Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-159

159. országos ülés a magyarországi menekültek, kik épen a haza iránti lelkesedésből, hazaszeretetből jutottak ezen helyzetbe, mely itt érintve van, az állampolgári jogokat mostanra és jövőre elveszítsék, méltóztassék a Simonyi Ernő által benyújtott indítványt elfogadta. (Helyeslés a szélső baloldalon) annál is inkább, minthogy csaknem mindnyájan, a kik a 32. §-t támogatták, világosan hangsúlyozták, hogy árnyéka sincs ott még a lehetőségnek is, hogy a menekültek egyikét sújthatja. Jío, ha árnyéka sincs, ha nem sújthat senkit, nincsen semmi akadály, hogy ezen indítványra ne szavazzanak. {Ugy van! a szélső balon.) Sőt Molnár Aladár képviselő úrtól határozottan elvárom, hogy arra fog szavazni, mert ő egyenesen provocált minket arra, midőn azt mondta: ha van valakinek kételye az iránt, ám nyújtson be módosítást arra nézve és 8 majd hozzá fog járulni. No, itt az alkalom, méltóztassék az indítványt elfogadni. Pártolom ä Simonyi Ernő képviselőtársam által beadott indítványt. (Helyeslés a szélső balfelől.) Csanády Sándor: T. képviselőház! Nem hittem, hogy találkozzék ember, hazánk területén, a ki vak eszközöl hagyná magát felhasználtatni arra, hogy a haza legjelesbjei, azon honpolgárok, kik a valódi alkotmányos szabadságért, a jogegyenlőségért minden áldozatnak meghozatalára képesek, azok törvény által kizárassanak a magyar honpolgárok sorából. Annyival kevésbbé vártam volna a jelenlegi miniszterelnök, Tisza Kálmán úrtól, (Derültség.) hogy ezen a téren is bebizonyítsa azt, hogy egész életén követett politikai hitelvei, csak a nemzetnek tévútra való vezetésére voltak irányozva. Mindenkitől inkább vártam volna igenis, mint Tisza Kálmán ministerelnök úrtól, a ki egész az 1875. évig azon elveknek győzelemre jutása mellett küzdött, mely elveket képviselt a külföldön hazánk legnagyobb fia: Kossuth Lajos. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Ugy látszik, a ministerelnök ur ugy suttyomban tagadólag nyilatkozott, (Derültség) megtagadja azt; pedig hogy azon elvek mellett küzdött, én bebizonyítani képes vagyok. (Halljuk!) Hiszen tiszt. ház, köztudomású dolog, miszerint a ministerelnök ur az 1861-ki országgyűlésen az úgynevezett határozati pártnak egyik tagja, sőt vezére volt. Mily értelme volt ezen határozati párt működésének? Semmi egyéb, mint megtagadni azt, hogy az akkori tényleges hatalom előtt meg kellene hajolni az ország többsége akaratának. (Helyeslés a szélső balon.) A 61. határozati párt kimondotta azt, hogy megtagadja az engedelmességet a tényleges hatalom képviselőjének, Ferencz József jelenlegi király ő Felségének. Menjünk, t. ház, tovább a politikai téren történtek során. Az 1865-ki országgyűlésen maga a jelenlegi ministerelnök ur is a határozati párt november i. 1879. 37Q programmjának alapján lépett fel, vagyis más szavakkal folytatni kivánta azon politikát, mely politikát hazánk legnagyobb fiától, Kossuth Lajostól örökölt. Az 1867. országgyűlés tartama alatt mégis mit tett a jelenlegi ministerelnök ur mindazon ideig, a mig politikai hitelveinek árán be nem csempészte magát a ministeri székbe ? (Zajos derültség.) Velünk együtt kezetfogva küzdött szeretett hazánk, Magyarország joga, föladott önállósága és függetlensége visszaszerzéséért. Ön egyike volt azoknak ministerelnök ur, kik mindent elkövettek arra nézve, hogy azon magasztos eszmék, elvek, melyek a 48. törvényhozás által kimondattak, életet nyerjenek; és mit tesz most? Száműzni akarja e haza területéről még azon férfiút is, a kinek köszönheti e nemzet, köszönheti ez országgyűlés, hogy itt, e képviselőházban vagyunk; a ki megteremtette Magyarországon a valódi parlamentarismust. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl.) Száműzni akarja ön e haza polgárai közzül a hazának azon leghűbb fiát, ki 14.000,000 rabszolgát, széttörve a szolgaság bilincseit, visszaadott az emberiségnek, visszaadott önmagának. (Élénk, zajos helyeslés a szélső balon.) Ön, ministerelnök ur . . . (Zaj. Egy hang jobb felől: Halljuk ! Legalább hamarabb elvégzi?) Elvégzem akkor, a mikor nekem tetszik, önök ebben nekem nem fognak praeseribálni! Száműzni akarja a ministerelnök ur mindazon fiait e hazának, kik nem tűrhetvén az önkényuralom, a zsarnokság működését, külföldre vonultak, menekültek azért, hogy legalább azon magasztos eszméket fenntartsák az utókor számára, melyek fenntartására ön, ministerelnök ur lett volna hivatva. En, tiszt, ház, minthogy nem akarom, nem akarhatom azt, hogy a magyar nemzet a bűnök legnagyobbikát, a hálátlanságot kövesse el azok irányában, a kik a magyar nevet a külföld előtt is tiszteltté tették, igenis elfogadom a Simonyi Ernő t. barátom által beadott módosítványt, t. i. hogy e szakaszban mondassék ki, miszerint a 32. §. értelme nem terjesztetik ki a politikai menekültekre. (Helyeslés a szélső balfelől.) Elnök: Szólásra már senki sem lévén feljegyezve, a vitát befejezettnek jelentem ki. Szó illeti még az előadó urat és a minister urat. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azok után, a miket elmondtam, mindenekelőtt és mindenek felett csak egyszerűen constatálhatom azt, a mit mindenki, a ki ezen törvényjavaslat rendelkezéseit nem előre, — nem mondom, feltett czélzattal, — hanem előre magába szívott alaptalan gyanú nélkül olvasta, át fog látni, hogy itt ugyan senkinek száműzetéséről, (Egy hang a szélső baloldalon: Kirekesztés !') sem kirekesztéséről szó nincs. Mert ha azok, a kik az 1848/49-iki események folytán az országból kimentek, még