Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-160

394 160. országos ülés november Ő 1879. tetést, melyet a 40-ik fenntart, mert ugyanis a 40-ikben csak azokról van szó, a kik más állampolgárságot nem szereztek. A 41-ikben pedig mindkettőről van szó : épen azért nem kívánnám az utóbbit megszorítani. Ha a t. ház nem tartja eléggé érthetőnek a szöveget, ezen eszmének kifejezést is lehet adni, de ugy, a mint Molnár képviselő ur mondotta, azok, a kik nem szereztek másutt állampolgárságot, el volnának ütve attól, hogy ez utón szerezzék vissza az állampolgárságot. Ha szükségesnek tartatik a további kifejtés — én megvallom nem tartom szükségesnek — akkor azt lehetne mondani, hogy a ki elbocsátás, vagy távollét által elvesztette a magyar állampolgárságot, még azon esetben is, ha más államnak polgárává lett, ha visszatér stb., felveendő. így nem volnának kizárva azok, a kik nem lettek más állam polgárává. En nem tartom ugyan szükségesnek, de kész vagyok elfogadni, ha azon véleményben méltóztatnak lenni, hogy nem eléggé tiszta a szerkezet. Szilágyi Dezső: En egy kérdést vagyok bátor intézni az előttem szólott t. minister úrhoz ezen szakasz tárgyalása alkalmából. Ha az az értelme ezen szakasznak, a mit méltóztatott előadni, akkor egy dolog megmagyarázhatlan előttem, t. i. az, hogy miért van nehezebb feltéteknek alávetve azon magyar állampolgár, a ki távollét által elvesztette magyar állampolgárságát, de nem szerzett másik állampolgárságot, akkor ha visszatér az országba ? Ha egy magyar állampolgár kimegy a külföldre és távollét által elveszti magyar állampolgárságát, ennek két módja van visszanyerni az állampolgárságot. Vagy visszatér, vagy nem. Ajánlom neki, hogy vissza ne térjen, mert ha nem tér vissza, könynyebb lesz neki, mivel megadható egyszerű kérelmére és megszerzi a községi illetőségét is egyszerűen adományozás alapján; ha pedig vissza tér, akkor előbb a községhez kell folyamodni, abba az előbbi községbe fel kell magát vétetnie, vagy a felvétetés iránt biztosítást kell szereznie és csak azután vétetik fel az állampolgári kötelékbe. Ennek a különbségnek — bevallom őszintén — elegendő okát nem látom. Ez az, a miért mi ezen §§. értelmének tisztább és határozottabb kifejezésére valóban nem látnók feleslegesnek, hogy azok a szerkezet javítása végett a bizottsághoz visszautasittassanak. Tisza Kálmán ministerelnök: Én, t. ház, megvallom, ezen szerkezetnek s ezen két §-nak a bizottsághoz visszaküldését szükségesnek nem tartom s bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy az által, hogy ha valakinek, bármily helyzetben legyen, két módon adatik meg a visszhonosítáa elnyerése, az nem lehet ránézve sérelmes, választhat a módozatok közül. De különben is épen a 41. §-ra most benyújtott módosítvány alapján megvan a kellő megkülömböztetés azon szempontból is; mert a 41. §. arra nézve, aki nem tér vissza^ azt mondja a már el is fogadott szerkezetben, hogy „visszavehető"; a 41. §. pedig arra nézve, aki vissza tér, most már azt fogja mondani „visszaveendő". Ezen szempontnak is tehát azon egyszerű módosítással elég tétetett. Én tehát azért, mert hisz a 40. §-t a t. ház már elfogadta és igy nem is volua talán szabályszerű eljárás, egy elfogadott §-ra nézve kezdeni új tárgyalást; de azért is, mert az általam elmondottak szerint, a kellő megkülönböztetést — s épen azon irányban, melyet a t. képviselő ur is akar, — ha a 41. §-ra beadott módosítványom elfogadtatik, meglesz a két szakasz köztt: kérném, hogy vissza ne utasíttassanak e szakaszok, hanem a 41. §. az általam benyújtott módosítással fogadtassák el. Szederkényi Nándor. T. ház! Én sem találom szükségesnek yissaautasítani a szakaszt annyival is inkább, mert e §. értelmét a 40. §. második bekezdése adja meg, mely igy szól: „Ez utóbbi esetben a visszhonosított visszanyeri előbbi községi illetőségét" ; ílZclZ, a ki például más állam kötelékébe még be nem lépett, tehát még nem keresett meg más államot, hogy polgárai közé felvegye s igy, még más dispositióban van, mint az, a ki már tényleg más állam kötelékébe lépett, erre nézve a törvény ugy intézkedik, hogy az ilyen, ha visszatérni óhajt, visszaesik volt községe kötelékébe; a ki pedig már más állam kötelékébe lépett, annak a 41. §. kötelességévé teszi, hogy előbb keressen magának községet, mely az illető jogot megadja, vagy legalább megígérje. Ez a törvény eme két szakaszának értelme s ez elég világos arra nézve, hogyha a ház ily értelemben akarja eldönteni, el is fogadhatja. Elnök: Szólásra nem lévén senki feljegyezve, a vitát berekesztem. A 41. §-hoz csak egy módosítvány adatott be s ez a ministerelnöké, ki azt indítványozza, hogy e helyett „visszavehető", tétessék „visszaveendő". S miután a t. ház, ugy látszik, belenyugszik a ministerelnök ur módosítványába, felteszem a kérdést: elfogadj a-6 a t. ház a 41. most már 40. §-t a ministerelnök ur módosítványával ? (Elfogadjuk !) Elfogadtatott. Baross Gábor jegyző (olvassa a 42. és 43. %%-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Csider Károly: T. ház! A felolvasott néhány §-ban tárgyaltattak a- visszahonosítás esetei ; kimondatott, hogy azok, kik a magyar állampolgárságot akár elbocsátás, vagy távollét folytán, akár házasság, vagy anyjuk kiköltözése miatt elvesztették, azt folyamodás utján részint igényelve, részint kérve, ismét vissza szerezhetik. A mi pedig ezen visszahonosítási eljárás módját, valamint annak joghatályát illeti: arra nézve a törvény egy általános dispositióval, mely a