Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

165. országos ülés no -ember 12. 1879. 95 nem mi épen abból merítjük állásunk egyik főerejét, hogy azt mondhatjuk: akár jó volt az eddigi politika, akár rósz, de annyi bizonyos, hogy egy helyzetet teremtett, mely előttünk káros, melyet meg kell oldani és ez a kérdés az: hogy hogyan oldhatjuk meg legkevesebb bajjal a monarchiára és alkotmányunkra nézve. Ama helytelenül idézett beszédben, melyet Szilágyi igen t. barátom tartott, a jelenlegi állapotok elfogadásáról ezen értelemben volt szó — nem emlékszem a szavakra, de minthogy emlékezetbő] idézett a t. képviselő ur, emlékezetből idézek én is, — azt jelentette ki: hogy nem helyeseljük a külügyi politikát, protestálunk ellene, de egy helyzet áll előttünk, mely számos fontos, életkérdést teremt a monarchiára és Magyarországra nézve s most nem az a pártoknak feladata az országgyűlésen belül, hogy megitelje a multakat és a multakra való folytonos meddő okoskodással vesztegesse idejét, hanem keresse a módozatokat ezen helyzet határain belül, melyek a felvetett kérdés jobb, üdvösebb, vagy legalább legkevésbé káros megoldására vezethetnek. (Helyeslés bnlfeló'l.) Ez feladatunk most is; azért vagyunk bátrak appellálni a házra s talán mondhatják — ha a múlt tapasztalataitól eltekintünk, — ügyünk erejébe bizva, a sikernek is némi reményével: mert ezen kérdés, mely ma előttünk fekszik, merőben új, az előzőkkel össze nem függő kérdés. Bárminő véleményben volt valaki Bosznia elfoglalásának helyessége, vagy helytelensége, a külpolitika érdemei, vagy érdemetlenségeiről — tagadhatatlan, hogy azon kérdés, hogy Bosznia míképen administrálandó jövőben, ettől merőben elválasztva, merőben függetlenül Ítélhető meg és nem látunk múlhatatlan kapcsot a multak és a jelen helyzet köztt arra vonatkozólag, hogy a jelen helyzet kibonyolítására minő irányban kell haladni. Ugyanazért nem fogok azon külügyi fejtegetésekbe bocsátkozni, melyeket Bausznern, Éber. s melyeket részben Jókai igen t. képviselőtársam itt részletesen előadtak. Kern tartom azt szükségesnek, mert nem tartom ez összefüggést múlhatatlannak és nélkülözhetetlennek. Igenis szükséges egy pillantást vetni talán a jövőre, szükséges szemügygyei tartani azt, mik lehetnek politikánknak czétjai — mert ahhoz képest kell eljárni — hanem politikánk múltja, az bennünket e tekintetben egyáltalában nem érint. Megvallom, midőn szemügyre veszem azt a védelmet, melyben a törvényjavaslat részesült, semmin sem csodálkozom annyira, mint azon, hogy oly ellentétek által védték a képviselő urak. Különösen feltűnt ez, két oly képviselő beszédében, kik szorosan e törvényjavaslatra nézve egy és azonos alapon állanak, — Éber és Jókai képviselő urakat értem. Éber képviselő ur üdvözli a törvényjavaslatot, legalább megnyugvással fogadja el, főleg azért, mert azt mondja, oly megoldást nyújt, a mi lényegileg^a jelen állapotnak folytatása és állandósítása. És ime, mivel akarta ugyancsak a táloldalon Jókai t. képviselő ur ezen törvényjavaslat elfogadásába és a mi indítványaink elvetésébe mondhatnám belerémíteni a házat? Azzal az érveléssel, hogy, ha netalán ezen törvényjavaslat elvettetuék, akkor nem következnék be egyéb, mint az ottani jelenleg fennálló katonai kormányzatnak állandósítása, azon katonai kormányzaté, melyet ő, mint ellenőrizetlent és ellenőrizhetlent, oly borzadalmas színekkel festett s a melyre nézve valóban zavarba kellene jönnöm, ha ezen argumentumot nem Jókai képviselő úrtól, ha, a mint ő monda, a támadást mindig, de a védelmet nem tudom mindig-e megköszönő ministerelnök úrtól hallottam volna; mert ha a ministerelnök ur mondotta volna ki ezen meggyőződést — a katonai kormányzat felett — és reménylem, a discussió folyama alatt akad még erre alkalom s akkor felteszem, — hogy legalább is nem ily színekben festi, — mert ha ily színekben festi és azt a mai napig fennállani hagyta volna, akkor nem tudom, hogy mint magyar ministerelnök, kötelességének megfelelt volna-e. (Élénk helyeslés baljelöl : Ellenmondás johbfelóí.) Még bátorkodnám kérdezni a ministerelnök úrtól, hogy vájjon biztosít-e bennünket és minden tekintetben arról, hogy, ha a törvényjavaslat, melyet a kormány beterjesztett, elfogadtatik, akkor ezen katonai kormányzat eo ipso s minden esetben meg lesz szüntetve? Alig hiszem, hogy a t. ministerelnök ur ezen biztosítást megadhassa s ha igy áll a dolog, akkor Jókai t. képviselő ur azon nagy rettegésben, metylyel a katonai kormányzattól rémül, még hozzánk talál csatlakozni. (Derültség balfelöl.) Az igen t. képviselő nr különben, nemcsak rémítgetés szenvedélyéből, hanem positive és mint ő monda, nehogy egyes szókat talán okoskodásából megragadjunk, syllabisálva mondotta el véleményét a törvényjavaslat védelmére. Megvallom, hogy ezen írásból kifejtett meggyőződésében mindazon gond daczára, mclylyel az egyes szavakat latolgatta, mégis oly kifejezéseket hallatott velünk, melyeket, ha bárki, bármikor mondotta volna el; de ha Jókai képviselő ur szájából hallottuk, minden meggondolás mellett lehetetlen, hogy ne bámuljunk azon nagy változáson, melyet a törvényjavaslat védelme a t. képviselő úrban előidézett. A tisztelt képriselő ur az 1867: XII. t. czikknek magyar szövegéről beszélt, mintha volna más szöveg, melynek alapján az 1867: XII. t. ez.