Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-137

68 1S7. országos ülés május 30. 1870. mikor ez intézkedésekhez hozzájárul, egyúttal , azoknak szükségességéről és orvoslási módjáról is alkalma legyen intézkedni. Az általános vitában e szakaszokról említés történvén, a t. honvédelmi minister ur két fóervvel védelmezte ezen szakaszok eszméjét. Kijelentette ugyanis először, hogy ezen szó alatt: „belszervezet", mely a 11. §-ban, mint fejedelmi jog kitüntetve van, érthető az elszállásolási és elhelyezési jog. Megvallom, hogy a „belszervezet" szót egyéni nézetem szerint másképen magyarázom. Én a „belszervezet" alatt értem a csapatoknak tacticus beosztását s hogy ebbeli nézetemmel nem állok magam, igazolják az 1867-ben kiküldött 67-es bizottság tárgyalásai, hol hasonló felfogással igenis találkozhatni, de ellenkezővel nem. A minister ur második érve az usus volt; hivatkozott ő a régi időkre és ezt a fejedelem kizárólagos és határozott jogának nyilvánította. Megvallom, nem igen örülök az ususra való hivatkozásnak, mert ha visszapillantok alkotmányunk történetére, azt látom, hogy a régi fejedelmektől gyakorlott jogok nem annyira ususon, mint abususon alapulnak, pedig az alkotmányos jogoknak félretolásával, figyelembe nem vételével történt eljárás praecedenst semmiesetre sem teremthet. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha ő felsége, jelenleg dicsőségesen uralkodó fejedelmünk igazságszeretete és bölcsessége nem állította volna helyre alkotmányunkat, nem igen hiszem, hogy a minister ur azon a helyen, a hol ül, azt az elvet, a melyet ezzel kimondott, védeni tudná. [Tetszés a baloldalon.) Áttérek a t. előadó ur beszédére, ki ezen szakaszokat hasonlólag védelmezvén, ha jól értettem, azt méltóztatott mondani, hogy az 1867: XII. t. ez. és a tárgyalás alatt levő szakasz szavai közt látszólag van ellentét. Részemről nem a szavakban keresem az értelmezést, ámbár megvallom, hogy az elhelyezést és dislocatiót, mint rokon fogalmakat össze tudom egyeztetni. Ezekről pedig az országgyűlés jogait határozottan praecisirozó szakaszban van szó. Ámde az ilyen értelmet megközelítő szót sem találok a 11. §-ban, mert ezt a „belszervezet" szóra alkalmazni nem lehet. De minthogy nem a szavakban keresem az értelmezést, hanem az elvben, engedjen meg a t. előadó ur, hogy a közöttünk levő eszme különbségét lehetőleg tisztázzam. En a következő kérdéseket bátorkodom hozzá intézni: Alkotmányos országban van-e bárkinek is joga a törvényhozás hozzájárulása nélkül terheket róni a lakosokra, igen vagy nem? Én azt mondom, hogy nem! (Helyeslés a baloldalon.) Másodszor: vájjon az elszállásolás teher-e és oly teher, mely az 1867: XII. t. ez. értelmében, és pedig annak 9. §-a értelmében, közösügy és költség? Harmadszor: hol talál ezen törvényjavaslatban és kivált az előttünk fekvő szerkezetben biztosítékot az ellen, hogy a fennálló viszony nem változtathatik meg az országgyűlés hozzájárulása nélkül? Nem találni biztosítékra, mert itt hallgatólag egészen a fejedelemre rubáztatik ez, és minthogy erre nézve biztosítékot nem találok, benyújtandó módosít' ványómmal az 1867-iki törvény alkotóinak szellemében vélek eljárni, kik midőn az első alkalommal megint a honvédelmi ügyekről volt szó, t. i. 1868-ban a XL. t. ez. megalkotásánál, a 11. §-ban a 800 ezernyi létszám megállapítása után kikötötték: „az 1867: XII. t. cz-nek 11., 12., 13. és 14. §-aiban foglalt alkotmányos jogok alapján és azok fenntartása mellett." Ismétlem, ezeknek szellemében vélek eljárni, midőn ugyanezen értelmezés szellemében szerkesztett módosítványt nyújtok be. Minthogy azonban én az elvre fektetem a súlyt, nem pedig az alakra: készséggel fogok bármely módosítI ványt elfogadni, mely ugyanezen eszmének meg| felelőbben ad kifejezést. (Tetszés a baloldalon.) j Molnár Aladár jegyző (olvassa): j „Uj elhelyezési állomásoknak a 21. §-ban érintett békeelhelyezés keretén belül kijelölése, a közös hadügyminister és a honvédelmi minister meghallgatása után ő felsége meghagyása alapján történik. A monarchia két állama között jelenleg fennálló békeelhelyezési aránynak megváltoztatása az 1867: XII. t. ez. 11. és 12. §-ai értelmében eszközöltetik, a honvédség elhelyezése ő felsége jóváhagyásával a honvédelmi minister által foganatosittatik. Ermiszt Kelemen." Szilágyi Dezső: T. ház! Megvallom, hogy , midőn arról van szó, hogy alkotmányunknak ' egyik alaptétele egy utólag beadott törvényjavaslatban az országgyűlés jogaínak csorbításával módosittatik, megvártam volna a kormány részéről, hogy ezen §-nál indokait eJőre kifejtette volna. Ezt a ház és a nemzet annyival inkább megkívánhatta volna, mert egyáltalában sem a kormány előterjesztésében, sem a bizottság jelentésében ennek az eljárásnak kielégítő indokolását nem találom. És a kormány eljárása a tekintetben is teljesen helytelen, mert nem adja meg a háznak, nem adja meg azoknak, kik a vita elején felszólalnak, az alkalmat arra, hogy a kormány indokai alapján bírálhatták meg ezen törvényjavaslat tartalmát és horderejét. A mi egyébkint magát a törvényjavaslatot illeti, a törvényjavaslat 21. §-a után a 22. §. egy rendelkezést tartalmaz a jövőre nézve és ezen rendelkezés abban áll, hogy a fejedelemnek jogköre körül van irva és egyedül a fejedelem jogkörének van fenntartva jövőre, új elhelyezési állomá-