Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-160

160. országos ülés november 5.1870. 395 39. §-ban foglaltatik, alkalmaztatni kívánja azon előbbi §-okat, melyek a honosítás eseteire előirvák, ezen szavakkal: „azokra, akik a magyar állampolgárságot elvesztették és a magyar állampolgárok közé leendő visszavételért folyamodnak, a honosításról szóló fenntebbi szabályok alkalmazandók". Azon szabályok tehát, melyek a törvényjavaslat előbbi részében, a 8. §-tól a 15. §-ig bezárólag már elfogadtattak. Nekem, t. ház, két irányban van észrevételem. Mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen, a 39. §-ban való általános utalásnál fogva, ide is alkalmazandó — a visszhonosításra vonatkozó — szakaszok között kettő van olyan, melyet legalább praecisióvaí a visszhonosítás eseteire, a visszhonositottakra alkalmazni változatlanul nem lehet. Az egyik szakasz a 9-ik, mely azt irja elő, hogy a honosítás iránti folyamodványok azon ott megnevezett közigazgatósági hatóságnál adandók be, a melynek kerületében az illető honosítandó lakik. No már, ha a visszhonosítás iránti folyamodás beadására, tárgyalására s az a feletti határozat hozatalra nézve is ezen hatóság jelöltetik ki illetékesnek a 39. §-ban való visszautalás által; akkor véleményem szerint ezt correcte a visszhonosítás eseteire alig, vagy csak a legkevesebb esetben lehet alkalmazni; minthogy a visszhonosítandó legtöbbnyire külföldön lakik és igy lakásának helye utáni illetőségét nem követheti s ott folyamodását be nem adhatja. Szükségesnek tartanám ennélfogva egyöntetűség végett s eltérő magyarázatok kikerülése végett, praecise meghatározni a visszhonosííási eljárás illetőségét és miután azon §-okban

; a melyek a visszahonosításra vonatkoznak, t. i. a 40., 41., 42. és 43. §-okban mindenütt fel van említve, hogy a visszhonosítaiidónak valamely községi kötelékbe kell tartoznia, vagy az ebbeli felvételt kell igénybe vennie: azt gondolom hogy a dolog természeténél fogva sem lehet a visszahonosításra nézve más hatóság illetékes, mint az, mely az igénybe vett községi kötelékre nézve illetékesnek látszik. Ennélfogva bátor vagyok egy indítványt előterjeszteni, melynek czélja az, hogy a következő új §. vétessék fel: r

A visszahonosítási kérvény a 39., 40., 41. és 42. §-okban megjelölt községi kötelékhez tartozás szerint illetékes hatóságnál nyújtandó be". Ezt annyival is inkább a törvénybe tartozónak látom, mert a 39. §. azt mondja, hogy: „azokra, a kik visszahonosittatnak, a honosításról szóló fennebbi szabályok alkalmazandók, a mennyiben az alábbi §-ok kivételt nem tesznek." A második aggodalmam e tekintetben az, hogy a 39. §. azon általános visszautalásánál fogva, melylyei a törvény előbbi §-aira hivatkozik és a mely szerint a honosítási eljárás szabályai, ezeknek joghatálya, formaságai a visszhonosítottakra nézve is alkalmazandók, elfogadtatván a törvénynek 13., 14. és 15, §-ai, melyek szerint a visszahonositott az állampolgári esküt letenni, az erről felvett jegyzőkönyvet aláírni tartozik, egyszersmind aláesik az ezekkel összekötött azon megszorításnak, hogy a honosított csak a visszahonosítás után, 10 év múlva lehet a törvényhozás tagja. Az indokolás, t. ház, nem nyújt tájékozást az iránt, hogy a törvényjavaslat alkotójának egyenes intentiója volt-e ezt a megszorítást, a visszhonosítottakra nézve is kimondani és alkalmazni, vagy sem. Ha nem volt; akkor azt tartom, hogy szükséges lett volna ezt világosan kimondani és igy a törvény alkalmazásában és értelmezésében előfordulható kételyeknek elejét venni, hogy ez a megszorítás a visszahonosítottakra nem feltétlenül alkalmazandó. Ha pedig az volt az egyenes intentió, hogy a visszahonosítottak ezen megszorítás alá essenek: megvallom, hogy ehhez nem járulhatok és azt óhajtom, hogy ezen jogmegszorítás a visszahonosítottakra általában ne alkalmaztassák és a törvénynek hiányos rendelkezése e tekintetben pótoltassák. Azt hiszem, t. ház, hogy e nézet ugy a tárgy fontosságánál, mint világosságánál fogva kevés indokolásra szorul, mert a jog és igazságosság e mellett harczolnak. És mert a visszahonosított nem nyer új állampolgári jogokat, hanem a már régen megszerzett és birt jogokba helyeztetik vissza, nincs ok arra nézve, hogy ezen visszahelyezés másként, mint egészben történjék, mert ez restitutio in integrum s azt hiszem a visszhouosításnál nincs ok arra, hogy a politikai jog megtagadtassák valakitől. Különben is a visszahonosítottak az államnak már előbb is tagjai levén, ennek intézményeivel és általában szükségeivel, érdekeivel és a törvényhozás minden feladataival való ismeretségük nem a visszahonosítás napján kezdődik. A hazához való szeretet, ragaszkodás már a születés napján oltatott be. Ennélfogva azt gondolom, hogy röviden és általában kifejezve, azon tartózkodási szempontok, melyek a honosítottak irányában a tiz évi várakozás, illetőleg megszorítás kimondását követelték, egyáltalán fogva fenn nem állhat. Ugyanazért akár azon szempontból, hogy a törvénynek téves magyarázata elkerültessék, akár pedig azért, ha netalán ezen megszorítást intendáló törvény ellenkezőképen magyaráztassék; bátor vagyok egy javaslatot előterjeszteni, új szakasznak betoldása végett, melyben azon kijelentés foglaltatnék, hogy a visszahonosítottak egyszersmind a törvény hozásbani részvétel jogát is megnyerik. Ezen uj szakasznak szerkezete pedig igy szólana: „Azon tiz évbe, mely ezen törvény 15. §-a