Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

100 165. országos ülés Movembftr 12. 1*79, készült, a melyeket nagyrészben előkészített s a melyeknek elintézésére hosszú időn keresztül, hogy ugy mondjam, életének nagy részében vágyott, megvált és egy katonai eommando alá rendelt hatáskörbe kérte magát áttenni. Hogy, habár addig a ministerelnök ur eljárását nem helyeseltük is, de abban mindig képesek voltunk legalább egy tulajdonságot felfedezni és ez az, hogyha bizonyos czélt tűzött ki maga elé, a felé általunk nem helyeselt és a ház által néha, ha nem is nyíltan, nem helyeselt, de visszatetszéssel fogadott, öntudatos eszközökkel törekedett, lett légyen bár a kitűzött czél jó, vagy rósz és hogy a ezé] elérésére szolgáló eszközök tekintetében csak abból a szempontból tett változást, hogy azok alkalmasak-e, vagy sem a ezél elérésére, a mi számos államférfiúnak kitűnő tulajdonsága. Azonban ebben az ügyben, ezen egy tulajdonságát, a mely ez oldalról is mindig elismertetett, sem vagyunk képesek felfedezni. (Ugy van! balfelöl.) Nem látunk itt öntudatos czélt a kormány előtt, ha csak czél gyanánt azt nem fogadom el, mit nem tehetek, hogy régi emlékeihez híven, az 1867 : XII. törvényczikket érvényéből ki akarja forgatni, mit magyar ministerelnökczéljánaknem tekinthetek; de egyéb öntudatos czélt az ezen ügyben követett eljárásban, e törvényjavaslat szövegében, védelmében, indokolásában és tartalmában nem vagyok képes felfedezni. (Helyeslés a balon.) Én csak azt látom, hogy e kérdésben eleitől kezdve máig, de ma inkább, mint kezdetben, nem határozott, nem biztos czélra irányuló léptekkel halad a kormány, hanem botlásról botlásra botorkál. (Ugy van! balfelöl.) Uj, helytelen intézkedés által iparkodva mintegy visszanyerni azt a támaszt, biztosítékot, törvényes alapot, melyet előző helytelen intézkedése által lábai alól elveszített és épen azért, mivel ez utón nem kivánom a kormányt követni, mivel azon veszélyekről meg vagyok győződve, melyeket nemcsak Szilágyi Dezső t. barátom bizonyított a t. ház előtt, hanem melyeket bebizonyítottak és illustráltak még sokkal nagyobb mérvben az ezen törvényjavaslatot pártoló szónokok beszédjei; ezen oknál fogva részemről e törvényjavaslatot el nem fogadom és Szilágyi t. barátom indítványához hozzájárulok. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mielőtt feltett szándékomhoz képest lehető rövidséggel és tárgyilagossággal a törvényjavaslathoz szólni kívánnék, csakis egy pár rövid észrevételt akarok tenni a közvetlenül előttem szólott képviselő ur beszédére. (Halljuk!) És itt, mivel a vád mindenek felett az, — a mire még vissza fogok térni, — hogy javaslatom ellentétben áll az 1867 : XII. t. cz.-kel, mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy egyben legalább — s ezt most előzetesen jelzem — aK előttem szólott képviselő ur ezen vádja szempontjából okvetlenül tévedt, a mennyiben azt mondta, hogy az 1867: XII. t. ez. nem ismer közös ministeriumot: mert a törvénynek 27. szakasza egyenesen mondja, hogy „egy közös ministeriumot kell fölállítani azon tárgyakra nézve, melyek mint valósággal közösek, sem az egyik, sem a másik rész által nem tárgyalhatók." És ezen kifejezéssel több izben él ezen törvény, valamint élnek a többi törvények is. Ezen kifejezés tehát nem először ezen törvényjavaslatban fordul elő, de mindenesetre megfelel az 1867-iki törvények alapján kifejlett tényállásnak is. A másik, mire mindjárt reflectálni akarok, mivel a t. előttem szólott képviselő ur beszédjét végezte. Én igen sajnálom, de nem eonstatálhatom azt, 'mintha a t. képviselő ur és elvtársai mindig elismerték volna, hogy ha valamely czélt kitűztem, legalább öntudatosan és az eszközöknek csak czélszerűségét véve, törekedtem volna a czél elérésére. Ha nekem időm volna a ház naplóit kutatni, fájdalom nincs rá időm, kimutathatnám épen az ezzel ellenkező vádat, az az ugyanazt a vádat, a melylyel most is illettettem, számtalan esetben intézték ellenem, szerintem ép oly kevés jogosultsággal, mint maMert, hogy csak a mai esetről beszéljek, a boszniai közigazgatást és az ez iránt teendő törvényhozási intézkedéseket, illetőleg helyes, vagy helytelen lehet ezen nézetem, de emlékeztethetem a ház t. tagjait, hogy midőn — most már körülbelől egy esztendeje — azon oldalról ezen kérdést, egy vita folyamán mellesleg felvetették, már akkor mondottam azt, hogy meggyőződésem szerint az occupált tartományoknak administrátiója, addig míg jelenlegi helyzetök közjogi szempontból és európai jogi szempontból tekintve fennmarad, másra, mint a közös ministeriumra nem bizható. Azonban akkor is hozzátettem: azt nem akarom kétségbe vonni, hogy szükséges lesz ez iránt törvényhozásilag is intézkedni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez lehet tehát helyes, vagy helytelen nézet, de az első perczben, midőn szóba jött a dolog, 'kifejtettem ez iránt ugyanazon nézetemet, melyben ma is vagyok s mely nézetben terjesztem elő a törvényjavaslatot. Az eszközök válogatására, vagy nem válogatására, mit a képviselő ur mellékesen megemlített, nem akarok reflectálni. Igazsága van neki, hogy igen nagy államférfiak voltak már, a kik az eszközöket nem válogatták, ha azok czélhoz vezettek; de tudom, hogy a t. képviselő ur — különben vele ebben egészen egyetértek —engem nagy államférfiúnak nem tart (Derültség jobb/elöl) s én bevallom, hogy én azon nagy