Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-137
78 137. országos ülés májos 30. 1879. — ezt vitatni. Nemcsak az elhelyezés, hanem a belszervezet, a territoriális divisió kérdésében is többször történt felszólalás e házban, pl. midőn az 1868: XL-ki t. ez. megalkottatott s egyéb alkalommal is, történt felszólalás a delegatióban is több ízben: és nemcsak e kérdésben, hanem az egyes csapatok elhelyezésének kérdésében is. Mindig proclamáltatott azon elv, hogy Magyarországban csupán magyar ezredek szállásolhatok el s csak rendkívüli körülmények közti lehetnek oly tekintetek, melyeknél fogva ettől eltérés történhetik. S maga a hadügyminister ur ezen jogot abstracte soha sem tagadta meg : sőt mindig egyenként indokolta azon körülményeket, a melyek az ezen elvtől való eltérést, egyes concrét esetekben szükségessé, jogosulttá tették. De a delegatiók, tehát az ország törvényhozásának egy része, mert bizonyos ügyekre vonatkozólag ez is birbudget- és ellenőrzési joggal ez is bir azon átvitt jogokkal, a melyehet a törvényhozás ezen esetekben mindig gyakorol, folyvást belenyugodott. Tehát gyakorolt és fennálló jog. És a ministerelnök ur ezen felszólalása csak egyet mutat, azt, hogy mily veszélyes, ha az országgyűlés bizalommal viseltetvén a ministerium iránt, méltánylattal a kormányzat körülményei és nehézségei iránt, nem kivánja folyton minden jogait érvényesíteni ; hogy ilyen kormánynyal szemben, mint a mienk, minő veszély van abban, ha az országgyűlés azon hitben, hogy hallgatásával nem praejudieál jogainak, elfogad bizonyos intézkedéseket, a melyeket átmeneti szempontból talán hasznosaknak vél, azon meggyőződésben, hogy világos jogait agy is senki vitatni nem fogja. És most okulunk a ministerelnök ur felszólalásából. A ministerelnök ur el akarta vitatni a külügyi politika kérdésében fennálló országgyűlési jogot, a szerződéseket illetőleg:; most azt találjuk, hogy a közös viszonyokra egy újabb jogot akar az országgyűléstől eltagadni, azon jogot, melyet a törvényhozás minden alkalommal gyakorolt. És mire hivatkozott a ministerelnök ur ? Arra, hogy az eddigi intézkedéseket egyik vagy másik okból az országgyűlés nem látta szükségesnek ellenezni. Egyébiránt sajátságos a ministerelnök ur okoskodása e kérdésre vonatkozólag és élénken emlékeztet egy másik nyilatkozatára, a melyet egy más tárgyalás alkalmával mondott. Azt mondja most, a 22. §. nem csorbítja, erősíti jogunkat, erősíti az által, hogy azt, a mi eddig az alkotmány általános kellékekép volt meg, most mint a honvédelmi minister jogát positiv törvénybe iktatja. Nagyon emlékeztet ez azon eljárásra, midőn a ministerelnök ur a múlt országgyűlésen proclamálta, hogy a 80 milliós bankadósság egy részének elvállalásával mi épen azon jognak adunk kifejezést, hogy nem tartozunk semmivel. {Derültség balról.) Akkor is világosan ki lett mondva, hogy az ország nem tartozik semmivel és ennek fejében elvállaltuk a bankadósság egy részét; most is proclamálja , hogy az országgyűlésnek van positiv belegyezési joga és ennek következtében lemondunk az annak bármikor való gyakorlatából eredő minden eredményről. (Derültség és helyeslés balról.) Engem a t. ministerelnök urnák fölszólalása különben még egy más tüneményre emlékeztet: Midőn az 1848. előtti történetet olvassuk,. és az akkori országgyűlések iratait tanulmányozzuk, semmi sem lep meg inkább, mint az úgynevezett gravamínalis eljárás, a melyről már azt hittük, hogy valóban a multak közé kell számítani, mivel annak alkalma és szükségetöbbé fenn nem forog. Az országgyűlés ülésszakról-ülésszakra, országgyűlésről - országgyűlésre jogait állította, jogait erősítette; annak ellenében a kancellária, a helytartótanács, a királyi kormányzat részéről folyvást az ellenkező praxisra és nehézségekre vonatkozó utalással elutasittattak ezen kívánalmak, a nélkül, hogy a jogalap mindig tagadásba vétetett volna. Mit tesz most a t. ministerelnök ur? Azt, hogy abból, hogy az akkori kormány azon praxist követte, a mely a gravamenekre adott alkalmat és a melyet az országgyűlés folyvást visszautasított, ebből azon következtetést vonja, hogy ezen eljárás jogos volt és hogy ezen eljárás alapul fogadandó el most jogaink megállapításánál. (Helyeslés.) Vajmi kevéssé tudták az akkori gravamínalis országgyűlésen felszólaltak, hogy ez nemcsak arra nem szolgál, hogy az akkori bajok. és visszaélések megszüntessenek, hanem még arra sem szolgál, hogy tekintetbe vétessék az f ország jogainak fenntartása akkor, mikor az j ország önmagával rendelkezik! Mikor szó volt arról, hogy mi volt az | ország tulajdonképeni régi közjoga, a ministerelnök ur válaszolt; s ő inkább az akkori országgyűlés által törvénytelennek megbélyegzett praxist fogadja el és ezt proclamálja kormányzati rendszerének alapjául, mint azon traditiót, melyet az ország 1848-ban és 1848 óta. folytonosan követett, és a melynek megtámadó! köztt csodálatosan ma sokakat látunk, a kik annak idejében a gravamen ellen felszólaltak, vagy legalább a felszólalókat támogatták. Még egy sajátságos jogelvet proclamált a t. ministerelnök ur, midőn az országgyűlési bizottság nézeteiről és azon nyomatékról szólt, • a mely azoknak tulajdonítandó, szemben azon citátummal, melyet Szilágyi Dezső képviselőtársam az 1844. operatumból felolvasott, a
