Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-161

161. országos ülés november #. 1879. bizottságban indítványát akként módosította, hogy annak hatálya ne csak a 17. §., hanem általában a jelen törvény értelmében honosítottakra kiterjedjél). A bizottság sem az eredeti, sem a módosított szerkezetet nem fogadja el, hanem a következő szöveget ajánlja: ..A 17. §. értelmében eszközölt honosítás azon kivételes hatálya, hogy az ily módon honosított, a honosítás után azonnal a törvényhozásnak tagja is lehet, csak az esetben bir érvénynyel, ha a honosított igazolja, hogy elbocsáttatott azon állani kötelékéből, melyhez addig tartozott, a mennyiben ily elbocsátásnak azon állam törvényei szerint helye van." Csider Károly képviselőnek a bizottsághoz utasított első indítványát illetőleg, a bizottság a 42. §. után a következő új szakaszt ajánlja: „A visszhouosítási kérvény a 39., 40., 41. és 42. §-ok eseteiben a 9. §-ban megjelölt azon hatósághoz nyújtandó be, melynek területéhez azon község tartozik, a mely község kötelékébe az illető felvétetik, illetőleg ezen felvétel reá nézve kilátásba helyeztetik. Csider Károly képviselőnek a bizottsághoz utasított második indítványát illetőleg, a 43. §. után a következő áj szakaszt ajánlja a bizottság : „Visszhonosítottra nézve a 15. §. azon intézkedése, hogy 10 év múlva lehet csak a törvényhozás tagja, rendszerint ki nem terjed; kivévén, ha a magyar állampolgárságot honosítás utján nyerte meg (6. §.) s az elnyerés idejétől, még 10 év nem telt el." Péchy Jenő előadó: T. ház! A fölolvasott bizottsági jelentésben röviden indokolva van, Molnár Aladár képviselő ur által tegnap benyújtott indítvány folytán a bizottság által felvett és szövegezett új szakasz. A mint az indokolásban elő van adva, a bizottság a 14. illetőleg, 15. §-ban megállapított 10 éven belül hajlandó korlátozni a törvényhozási tagságot, az által, hogy azon államok polgárainál, mely államokban elbocsátási engedélyt adnak, kimutatandó, hogy az illető, az előbbi állam kötelékéből elbocsáttatott. Ezen engedménynél tovább a bizottság nem hajlandó menni; nem azért, mert ez a törvényjavaslat tárgyalásánál és mondhatni elfogadásánál megállapított elvvel, t. i. a kettős állampolgárság lehetőségének elvével volna ellentétben. De másrészt azért sem fogadható el, mert éppen a 17. §. intentióját, illetőleg a 17. §. értelmében • a magyar állam iránt kitűnő érdemeket szerzett külföldieknek adott kedvezményt, mintegy megszorítaná azzal, ha megkívánná a törvény, hogy az illető mutasson fel elbocsátási engedélyt az előbbi államtól és csak azon esetben lehessen a magyar törvényhozásnak tagja; mig a rendes honosítottaknál, a törvény egyéb intézményei által honosítottaknál, ezt nem kívánja meg. Ezért bátor vagyok ezen új szakaszt elfogadás végett ajánlani. Molnár Aladár: Mindenek előtt bátor vagyok megjegyezni, hogy az előadó ur bizottsági jelentésében foglalt azou kifejezés, hogy én indítványomat a bizottságban módosítottam volna, téves. Én a bizottságban indítványomat nem módosítottam, mihez, azt hiszem, talán jogom sem volt, hanem kijelentettem, hogy azon szövegezés az első szavaknál egy lapsus calami-ból keletkezett; kijelentettem, hogy azt, mint tegnapi felszólalásom tartalmából is világos, nem érthettem máskép, mint úgy, hogy vonatkozik mindazokra, kik a jelen törvény értelmében honosíttattak; nevezetcsen talán tollhibából kimaradt: a 10., 15. és 17. §. értelmében honosítottak s lett irva csupán „A 17. §. értelmében honosítottak." De, hogy ezt csakugyan igy értettem és nem utólagosan akarom elmagyarázni, legyen szabad tegnapi felszólalásom utolsó mondatát idéznem. „Ha netalán a módosítás szerkezete ellen lenne kifogás és a t. kormány, vagy bárki, más szerkezetet ajánlana, én részemről abban is megnyugszom, csupán azon elv elfogadását kérem, hogy a magyar törvényhozásnak akár választás utján a képviselőházban, akár a főrendi háznak tagja egyidejűleg ne lehessen egyszersmind más állam polgára." Tehát a mit én kértem és a miről egésa felszólalásomban beszéltem, az az, hogy a törvényhozás ezen törvényben akként intézkedjék, hogy ne állhasson elő azon eset, hogy valaki a magyar törvényhozás tagja és egyidejűleg más állam polgára legyen. Ez pedig igen természetesen nemcsak a 17. §. szerint fejedelmi kegygyei honosítottakra kell, hogy álljon, hanem a többi honosítottakra nézve is. De bármiként, még ha azon megszorítással érteimeznők is, a mely csak a 17. §-ra vonatkoznék, akkor is lényeges különbség van a bizottság által ajánlót szerkezeti és a benyújtott indítvány köztt; nevezetesen eltekintve attól, hogy szerintem az indítvány minden, a jelen törvény értelmében honosítottakra kell, hogy vonatkozzék; mig a bizottság szerkezete szerint csakis a fejedelmi kegy által honosítottakra vonatkozik. A bizottság szerkezete szerint a fejedelmi kegyelemmel honosítottak azonnal nem lehetnek tagjai a magyar törvényhozásnak, kivéve, ha igazolják, hogy más államnak egyidejűleg nem polgárai, de ha ezt nem igazolják is, hanem türelemmel elvárakoznak 10 esztendeig, akkor lehetnek a magyar törvényhozás tagjai, úgy hogy egyszersmind más államnak is polgárai. Ez értelme a bizottság szerkezetének. Ez az