Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-136

136. országos ülés mAjus 29. 1879. 51 Szende Béla honvédelmi minister: Lehetnek olyan esetek, hogy pl. egy községben egy laktanyának alkalmas ház van, melyet fel lehet használni; tehát, hogy ne a katonaság forduljon a háztulajdonoshoz," hanem az a törvényhatóság tudtával történjék, ezért szükséges a közigazgatási hatósághoz fordulni. Méltóztassék a 43. és a későbbi szakaszokat összehasonlítani, az szól ezen esetekről. A 43. §. azt mondja: „A csapatparancsnok csak sürgős esetekben van jogosítva, megelőző értesítés nélkül, közvetlenül a község elöljáróságától, parancsának előmutatása mellett, a csapatok törvényes mértékben való beszállásolását és élelmezését igénybe venni." A csapatparancsnok tehát a községi elöljárósághoz csak sürgős esetekben fordulhat, mikor nincs idő, mert különben nincs jogosítva a közigazgatási hatóságot mellőzni. Kérem tehát a 43. §. intézkedéseit megtartani. (Helyeslés.) Baross Gábor jegyző (olvassa a Pulszky Ágost által beadott módosítást). Elnök: Méltóztassanak azok, kik a 12. szakaszt a bizottság szövegezése szerint elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta s igy a beadott módosítás elesett. Baross Gábor jegyző' (olvassa a 13. szakaszt). Mocsáry Lajos: Méltóztassék megengedni, hogy a 13. §-val kapcsolatban egyúttal a 14-re is reflectáljak, annyival inkább, miután azt hiszem, hogy ezen két szakaszt különben igy együvé kellett volna olvasztani. Elnök: Ha a t. ház megengedi, a 14. §. fel fog olvastatni. Baross Gábor jegyző (olvassa a 14. %-t). Mocsáry Lajos: T. ház! Ezen §. első alineája azt mondja, hogy „a község a hozzá törvényes alakban intézett szállás-követelést saját területén a törvény értelmében teljesíteni köteles." A másik alinea azt mondja, hogy a falusi elöljáróság köteles egyszersmind a helyiségeket kiválasztani, a csapat-osztály számára kijelölni, a katonákat a szállásra vezetni; a 14. § pedig azt mondja, hogy: „A község elöljárójának a szállás kijelölésére nézve tett intézkedése ellen irányzott fellebbezés, felfüggesztő hatálylyal nem bir." E szerint a községi elöljáróságnak kötelessége a szállásolás fellett disponálni s ezen dispositió ^ellen, csakis extra domínium lehet felebbezni. Én tehát azt hiszem, hogy a községi elöljáróságnak ily nagyon kiterjedt jogot adni nem szabad. En azt hiszem, hogy az állandó békeelhelyezés alkalmával igenis van arra idő, hogy ebbe a dologba oly közeg folyjon be, a ki értelmiségénél, társadalmi állásánál fogva mindenesetre hivatottabb arra, hogy egy ilyen, az egyes polgárokat nagyon közelről érdeklő dolgot, illetőleg egy ily nagy teherrel járó intézkedésnél beleszóljon. En tehát nem a községi elöljárót, hanem a szolgabírót tartom illetékesnek ezen dologban intézkedni. Ez nem illeti a nagyobb községek elöljáróit, a kik sokkal értelmesebbek, de számtalan apró falu van az országban, melynek birái az intelligentiának oly alacsony fokán állanak s általában oly socialis állást foglalnak el, hogy nekik szemben más sokkal tekintélyesebb emberekkel ily korlátlan hatalmat concedálni czélszerünek nem; tartom. Fel volt említve az aristocratikus szempont. De méltóztassék gondolni, hogy ezen megjegyzés is aristocraticus szempontból indul ki, mintha derogálna a földes urnák, hogy a falusi bíró intézkedjék. Azok a földes urak, általában az előkelő uri rend, nem igen félnek attól, hogy a biró megszekirozza, vagy vele rosszul bánjék. Mert ezen osztálynak van módja abban, hogy befolyást gyakoroljon a község elöljáróira. Hanem én igenis sok esetet tudok, hogy a falusi előljáró valóságos ambitiót helyez abba, hogy a lelkészszel vagy a tanítóval, a kisebbrendíí honoratiorokkal ujjat húzzon, különösen korteskedés idejében. Igenkor van leginkább alkalma a község elöljárójának arra, hogy egyeseket, a kikre épen haragja van, megszekirozzon. Ezt szeretném én megakadályozni, s azt hiszem, könnyen lehetne segíteni az által, ha azon dispositió vétetnék fel, hogy a községi elöljárónak legyen feladata a dispositiót megtenni & község területén levő dislocatióra nézve, hanem ez ellen azután észrevételt lehessen tenui és fel lehessen folyamodni a szolgabíróhoz. Itt az van mondva, hogy: „A község elöljárójának a szállás - kijelölésre nézve tett intézkedése ellen irányzott fellebbezés felfüggesztő hatálylyal nem bir." Én azt hiszem, hogy ez arra vonatkozik, hogy a katonaság azon esetekben, midőn jogosulatlanul rendel magának kvártélyt, a nélkül, hogy a feljebb való hatóságnak jelentette volna, semmi akadályt ne találjon. Előre van látva azon eset, hogy a katonaság nem fogja magának azt az időt és fáradságot venni, hogy az alispánhoz vagy tán a szolgabíróhoz folyamodjék, hanem röviden, katonásan, egyszerűen ráir a biróra, hogy az intézkedjék. Erről az esetről történik itt gondoskodás és ebben az esetben sem lesz segítve ezen szakasz szerint, habár meglehet, hogy történetesen vétségből, de tényleg mégis maga a katonaság intézkedett. Ezekre vonatkozólag külön módosítványt nem adok be, hanem miután azt tapasztaltam, hogy czélszerűbb, ha az ily dolgok visszaadatnak a bizottságnak s a bizottság által új formában szerkesztetnek, bátor vagyok a t. házat kérni, hogy azon nézetet, melyet erre vonat'7*