Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-159

37g 159. országos ülés november 4. 1879. tikában a rósz czélokat követőknek nem szívesen hajlok meg, mégis hódoltam azon tiszteletmegadás alkalmával, mely ittea elhunyta idejében provocáltatott. A menekültek mióta kinn vannak, semmit sem tettek a haza ellen, csak szenvedik azért a martiromságot; ennélfogva azon erkölcsi elismerést megadhatjuk nekik, mely Simonyi képviselőtársam indítványában foglaltatik. Én tehát ez indítványt pártolom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Ha volt valaki e házban, ugy megvallom, én is azok közé tartoztam, kik kételkedtek a felett, hogy a 32. §-nak a czélja csakugyan az, hogy a politikai menekültek száműzve legyenek. Ilyen szándékot magyar kormányról feltenni nem mertem. Most azonban a t. ministerelnök ur iménti felszólalása után ebben többé kétkedni nem lehet. Ez bebizonyított tény s nem is tiltakozik ellene, mintegy bevallja ő maga. Mivel védelmezte a t. kormányelnök ur azon álláspontját, melynél fogva Simonyi képviselőtársam indítványát el nem fogadhatja? Három érvvel. Először is azt mondja: felesleges, mert azon aggodalmaknak, melyek ez indítványt előidézték, alapja nincs, minthogy itt van a 41. §., mely a visszahonosítási, bármely perczben lehetővé teszi. Igen ám, de hát időközben mi történik ? Azt mondja az igen t. ministerelnök ur, hogy azzal ők ugy sem gondolnak, hogy időközben mi történik, mert ők ugy se fognak sem a consulokhoz, sem a követséghez folyamodni. Igen, de időközben a kormány eléri azt, hogy Kossuth Lajos képviselőnek meg nem választathatik és ez bizonyára szem előtt lebegett akkor, midőn ezen §. megalkottatott. így tehát a Tisza kormány alatt el van érve az, a mi eddig Deák és minden más kormány alatt ismételten megtörténhetett, hogy Kossuth képviselőnek nem választható meg, sőt még csak fel sem lehet őt léptetni, mert ezen törvény értelmében az államügyész, azon indokból, mert nem állampolgár, az ellen tiltakozhatik. A jelen törvény azonban, t. ház, még nagyobb absurdumra is vezet. (Halljuk ! Halljuk!) Ha e §, elfogadtatatik, akkor azok, a kik nem jelentkeznek, elvesztik állampolgárságukat. Kossuth Lajosnak van két fia. Tegyük fel, hogy időközben egy magyar nő férjhez megy Kossuth egyik fiához. Ezen törvény szerint azon magyar nő elveszti magyar állampolgárságát, mert idegenhez, Kossuth Lajos fiához ment férjhez. A második érve a kormánynak az, hogy az, a ki egy országnak törvényeit nem ismeri el, megérdemli, hogy az állampolgári kötelékből el bocsáttassék. Éu, t. ház, ily reactionalis theoriát nemcsak nem hallottam, hanem nem is olvastam; ily anathemát, ily általánosságban, politikai menekültek felett sehol sem mondottak. Mert a rósz törvényeket tisztelni és azoknak engedelmeskedni, az országban levő ellenzéknek feladata. Mi, én és elvtársaim vagyunk azon helyzetben, hogy habár rosszaljuk, károsnak és helytelennek tartjuk is azon alapot, melyen Magyarország áll, mert beimvagyunk az országban és élvezzük az állampolgári jogokat, tiszteljük és respectáljuk még a legrosszabb törvényeket is. Azonban a politikai emigratió értelme az, hogy valaki azt mondja, én meg vagyok győződve ezen törvények roszszaságáról, meg vagyok győződve, hogy ezek tönkre teszik hazámat, a miért is ezen alapon még csak passive sem akarok résztvesmi, hanem kivándorlók és felhasználom azon módokat, a melyek rendelkezésemre állanak, hogv azon áramlatot, mely hazámban megindult, megakaszszam, vagy ha erre nem vagyok képes, legalább távol maradjak. Ilyenektől azt követelni, hogy ők elismerjék és respectálják az időközben hozott törvényeket, még ha azokat rosznak tartják is, megtagadása lenne a politikai emigratió fogalmának. (Igaz! szélső balfelöl.) Hihetőleg a kormány elnök ur érezte ez elvnek ingatag voltát és ezért folyamodott egy harmadik érvhez. Azt monda ugyanis, hogy nem egyes esetekre kell gondolni e §. megítélésénél, hanem meg kell fontolnunk, hogy az, a ki politikai okokból kivándorol, eonspirálhat és tettleg föl is léphet ezen haza ellen irányuló actióban. Csakhogy, t. ház, ez iránt nem kell új intézkedés, mert a világ minden büntető törvénykönyvében benn van, és benne van a mienkben is, hogy ha állampolgár valamit saját hazája elleu cselekszik, avval egyszerűen, mint honárulóval bánnak el. Sőt ezen esetre nézve azt mondom, hogy sokkal jobb, hogy benne marad az állampolgári kötelékben, mintha abból kiűzzük -, mert egészen más a büntetés, ha vele szemben állunk, mint idegennel és egészen más. ha mint olyannal állunk vele szemben, ki saját hazáját árulta el, mert akkor halálra ítélhetjük. Tehát a három érv közül egyik sem állván, én sajnálkozással bár, de bebizonyítottnak kell, hogy tartsam azt, hogy a t. kormány szándéka tisztán az, hogy a menekültek s ez esetben Kossuth Lajos, ki legyenek zárva abból, hogy itt polgárjogot élvezzenek és hogy a választópolgárok az ő nevét a választásnál igénybe vehessék. En a hazai közönségre bízom, Ítélje meg ezt az eljárást. En beérem azzal, hogy eonstatáljam, hogy most már kétség a szándék felett sem lehet többé. A tiszt, házat azonban bátor vagyok arra kérni, hogy ha csakugyan nem akarják bevallani, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy