Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-159

374 159. országos ülés november 4. 1879. viselő urak közzül oly világosan kiemelték, hogy fölöslegesnek véltem erről még ismételve beszélni. Veszter képviselő ur p. o. említé a székely kivándorlást. Ennek a kivándorlásnak egészen más a természete, mint a melyet Veszter képviselő ur felhozott. Székely kiköltözés azon szándékkal, hogy az illetők Oláhországban letelepedjenek, alig van, vagy egyáltalában — merek e részben hivatkozni erdélyi képviselőtársaimra — oly csekély mérvben van, hogy számba sem jő. A székely atyafiak kimennek Oláhországba, hogy ott munkát kapjanak, de egy, vagy néhány év múlva ismét visszajőnek. E mellett megtörténik, igaz, hogy oda házasodnak, oda családosodnak s ennélfogva ott megtelepednek és megmaradnak; de épen ezért vájjon nincs-e annak értelme és nincs-e reá szükség, hogy az igy kiköltözöttek folytonosan evidentiábao tartassanak, hogy számban tartsuk azokat, a kik a magyar honpolgárságot fönn akarják tartani s hogy ennek koronként kijelentésére őket serkentsük ? Többen fölemlítették Széchényi ama mondását, hogy oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni. Epén ezért, mert annyira kevesen vagyunk, nagyon indokolt, hogy a kik közülünk a világban szétszórtan élnek, koronkint jelentkezzenek, hogy számon tarthassuk őket s tudjuk, hogy kik azok, a kik a magyar állammal való összeköttetést fönn akarják tartani? {Felkiáltások a szélső baloldalon: Hátha nem jelentkeznek?) A kik nem jelentkeznek, a ki 10 év leforgása alatt a magyar állam iránt annyi kötelességet sem érez, hogy azt a kis fáradságot vegye magának, hogy levelet írjon, vagy a consulnál jelentkezzék, az már lelkében megszűnt a magyar állam polgára lenni. (Helyeslés balfelöl.) De ezenfelül szükség van erre még azért is, mert a magyar állampolgárság nem üres czím. Habár a külföldön él is valamely állampolgár, joga van igénybe venni amaz állam védelmét és gyámolitását, melyhez tartozik. Ha valamely külföldön élő állampolgár bajba keveredik, vagy sérelmet szenved, hova fordul védelemért? Fordul azon állam követéhez, vagy consuljához, a melyhez tartozik és az köteles őt védelmezni. Ha a külföldön élő állampolgár nyomorba jut, vagy nem képes magát fenntartani, fordul a maga államának követéhez, consuljához és az köteles őt gyámolítani. Ha állampolgárainknak megvan eme joguk, legyen meg egyszersmind ama kötelezettségük is, hogy időről-időre jelentsék ki, hogy a magyar állammal az összeköttetést fönn akarják tartani, időnként ismerjék el, hogy annak törvényei alatt állanak. Ez az, a miért szüks eges a 32. §. intézkedése. Ne méltóztassék törvény alkotásánál csak egyes személyeket, egyes jelszavakat, párttekinteteket tartani szem előtt, hanem az ország egészének, az államnak érdekeit, mert ennek hozunk törvényt. (Élénk, hosszan tartó helyeslés bal- és jobbfelöl.) Thaly Kálmán: T. ház! Szavaim félremagyarázása, illetőleg helyreigazítása tekintetéből kérek pár szót. (Halljuk!) T. barátom Molnár Aladár azt méltóztatott állítani, hogy én főkép Kossuth egyéniségét illetőleg s annak mint kivételnek a törvénybe való felvétele iránt szólaltam fel. Igenis azt mondám, hogy kivételes nagyságok kivételes intézkedéseket érdemelnek; sőt az analóg példákat azért hoztam föl s ezek egyike a Koháry esete, hogy demonstráljam, miszerint nemcsak nagyságokra, de még kicsinységekre is hoztak külön törvényt. Ennek következtében constatálom újra, hogy igenis, •— ha ki nem jelentettem volna már előbb is, a mi meggyőződésem, hogy t. i. legczélszerübb a Hegyessy t. képviselőtársam inódosítványa, — elfogadnám és érdemesnek tartanám, hogy Kossuth neve, mint kivétel különösen czikkelyeztessék be; azonban ebben még nem foglaltatik az, hogy vele a többi politikai emigránsokat is együtt ne értsem. (Helyeslés a szélső' balon.) Szajbely Antal: T. ház! Nekem igen kevés szavam lehet e tárgyhoz, de nem hallgathatok el mégis kettőt. Én azt gondoltam, hogy e törvényjavaslat itt e házban egyenesen csak anyagi szempontból fog megbiráltatni és ezen szempontból fog indokoltatni. Azonban én ezt eddig nem hallottam, mert a felhozott indokok mind olyanok, a melyeket én igenis elfogadok az üzletemberekre, a kik okvetlenül be fogják magukat jelenteni és a honosítási törvén}- ezen §-át okvetlenül meg fogják tartani, minden genirozás nélkül. Én nem is csodálkozom az ilyen praktikus világban, ha Szilágyi Dezső t. képviselő ur arra hivatkozik, hogy nem olyan valami nagy dolog az a bejelentés ; de én meg vagyok győződve, hogy ha Szilágyi Dezső t. tagtársunk egyszer abba a helyzetbe jutna, hogy neki, mint emigránsnak ki kellene menni, soha életében nem jutna eszébe, hogy bejelentse akárkinek szép szeméért, vagy ezen törvény kedvéért, hogy ő ezen hazának, a melyből emigrált, valamikor honpolgára akar lenni. Ne méltóztassék rósz néven venni, én ki merem jelenteni, hogy miután semmiféle anyagi hasznot nem látok ezen §. meghagyásában, tán nem ezen házban, de általában a hazában minden ember meg van győződve arról, hogy nagy hazánkfia magát bejelenteni soha nem fogja, ennélfogva én azon meggyőződésben élek s erről még azok is, a kik e §-t megszavazni akarják, meg vannak győződve, hogy ezen §. másért nem hozathatott, mint azért, hogy ezen utón, azon nagy