Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

165. országos ülés legislatio minden attribútumát a maga körébe fogja vonni. Vagy meglehet, hogy ez nem történik meg, de akkor hiányozni fog az ellenőrködés a közös ministerium felett és ezen control senyvedése nemcsak a bosnyák ügyre nézve lesz tapasztalható, hanem a testület, melynek hatásköre, tekintélye egy tekintetben inpuue megsértethetik, egyéb tekintetben is el fogja veszteni tiszteletét, tekintélyét; az egész delegatió egy puszta szavazó géppé fog sülyedni, melyet semmi ministerium, sem hadügyi, sem külügyi kérdésben egyáltalában tekintetbe nem fog venni. (Helyeslés bal felöl.) S épen azért szólalunk fel az 1867 : XII. t. ez. értelmében; épen ezért vetjük meg lábainkat azon az alapon, melyet biztosnak érezünk. Akarjuk, hogy az 1867: XII. t. ez. által életbe léptetett intézmények teljességükben megmaradjanak, a melyet az 1867. évi törvény nekik megad. De akarjuk azt is, hogy ne nyerjenek új erőket és ne terjeszkedjenek azon hatáskörön túl, melyet az 1867. évi XII. t. czikknek mind betűje, mind szelleme egyenesen kijelöl. De az igen t. képviselő ur. — ismét az ő észrevételeihez vagyok bátor fűzni az én okoskodásomat azért, mert az ügy érdemét és lényegét érinti, — az igen t. képviselő ur felszólít, hogy terjeszszünk be mi positiv véleményt. Felhozza az ellenzék példáját 1867-ben. Aztán •— és itt már eltér a t. képviselő ur előadása az igazságtól és a méltányosságtól — ránk fogja, hogy mi az 1867. kisebbség véleménye alapján kovácsolunk fegyvert, onnan választjuk argumentumainkat, azt akarjuk most érvényesíteni, minek helytelenségéről ők már rég meggyőződtek. Nemcsak arról győzött meg engem a t. képviselő ur, hogy meglehet, hogy ők, ő és hét elvtársa, kik a képviselőházban jelen vannak, meggyőződhettek akkori álláspontjuk helytelenségéről; hanem arról is meggyőzött, hogy egyszersmind nem tanulták meg az 1867: XII. t. ez. értelmét és tartalmát, (Helyeslés balfelöl) mert ennek értelme és tartalma alapján okoskodunk itt és ezen értelem és tartalom az, melynek egy betűjét, egy szikráját sem látjuk a t. képviselő ur okoskodásában. Ha azt kívánják a t. képviselő urak, hogy kövessük azon eljárást, melyet akkor az ellenzék követett, erre azt vagyok bátor felelni, hogy ez most nem lehetséges. Akkor az országgyűlésnek egyik pártja sem állott szemben egy kormánynyal, mely adatokat szerezhet, adatokat megállapíthat, mely érintkezhetik a másik fél kormányával. Akkor arról volt szó, hogy Magyarországkövetelményei oly módon és oly értelemben állapíttassanak meg, melyben az ország azokat osztja és melyek mégis minimumát képezik a kiegyezés lehetőségének. Akkor ezen minimumot két különféle módon magyarázták az ország pártjai. Egyik KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. VIII. KÖTET. not ember 12. 1H7». g<j kevesebbet, de meggyőződése szerint eleget követelt, a másik többet követelt. Ma hogy állunk? Mi azon meggyőződésünk szerint, akkor is elég (?) mellett megmaradtunk és azt mondjuk, hogy az 1867: Xn. t. ez. kijelölte az utat, melyen a magyar országgyűlés akkor haladt, kijelölte, mert korlátokat vont arra nézve, hogy mily irányban lehető a haladás. A negatív feltételeket megállapítjuk és kijelentjük, hogy ismerünk számos positiv lehetőséget is, de e positiv lehetőségeket részletezni, ezeket *itt teljes mérvükben az országgyűlésnek előterjeszteni azért nem tekinthetjük feladatunknak, mivel a módozat csak közösen — mert azt elismerjük, hogy közösen meghozandó törvényről van szó, — mondom^ mivel a módozat, csak közösen megállapítható törvényben, mindkét fél egyetértésével állapítható meg. Mi nem vagyunk ma azon helyzetben, hogy erre nézve bármelyiket a különböző lehető megoldási módozatok közül előterjeszsziink, mivel nem tudhatjuk, hogy a túlsó félen mikép gondolkoznak a tárgy felett, hogy a túlsó fél milyen akadályokat gördíthet elé. De tudjuk, hogy több lehetőség lenne és ezen lehetőségek köztt van és kell lenni olyannak, mely a túlsó félnek sem szolgálhat hátrányára, ha elfogadtatik. Egyes egyének terjeszthetnek elő javaslatot, de párt nevében egy határozati javaslatot beadni, mely határozati javaslatért azon párt szavatosságot vállaljon, ilyet részletezve beterjeszteni legalább is nehézséggel jár. Egyébiránt ne méltóztassanak hinui, hogy a különböző lehetőségek azok köztt választandók, melyeket Jókai képviselő ur volt szives előterjeszteni. Nagyon megkönnyítette ő feladatunkat. 0 először azt mondta, hogy ne álljuk útját holmi constitutioualis velleitásokkal az ottan, Boszniában lehető üdvös intézkedéseknek és kifejezte, hogy velleitásoknak azért mondja, mert nem arra vonatkoznak, a mi a törvényben benne van, hanem arra, a mi belőle kimaradt. Mintha egy törvénytelenség azért, mivel az illető törvény explicite nem anathemizálja, kevésbé volna káros, mint a törvényből merített jognak túlfeszítése azért, mivel a törvény szövege ezen túlfeszítést egyáltalában nem állapítja meg; és azután mint egyedüli lehetőséget ez üdvös intézkedésekre előre bocsátva egy törvényjavaslatot, mely szerinte is a katonai kormányzatot ott kizárja, nekünk különböző impossibilis tervezeteket ajánl. Előterjesztette pl., mint a képtelen módozatok egyikét, nem tudom kivel és kétlem, hogy okosabb emberrel beszélt volna magánál, midőn e módozatot, mondta, (Derültség) a plebiscitumot; megemlítette azt, a mi bizonyára szintén j igen csodálatos mód és valóban nem tudom, 1 kinek agyvelejében támadt, hogy az országgyü-