Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-136
13C. országos ülés május 29. 1879. 63 tető s kérem azért a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Szily László: T. ház! A t. belügyminister urnák elvi felfogása az én elvi felfogásommal tökéletesen megegyez; kettőnk közt az eltérés csak az, hogy ő a 36. t. ezikkből mást magyaráz ki, és nem képzel magának esetet arra, hogy esetleg más búza földén valaki jogosítva lenne a halászatot gyakorolni. Én pedig abban a szomorú helyzetben vagyok, hogy épen választókerületemben nem egy hold, hanem ezer és, ezer hold viz által lévén borítva, azokon a halászati jogot tényleg a földesúr kiadta és tényleg maga is gyakorolja. (Felkiáltások: Nem lehet!) Bocsánatot kérek és mindazok, a kik saját területükön a halakat elfogni bátorkodtak, legszigorúbb pénzbirsággal büntettettek a rendes bíróság utján. Egynehány Ítéletet rendelkezésére bocsáthatok a t. belügyminister uruak. Nem egy holdról, hanem ezer meg ezer holdról van szó és ha a magát jogaiban sértve érzett egyedül csak közigazgatási utón kereshetne orvoslást, éa tökéletesen megnyugodnám a ministerelnök urnák ezen nyilatkozatában, mert akkor hihetném, hogy ezen elveinek a t. belügyminister ur ministeriumában is érvényt szerezve, felebbezések utján a kérdés akként fog eldöntetni, a mint azt a t. minister ur előadta. De épen régibb törvényeink szerint jogosítva van a földesúr ezen kártérítési keresetét mezei rendőrségi úton is megindítani és igy a rendes bíróság bíráskodása alá esik ezen ügy, melyre nézve amaz elvek nem lehetnek irányadók, a melyeket ez alkalommal a tisztelt ministerelnök ur itt hangoztatott, és a melyekkel én egyetértek. Igen kérném tehát a t. belügyminister urat, hogy, nem mondom rögtön, hanem mielőbb azon elvek alapján, a melyeket önmaga is hangoztatott, legyen szives egy törvényjavaslatot beterjeszteni. Tisza Kálmán belügyminister: Megvallom, arról, hogy rendes bíróságok által hozott ítéletek léteznének, és azokra alapította volna a képviselő ur interpellatióját, tudomásom nem volt; de engedjen meg a t. képviselő ur, ha egyenes birói ítéletek alapján interpellált engem mint belügyministert, hogy csodálkozhassam ; (Helyeslés jobbfelöl) mert a rendes biró által hozott ítéletek alapján követett eljárás miatt interpellálni a belügyministert, ki itt semmit sem tehet, csakugyan siker nélkül való eljárásnak nevezhető. De egyébként kénytelen vagyok még azon meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy a nélkül, hogy ismerném azon ügyeknek részleteit, melyekről most hallok először, meg vagyok róla győződve, hogy a bíróságok itt bizonyosan oly körülményt találtak, melyről én ma tudomással nem birok, de ama körülmény törvényeink alapján indokolta eljárásukat. Mert azon előadás maga, melyet a képviselő úrtól hallottunk, a fennálló törvények szerint sem indokolta volna. De rám a dologu ak ezen része, mihelyt az ügy birói kézben van, nem tartozik. A mi pedig a törvényes intézkedéseket illeti, azokról többet mondani, mint a mennyit mondottam, nem tudok. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Szily László: Bocsánatot kérek, én az egész esetet épen azért említettem meg, mert tudom, hogy törvényeink szerint a bíróságok másképen, mint a merev jog elvei szerint, nem Ítélhetnek e kérdésben; épen azért e bajon a törvényhozás utján kell segíteni. Azért nem is tettem a bíróságok ítéleteit interpellatióm tárgyává, hanem igenis kívánom, hogy ezen mai nap tényleg létező viszony megszüntettessék. s azért kérem a t. ministerelnök urat, hogy azon viszony mielőbbi megszüntetésével legyen szives egy törvényjavaslatot előterjeszteni. (Helyeslés balfelöl) Elnök: Méltóztatik a t. ház a ministerelnök urnák válaszát tudomásul venni? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Áttérek a másik interpellációra. Helfy t. képviselő ur a következő ínterpellatiót intézte hozzám május 26-án : „Interpellatió a ministerelnök úrhoz. A hírlapok nemrég egy szerződési szöveget, conventiót tettek közzé, melyet állítólag külügyi kormányunk a török kormánynyal Növi-Bazár megszállását illetőleg kötött. Kérdem a t. ministerelnök úrtól: 1. Igaz-e, hogy az említett tárgyra nézve a két kormány köztt conventió jött létre? 2. Miből áll e conventió lényege? 3. Szándékozik-e a t. ministerelnök ur az 1867: XII. t. ez. 8. §-a értelmében az említett szerződést a képviselőház elé terjeszteni." Beszédében a t. képviselő ur, s talán nem hibázom ez alkalommal, ha indokoló beszédére is kiterjeszkedem, több kérdést is tett, s azt tartom, nem hibázom, ha reflektálok azokra; már csak azért is, mert óhaját fejezte ki az iránt, hogy azok némelyikére is szeretne felvilágosítást. Ezek, a mennyire emlékezem rajok, abból állanak, hogy Oroszország végrehajtotta-e, illetőleg végrehajtja-e és miként a berlini szerződést? van-e kilátás a keleti kérdés békés lebonyolítására? nem kell-e új zavaroktól tartani; és akar-e vagy nem az osztrák-magyar monarchia kormánya ezen conventióval élni? Gondolom, ezek voltak azok a kérdések, melyek az interpellatióba fel nem vétettek. A mi azt a kérdést illeti, hogy Novi-Bazárra nézve az osztrák-magyar monarchia és Törökország külügyi hivatala közt jött-e létre con~
