Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-135
34 135. országos ül«s május 23. 1879. jelentés, — annak tárgyalása a szombati ülés napirendjére ki volna tűzhető, mikor a ház az iránt még egyáltalában nem tett tanulmányt. Azt hiszem, a háznak nincs oly tagja, a ki ne kívánná ezen törvényjavaslat befejezését és a ki ne látná, hogy minden számítás szerint a 2 óráig tartó ülésezés mellett is szombatig a beszállásolási törvényjavaslat sorsa eldől. Azt hiszem tehát, hogy annak, hogy holnap és holnapután az üléseket mesterségesen 3 óráig meghosszabbítsák, semmi ezélja nem volna; még azon esetben sem, hogy ha egy nappal előbb tárgyaljuk is le a jelen törvényjavaslatot; maradna igy hát egy nap, s arra ama törvényjavaslat tárgyalását kitűzni nem volna alkalmas. Tisza Kálmán niinisterelnök: Csak azt kívánom megjegyezni, hogy ha jól tudom, épen holnapra is be van jelentve tárgyalás végett még két-három t. - javaslat, jelesen az igazságügyi bizottságnak jelentése némi módosítványok tárgyában és még két más kis törvényjavaslat is. Azután bátor vagyok jelezni azt is, hogy interpellatiókra is kell válaszolni. így, felteszem, holnap én magam is szándékozom ugy Helfy kép- , viselő urnák interpellatiójára, ha ugyan jelen lesz, mint azon interpellatióra is felelni, mely a halászatra nézve hozzám intéztetett. Ezek ismét sok időt vesznek igénybe; én tehát az ezen interpellatiókra adandó feleletre való tekintettel kérném, hogy méltóztassék legalább holnapot illetőleg kimondani, hogy az interpellatiókra adandó felelet két órakor tétethessék meg. {Helyeslés) Elnök: A t. ház méltóztatik elfogadni, hogy holnaptól kezdve az ülések két óráig tartanak ; de ha a ministerek interpellatiókra akarnak felelni, az két óra után történik meg. (Helyeslés,) Most Komjáthy képviselő ur fogja megtenni mterpellatióját. Komjáthy Béla: T. ház! A képviselőháznak még 1876. évi deczember 12-én tartott ülésében a keleti vasút ügyében egy határozati javaslat fogadtatott el, mely a következőkép szól : „utasítsa a ház a ministeriumot, hogy az engedélyeseket, vállalkozókat, igazgató-tanácsosokat és kormánybiztosokat a keleti vasút ügyében követett eljárásért, illetőleg mulasztásokért a rendes, illető bíróság előtt feleletre vonhassa, s az államkincstár sérelmével okozott károk megtérítésére bíróilag szoríthassa. A képviselőház ezen határozata két iráuybani utasítást tartalmazott. Először utasítá a kormányt, hogy az elkövetett bűnös cselekmények és mulasztások megtorlása czéljából, a bűm fenyítő utón, másodszor utasítá a kormányt, hogy az államkincstár sérelmével okozott károk megtérítése végett pedig a polgári níon tegye meg a törvényes lépéseket. Ezen határozat meghoza* tála óta már két és fél év telt el, és a kormány a mai napig sem 1 itta szükségét annak, hogy e tárgyban jelentést tegyen, holott az szerény véleményem szerint kötelessége lett volna. Én, t. híz, nem akarok kiterjeszkedni most azokra, a mik a keleti vasút ügyében történtek. Nem akarom felhozni azon cselekményeket, melyeknek megtorlására názve a képviselőház a királyi főügyész ellenkező nézete daezíra, elég alapot vélt feltalálni a bűnfenyítő eljárás megindít ísára. Nem akarom ezeket felhozni, mert nem czélom, hogy ezen valóban odiosis ügy ismét napire idre hozassák, illetve, hogy itt újból bonozkis alá vétessék; mert nekem is az a meggyőzöd ; s2m, hogy ezzel nemzetem érdekeinek és erkölcsi repjtatiójáaak nem valami nagy hasznot tennék. M'dőü ezen interpellatió megtételére magamat még's elhatároztam, engem kizárólag az vezérelt, hogy nem lehet közönyös reá ik, sőt mindnyájaiknak érdekünkben áll az, hogy ezen ügy, mely a házban már több izbea nézetharezot idézett elő, és a mi a közvélemény érdekeltségét annyira felkolté, végre valahára eldö itessék. Kn, tisztelt ház, azon nézetben vagyok, hogy erkölcsi kötelessége az országnak, hogy ezen bűnös cselekmények megbüntettesse íek. Elismerem azonban másrészről azon nézet íek jogosultságát is, a mi azon idn'ben, midőn e kérdés tárgyaltatott, többek részéről hangsúlyozta tott is, hogy lehetnek esetek, midőn daczára az elkövetett bűnös cselekedeteknek, fátyolt lehet vetni azokra, ha ugyan azt a haza érdeke követeli. Ma már ez azo iban vita tárgyát nem képezheti; mert most már egy határozattal állunk szemben. Ugyanazon kormánynak azt, bármi legyen is különben tagjainak nézete, mindenesetre végrehajtania kell, ha csak azt nem akarjak, hogy nemzetünk a parlamenti tárgyalások komolysága iránt már is megrendült hitét végképen elveszítse. Ezeknek előadása után a következőkben van szerencsém interpellatióntat megtenni. (Olvassa.) „Interpellatió a kormányhoz! Kérdem a tisztelt kormányt, hogy a képviselőháznak 1876. évi deczember hó 12-ik napján tartott ülésében hozott határozata folytán, a keleti vasút ügyében követett eljárásért az engedélyesek, a vállalkozók, az igazgató tanácsosok és kormánybiztosok ellen a bűnös cselekmények és mulasztások megtorlása czéljából, a btínfenyíto utón, és a kincstár sérelmével okozott károk megtérítése czéljából, pedig a polgári utón — megtette-e a törvényes lépéseket? És ha megtette, kérdem: mily sikerrel, vagy ha nem tette volna meg ez ideig, kérdem: mivel indokolhatja ezen mulasztását ?
