Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

100 165. országos ülés Movembftr 12. 1*79, készült, a melyeket nagyrészben előkészített s a melyeknek elintézésére hosszú időn keresztül, hogy ugy mondjam, életének nagy részében vágyott, megvált és egy katonai eommando alá rendelt hatáskörbe kérte magát áttenni. Hogy, habár addig a ministerelnök ur eljárását nem he­lyeseltük is, de abban mindig képesek voltunk legalább egy tulajdonságot felfedezni és ez az, hogyha bizonyos czélt tűzött ki maga elé, a felé általunk nem helyeselt és a ház által néha, ha nem is nyíltan, nem helyeselt, de visszatetszés­sel fogadott, öntudatos eszközökkel törekedett, lett légyen bár a kitűzött czél jó, vagy rósz és hogy a ezé] elérésére szolgáló eszközök tekin­tetében csak abból a szempontból tett változást, hogy azok alkalmasak-e, vagy sem a ezél eléré­sére, a mi számos államférfiúnak kitűnő tulaj­donsága. Azonban ebben az ügyben, ezen egy tulajdonságát, a mely ez oldalról is mindig elismertetett, sem vagyunk képesek felfedezni. (Ugy van! balfelöl.) Nem látunk itt öntudatos czélt a kormány előtt, ha csak czél gyanánt azt nem fogadom el, mit nem tehetek, hogy régi emlékeihez híven, az 1867 : XII. törvényczikket érvényéből ki akarja forgatni, mit magyar ministerelnökczéljánaknem tekinthetek; de egyéb öntudatos czélt az ezen ügyben követett eljárás­ban, e törvényjavaslat szövegében, védelmében, indokolásában és tartalmában nem vagyok képes felfedezni. (Helyeslés a balon.) Én csak azt látom, hogy e kérdésben eleitől kezdve máig, de ma inkább, mint kezdetben, nem határozott, nem biztos czélra irányuló léptekkel halad a kor­mány, hanem botlásról botlásra botorkál. (Ugy van! balfelöl.) Uj, helytelen intézkedés által ipar­kodva mintegy visszanyerni azt a támaszt, biz­tosítékot, törvényes alapot, melyet előző hely­telen intézkedése által lábai alól elveszített és épen azért, mivel ez utón nem kivánom a kor­mányt követni, mivel azon veszélyekről meg vagyok győződve, melyeket nemcsak Szilágyi Dezső t. barátom bizonyított a t. ház előtt, hanem melyeket bebizonyítottak és illustráltak még sokkal nagyobb mérvben az ezen törvény­javaslatot pártoló szónokok beszédjei; ezen oknál fogva részemről e törvényjavaslatot el nem fogadom és Szilágyi t. barátom indítványához hozzájárulok. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mielőtt feltett szándékomhoz képest lehető rövid­séggel és tárgyilagossággal a törvényjavaslathoz szólni kívánnék, csakis egy pár rövid észre­vételt akarok tenni a közvetlenül előttem szólott képviselő ur beszédére. (Halljuk!) És itt, mivel a vád mindenek felett az, — a mire még vissza fogok térni, — hogy javas­latom ellentétben áll az 1867 : XII. t. cz.-kel, mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy egyben legalább — s ezt most előzetesen jelzem — aK előttem szólott képviselő ur ezen vádja szem­pontjából okvetlenül tévedt, a mennyiben azt mondta, hogy az 1867: XII. t. ez. nem ismer közös ministeriumot: mert a törvénynek 27. sza­kasza egyenesen mondja, hogy „egy közös ministeriumot kell fölállítani azon tárgyakra nézve, melyek mint valósággal közösek, sem az egyik, sem a másik rész által nem tárgyal­hatók." És ezen kifejezéssel több izben él ezen törvény, valamint élnek a többi törvények is. Ezen kifejezés tehát nem először ezen törvény­javaslatban fordul elő, de mindenesetre megfelel az 1867-iki törvények alapján kifejlett tény­állásnak is. A másik, mire mindjárt reflectálni akarok, mivel a t. előttem szólott képviselő ur beszédjét végezte. Én igen sajnálom, de nem eonstatálhatom azt, 'mintha a t. képviselő ur és elvtársai mindig elismerték volna, hogy ha vala­mely czélt kitűztem, legalább öntudatosan és az eszközöknek csak czélszerűségét véve, töre­kedtem volna a czél elérésére. Ha nekem időm volna a ház naplóit kutatni, fájdalom nincs rá időm, kimutathatnám épen az ezzel ellenkező vádat, az az ugyanazt a vádat, a melylyel most is illettettem, számtalan esetben intézték ellenem, szerintem ép oly kevés jogosultsággal, mint ma­Mert, hogy csak a mai esetről beszéljek, a boszniai közigazgatást és az ez iránt teendő törvényhozási intézkedéseket, illetőleg helyes, vagy helytelen lehet ezen nézetem, de emlékez­tethetem a ház t. tagjait, hogy midőn — most már körülbelől egy esztendeje — azon oldalról ezen kérdést, egy vita folyamán mellesleg fel­vetették, már akkor mondottam azt, hogy meg­győződésem szerint az occupált tartományoknak administrátiója, addig míg jelenlegi helyzetök közjogi szempontból és európai jogi szempont­ból tekintve fennmarad, másra, mint a közös ministeriumra nem bizható. Azonban akkor is hozzátettem: azt nem akarom kétségbe vonni, hogy szükséges lesz ez iránt törvényhozásilag is intézkedni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez lehet tehát helyes, vagy helytelen nézet, de az első percz­ben, midőn szóba jött a dolog, 'kifejtettem ez iránt ugyanazon nézetemet, melyben ma is vagyok s mely nézetben terjesztem elő a tör­vényjavaslatot. Az eszközök válogatására, vagy nem válo­gatására, mit a képviselő ur mellékesen meg­említett, nem akarok reflectálni. Igazsága van neki, hogy igen nagy államférfiak voltak már, a kik az eszközöket nem válogatták, ha azok czél­hoz vezettek; de tudom, hogy a t. képviselő ur — különben vele ebben egészen egyetértek —­engem nagy államférfiúnak nem tart (Derültség jobb/elöl) s én bevallom, hogy én azon nagy

Next

/
Thumbnails
Contents