Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-136

€2 136. országos ülés aa&jns 29. 1879. szánva s azon kivül gondoskodik a kormány az utazási költségekről s az illetők elhelyezéséről is. Mindezeknél fogva kérem a t. képviselő urat, hogy méltóztassék válaszomban megnyugodni s kérem a képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. {Helyeslés a jobboldalon) Irányi Dániel: Az utóbbira nézve meg vagyok nyugtatva a t. minister ur válasza által, de a mi azt illeti, hogy a minister ur csak a jövő évben kivan több helyen szervezni póttanfolyamot, azt én, engedelmet kérek, t, ház, nem tartom helyesnek. Voltam már bátor megjegyezni azt, hogy miután a törvény azt rendeli, hogy négy esztendő alatt kötelesek az illető tanítók annyira elsajátítarn a magyar nyelvet, hogy azt írásban és szóval elegendően birják és tanítani is képesek legyenek, — ha most nem szolgáltatunk nekik alkalmat a megtanulásra, a mellett, hogy igazságtalanságot követünk el irányukban, még azt is fogjuk okozni, hogy nem fogják annyira elsajátítani a magyar nyelvet, hogy ugy taníthassák, hogy abban köszönet is legyen. A t. minister ur hivatkozik arra, hogy próbára van szükség. Igen, ha nem volna négy esztendő, mint preelusiv terminus megállapítva, mely mint Damoeles kardja annyi száz meg száz tanító feje felett függ, akkor egészen másképen állana a dolog. Ha van valaki, a ki gazdálkodni szeret az ország pénzével, az én vagyok, de midőn az országgyűlés oly törvényt alkotott, hogy azon tanító, a ki a magyar nyelvet négy év alatt megtanulni nem fogja, helyéről elmozdittatik: akkor egyúttal módot kell neki nyújtani arra, hogy a törvény ezen rendeletének eleget tegyen. Trefort Ágost vallás- és közoktatási minister: En, t. ház. csakis azon megjegyzésre kivánok még válaszolni, a mely a négy évi praxisra vonatkozik. Ez ugyanis csak azon tanítókra nézve áll fel, a kik már a preparandiában tanulták a magyar nyelvet és a kikről tehát felteszszük, hogy legalább részben tudják a magyar nyelvet és ezeknek elég idejük lesz azt három év alatt megtanulni. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. [Helyeslés.) Elnök : Méltóztatik a t. ház a minister ur válaszát tudomásul venni, — igen-e vagy nem? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház tudomásul veszi. Most a ministerelnök ur fog válaszolni a hozzá intézett interpellatióra. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Két interpellatióra kívánván válaszolni, mint azt tegnap szerencsém volt bejelentem, azt hiszem, hogy a beadási sorrend szerint kell válaszolnom. így a sorrend szerint az elsőség illeti a Szily László képviselő ur által május 7-én beadott ínterpellatiót, mely igy szól: „Tekintve, hogy hazánkban a halászati jogot még a volt úrbéresek javain is, egyedül csak a volt földesúri javak birtokosai vaunak jogosítva gyakorolni: tisztelettel kérdem az igen t. belügyminister urat, szándékozik — mielőbb egy oly törvényjavaslatot a t. ház elé terjeszteni, melynek alapján elhatározható lenne, hogy a halászati jogot saját javain, mindenki egyenlően gyakorolhatja? Meg kell jegyeznem, mielőtt válaszolnék,, hogy a t. képviselő ur az ínterpellatiót beadott indokolásában főleg azért tartotta az interpellatió megtételét szükségesnek, mert, a mint monda, most*, az árvizek soknak, volt úrbéreseknek is buzavetéseit elborították ugy, hogy ott búza az idén nem lesz, csak hal; az pedig még sem igazságos dolog, hogy búzájának helyén az ott előálló halat más foghassa el, mint ő. A mi már magát a dolgot illeti, t. ház, a halászati jog kérdése, a vízi jog, a partbirtokosí jog kérdésével és nálunk még némileg a regale kérdésével is kapcsolatban lévén, azon ügyek közé tartozik, a melyeknek megoldása óhajtandó és kívánatos ugyan, de a melyek oly fontos kérdéseket érintenek, hogy azoknak rövid idő, határidő alatt és pláne már előre megmondott irányban való megoldására ígéretet tenni nézetem szerint nem lehet. De én azt hiszem, hogy a nélkül is, ha ez irányban mást, mint azt, hogy ezen kérdések megoldását a magam részéről is óhajtandónak tartom, nem mondok is, a t. képviselő ur aggályait sikerülni fog eloszlatnom. En ugyanis ugy tudom, hogy az 1836: VI. t. ez., és azon felfogást, a melyet bátor leszek előadni, tanúsítja a régi magyar törvény legismeretesebb Írójának, Frank volt egyetemi tanárnak munkája is — mondom az 1836. törvény szerint igenis tavakban, folyóvizekben, szóval minden állandóan viz által borított területeken vagy vizmedrekben a halászati jog a volt földesurat illette és illeti, még ha a körötte eső földek a volt jobbágyok birtokában vannak is. De, hogy ha árviz folytán nem a mederben, hanem az azt környező, ahhoz közelebb vagy távolabb eső bozaföídeken vannak halak, hogy ezeknek elfogása és a 36-iki törvény alapján a volt földesúr joga lenne, arról sem törvényeinkből, sem legalább eddigi magánéletemből, sem ministeri praxisomból, tudomásom nincs. — Ezekre az esetekre a 36-ik törvénynek rendelkezése ki nem terjed és igy azon eset nézetem szerint nem állhat elő, hogy valakinek búzaföldjét elborítja a viz, az ottan ezen csapás folytán netán létező halak pedig a halászati jog alapján más által lennének elfogadhatók. Azt gondolom, hogy ezen eset törvényeink és törvényes gyakorlatunk következményei folytán elő nem állhatván. a t. képviselő ur aggálya eloszlatottnak tekint-