Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-159

lää. országos ülés november i. 187a. 373 hasonlít Angliáéhoz és mert a magyar nemzet sajátos helyzete oda utal, hogy az állampolgárságot inkább Anglia és Svajez módjára fogadja el. Széchényi István hazafiái nemes túlzásában egyszer azt mondotta, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, ha magyar. Ez nemes eredetű túlzás, t. ház, elismerem és én ennyire menni nem akarnék, de annyira igen, hogy a magyar állampolgár, ha külföldre megy is, végképen ne szakadhasson el e földtől és a haza földje tőle, mert hisz oly kevesen vagyunk. Maradjunk tehát inkább a szabad Svajez és Anglia példájánál és ne kívánjuk a vas Bismarck hazáját utánozni e tekintetben. Ezeket röviden megjegyezve, mint csakugyan legjobbat pártolnám Hegyessy t. barátom indítványát, t. i. hogy ezen egész szakasz hagyassék ki; de miután ennek elfogadására alig van kilátás, pártolom Simonyi t. barátom módosítványát, alkalmazva Gulner képviselő ur módosítványához, a menynyiben tisztán a magyar állainpolgáriságot, az osztrák-magyar kivételével akarnám a szövegben fidvétetni. Molnár Aladár: Thaly Kálmán előttem szólott képviselő ur, sajnálkozását fejezte ki a mai szomorú látvány felett, hogy az ellenzék két pártja egymással hajba kapott. Engedje meg, hogy én meg a felett sajnálkozzam, hogy Thaly képviselő ur csak ma sajnálkozik igy és hogy mikor a 10. §-t tárgyaltuk, a hol éppen a magyar közjognak egy nevezetes kértlésérő] volt szó. hol a magyar államfelség jogainak egyik lényeges momentumát adták fel, ő nem sajnálkozott azon, hogy pártjának egyik igen t. tagja, Irányi Dániel, nyíltan a kormánypárttal szavazott, (Felkiáltások a szélső balon: Dehogy se sajnáltuk!) hogy nem ütközött meg azon, hogy saját compact pártjának tagjai egymással hajba kaptak. A mi mostani eljárásunkat illeti, mint több alkalommal, most is csak azon — ha tetszik — örvendetes látványt nyújtjuk, hogy mi nem egyes személyeknek, legyenek azok még oly nagy emberek, nem egyes párttekinteteknek, hanem Magyarországnak akarunk törvényt hozni és a mit az ország érdekében levőnek látunk, jöjjön az akár a kormánytói, akár a kormánypárttól, vagy akár honnét, ennek igenis védelmére kelünk. Thaly t. képviselőtársam érdemül rovta fel — talán inkább ráfogta — egy nagy hazafinak, hogy a 67-iki törvényeket nem ismeri el. Ez — ugy monda — dicsősége, ez érdeme. Thaly Kálmán: Következetessége! Molnár Aladár: Ha ezt az elvet akarja ő itt proklamálni, hogy helyén van, érdem az, ha valaki az államnak csak azt a törvényét ismeri el, a melyet egyéni belátásunk szerint jónak tart. Azt akarja mondani, hogy az ország bármely polgára fel van jogosítva az állam bármely törvényét, melyet ő egyéni felfogása szerint rosznak tart, el nem ismerni, azt magára nézve * kötelezőnek nem tekinteni? És azután ezzel az állambölcsességgel akarja épen a magyar államot fenntartani, vagy csak reméli is azt fenntarthatni? Ha magában a törvényhozás termében proklamáljuk, hogy az egyes embereknek joguk van az országnak csak azt a törvényét respectálni, a mely nekik tetszik: ez oly veszélyes elv, mely egy magában képes volna a magyar államot teljesen decomponálni. (Elénk helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Egyébiránt maga a t. képviselő ur is, ugy látszik, elismerte, hogy a 32. §. intézkedésére csakugyan szükség van, mert folyton arról beszélt, hogy csak Kossuth Lajos számára kellene kivételt tenni, mivel ő megérdemli; tehát akkor tessék ezt proponálni, majd megvitatjuk: van-e. reá szükség, vagy van-e annak értelme? De éppen az által, hogy folyton arról beszél, hogy Kossuth számára kivételt kell tenni, elismerte, hogy ily intézkedés, minőről itt van szó, a haza többi lakosaira nézve szükséges. (Feh kiáltás a szélső balon: Ausztriát illetőleg!) De ha szükségesnek tartja ezt Ausztriára nézve, ugyan miért nem volna ez szükséges, a többi, idegen földön lakó magyarokra nézve? Ha Ausztria nem kevésbbé külföld, mint a többi országok, talán nem is inkább külföld az? Egyébiránt azt hiszem, hogy azon t. képviselő urak, kik a 32. §-t ellenezték, azt vagy félre értették, vagy annak értelmét egészen máskép fogják fel, mint az, nem csak a javaslattevő intentiója, de magának a szövegnek, különösen a Grulner képviselő ur által javasolt szerkezetnek világos értelméből következik. (Felkiáltások a szélső balon: Hát Vesztért) Veszter képviselő ur azt monda, hogy ezen §-nak egyedüli czélja az volna, visszariasztani polgártársainkat attól, hogy külföldre menjenek s ott letelepedhessenek, mert ez által állampolgárságukat koczkáztatják. Csakhogy ő maga mindjárt kénytelen volt utána tenni, hogy ily intentióval czéltalan ez a szakasz, mert ezt nem lehet vele elérni. (Felkiáltások a szélső balon: Nem éri el!) Ha nem éri el, akkor nem is az a czélja. Ha az volna a törvényhozásnak czélja, hogy megakadályozza a külföldön való megtelepedést, vagy hogy csak visszaijessze az illetőket, bizonyára nem oly egyszerű kívánalommal állna elő, hogy az illető a consuli hivatalnál, vagy postára tett levéllel jelentse ki, hogy a magyar állammal való összeköttetést fenn akarja tartani. (Felkiáltások a szélső balon: De hát mi ennek a czélja?) Ennek a czélját többen az előttem szólott kép-