaskövetkezetességre van szük­ség, az reánk, valamint az ottani népességre, sőt még a kivül álló szemlélőre nézve sem tehet kedvező benyomást, hogy egy év alatt a kor­mányzatban és a rendszerben három változás állott be és hogy azon férfiú, a ki ismeretes volt, mint a délszláv viszonyoknak legalaposabb ismerője, hogy azon férfiú, a ki az occupatió­ban a reá háramló feladatot a legnagyobb és mindenki részéről elismert ügyességgel végezte, azon viszonyoktól, a melyekre esztendők óta 13* Egyébiránt meglehet, hogy az igen t. minis­terelnök ur egészen máskép gondolja e törvény­javaslat szerint, a bosnyák ügyek jövő adminä­stratióját, úgy hogy azon befolyás, melyet a törvényjavaslat 2. §-a szerint a ministerium a tanácskozásokban érvényesíteni fog, egészen más irányban fogja terelni a bosnyák ügyeket. Elis­merem, de mindazáltal ott, hol annyi kétségnek tárva, nyitva a kapu, hol látszik, hogy magában e törvényjavaslat discussiójában azok, kik azt vélik, hogy az az 1867-ki törvényjavaslat szel­leméből íoly, beszédeikben a 67-ki törvény szel­lemén újabb és újabb erőszakot tesznek, oly törvénynél, melynél a közös külügyministerium tagjai, eddig egyik hatáskörét sem érintő új hatáskört nyernek, hol a delegatió tacite,. minden kijelentés nélkül szintén új hatáskörrel ruház­tatik fel a nélkül, hogy a mód megmondatnék, mely szerint e hatáskör érvényesítendő, a nélkül hogy a biztosítékok megemlíttetnének, melyek e hatáskört ugy a közös ministerium, mint a par­lament irányában környezik: én megvallom, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents