Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-137

187. országos ülés május 8ö. J8Í9. Síi .melyek tápláltatnak, nem osztozom. Mert méltóztassék csak a kérdést ismét gyakorlatilag felfogni: hogy ha az új elszállásolási változás az országgyűlés elébe jön, miről fog az tulajdonképen határozni ? Az csakis az általános számról, de bizonyára nem a részletekről fog határozni, mert arról az országgyűlés csakugyan nem fog határozni akarni, hogy például Kecskeméten 8 század vagy 12 század legyen. (Egy hang a szélső baloldalon: Ugyan miért nem f f) Az igaz, ez a felfogás is lehet; hallottam, hogy jeles emberek is sokszor felhozták, habár csak argumentumul, hogy az országgyűlésnek annyira ki lehet terjeszteni a jogát, hogy utoljára a kormányzatot is kezébe veszi. Ez is lehet felfogás, a melynek jogosultságát nem tagadom, de a melylyel én részemről egyet nem érthetek, mert én a parlamentaris rendszer eszméjét egészen másként éitelmezem. De igen messze vezetne, ha most ennek fejtegetésébe bocsátkoznám. Utoljára is — az én nézetem szerint — az országgyűlés csak arról határozhat, hogy mi legyen az arány. Már azon arány, a mint mondám, a véderő törvényben az Utal, hogy az újonezozási arány meg van határozva, a dolog természeténél fogva, — a mennyiben állandó beszállásolásról van szó. mert természetes, ideiglenes beszállásolásról itt szó nem lehet, — meg van állapítva. De meg van határozva azon felül egy másik dolog által is az állandó csatarend, azon állandó ordre-de bataille által, a mely ezen újonczozásra van és kell, hogy basirozva legyen, és a melynek folytán ezen meghatározásnak is azzal egészen össze kell vágni. Ezek oly dolgok, a melyek az utolsó időkben keletkeztek, de a melyek tényékké váltak, és a melyekbe beleéltük magunkat. S én őszintén megvallom, sokkal inkább bizom ezen alkotmányos jogoknak gyakorlatában, mint bármi egyes szakaszban. És én abban, hogy valami új elszállásolás itt tárgyaltassék és esetleg elfogadtassák, semmiféle alkotmányos jognak megóvását nem látom. Ezek körülbeiől azok, a miket én előadni szükségesnek tartottam, s most csak néhány szóval akarom összevonni a mondottakat. A mint mondám, a jogköröknek praecisirozásában általában nem látok semmi biztosítékot, mert minél inkább praecisirozva vannak ezen jogkörök, annál inkább vagyunk kitéve annak, hogy ebből nem előny, hanem inkább hátrány következzék. Ezért én egész nyugalommal elfogadom a szerkezetet, a mint van. {Helyeslés jobbfelöl.) Orbán Balázs: T. ház! Napjainkban a népszabadság criterionját a népjogok kiterjesztése vagy democratizálása képezi; az alkotmányosság. nak ez képezi mérlegét, mert a szabadság ott van leginkább biztosítva, a hol annak élvezete s igy védelme is minél nagyobb számú honpolgárra, lehetőleg az egész nemzetre terjesztetik ki. Napjainkban még a monarchicus kormányforma alatt élő országokban is, a bölcs államférfiak, épen a monarchiái forma megtarthatása s legalább egy ideig való biztosítása czéljából, nem zárkóznak el a józan democratia követelményei elől, s tudván, hogy a mi nem hajlik, törik : igyekeznek a kor igényeihez alkalmazkodni, a népfönség jogos igényeinek eleget tenni. Innen ered az, hogy az életképes monarchiákban ma minél kevesebb felségjog, s annál több nép- vagy alkotmányjog van. j Hazánk alkotmányát és államszervezetét a legrégibb időktől fogva a demoeraticns irány jellemezte; a király hatalma még a hadi dolgokban is nagyon korlátolt volt. A nemzet által választott és kiválasztható — tehát a népsouverenításnak felelős, és felelősségre vonható — I nádor volt a sereg főhadvezére, vagy önök teg! napi decretálása szerint a hadura; ez és az | országgyűlés beleegyezése nélkül a király — szoros értelemben vett testőrsége és palotaőrségén kivül — egyetlen katonával sem rendelkezett; háborút nem izenhetett; a haderőt nem mozgósíthatta; azt be nem. szállásolhatta, nem élelmezhette, mert a megyék és banderialis urak hadi dolgokban csak a nádor rendeletének engedelmeskedtek. Hogy ez igy volt, azt tanúsítja egész történelmünk. Nálunk a király egyszerűen az államfő volt; de a királyság jogait leginkább közvetve a nádor által gyakorolta, a nádor pedig j a nemzet érdekei ellen nem tehetett, mert annak : elmozdítható felesküdt hivatalnoka volt. Tegnap az előadó ur is elismerte, hogy az ! 1848-ki átalakuláskor a magyar nádor hatalma I s hatásköre, a parlamentre s ennek végrehajtó j közegére, a ministeriumra származott át. Igy í tehát a hadsereg szervezése, elszállásolása, el- és I áthelyezése, az ezek felett való határozás és I intézkedés a magyar parlamentet és felelős korj mányát illeti. Ily értelemben intézkedett az 1867-ki kiegyezési törvény is, a mint előttem azt többen bebizonyították s igy érvelésemet feleslegessé tették; de kormányunk és engedelmes többsége egy darab idő óta a Bécsnek való kedveskedésben tünteti ki magát. Nem arra törekszik, hogy a létező alkotmányos jogokat megtartsa, a feladottakat visszaszerezze : hanem arra, hogy a mi keveset az 1867-ki kiegyezés meghagyott, azt is feladja s kedveskedjék vele a népjogokon táplálkozó reactiónak. Szóval nem abban jár, hogy a modern államot a democratia alapján megteremtse, hogy a népjogokat illessze és