Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-159

372 159. országos ülés november 4. 1879. azért, mert akkor nem csak az állampolgár maga, de vele levő családja is sújtatnék s nem csak az ekkép kirekesztett állampolgár veszítené el polgárságát, de vele levő felesége és gyermekei is. Vesztesége csupán az államnak volna, mert a kimaradni akaró nem veszíthet, ha könnyen visszaszerezheti a mitől megfosztatott, hanem veszíthet igenis az állam, mely miután a feleség és gyermek a családfő honosítási illetőségét követi, a kiköltözés által egy egész családot veszítene. A 32. §. ellen tett felszólalások parirozására az hozatott fel, hogy hiszen megmaradhat a 32. §., mert a visszahonosítás nagyon könnyű. Azonban, t. ház, azért, hogy valamely bajnak megorvosolhatása könnyű, a bajt előidézni helyes-e? (Helyeslés a szélső balon.) Pedig van benne baj és hogy van, azt csak egy kérdéssel akarom megvilágítani. Mi történik például, ha valaki távollét által elveszíti itteni polgári jogát és nem akar más állampolgárságot fölvenni? Akkor az nem lesz állampolgára sem Magyarországnak, sem más államnak, hanem lebeg^mint Mohamed koporsója ég és föld között. En, t. ház, az emigránsokon kivül, a kikről már szó volt, még számos székely honfitársainkra akarok utalni, kik a keleti tartományokban kereset végett nagy számmal tartózkodnak és tekintettel ezekre is, én pártolom Hegyessy képviselőtársam indítványát. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl) Thaly Kálmán: Midőn e kérdésben röviden felszólalok, megvallom, az az alkalom, a miért főleg szót emelni akarék, némileg elvesztette élességét a jelenleg hallott beszéd által, melyet Veszter képviselőtársam oly lelkes szavakkal elmondott. Mert nem tagadom, fájva hatott rám ellenzéki szempontból az, hogy a t. ház emez oldala t. i. az egj^esült ellenzék, a t. ministerelnök urat és pártját azon gyöngyörüséggel mulattatja, hogy mi itt az ellenzék két árnyalata, egymás hajába kapunk. Gulner és Szilágyi t. képviselőtársaim különösen jeleskedtek ezen erényben. Helfy képviselőtársam már válaszolt Szilágyi képviselő ur számos indokára. Megkérdezte tőle, miért nem mutatta azt ki: miben rejlik tehát a vitatott intézkedés üdvössége? Mert erre méltóztatott súlyt fektetni. Azt tetszett továbbá mondani, hogy nem derogálhat senkinek sem egy kis parányi nyilatkozat a községi elöljárósághoz; és végre a személyes kérdésre tett nyilatkozatában azt méltóztatott állítani, hogy nem lehet megalázó egy külföldön tartózkodó emigránsra nézve az, hogy hazájának törvényeit tiszteli. Ez általában véve igaz; de mikor e törvények oly rettenetesen megváltoztak, mióta az a nagy férfiú, a kiről emlékezünk, a hazát elhagyta! Az, hogy ő a 67. kiegyezési törvényeket el nem ismeri, rá nézve nem szégyen, hanem érdem, {Ügy van! a szélső bal/elől) mert a következetesség a férfiút mindig csak díszíti. (Helyeslés szélső balfelöl.) Vagy arra akarjuk őt kényszeríteni, hogy a monoki bíróhoz, vagy magasabb hatósághoz: a zempléni alispánhoz forduljon azért, hogy Magyarországba visszatérhessen? A múlt század legnagyobb magyarjától a szathmárí békében csak azt kívánják, hogy jelentse ki, ha tetszik idegen országban, ha tetszik, biztosok előtt, ha tetszik, írásban, hogy többé nem fog fegyvert fogni a Habsburgház ellen. O ezt nem tette, hanem odadobta 80 • mértföldnyi dús birtokait a fiseusnak, és lett bujdosóvá, elment vagyontalan emigránsnak csak azért, mert azt, a mit tőle kívántak, erkölcsileg következetesen meg nem tehette. Nagy férfiakat kicsinyes dologra kényszeríteni akarni, valóban méltatlan. Kossuth Lajos akkora egyénisége e századnak, oly nagy férfia a magyar nemzetnek, oly kivételes alakja történelmünknek, hogy mindenképen megérdemli a kivételes intézkedést. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Történelmünk nem szűkölködik oly példákban, melyek szerint egyes egyének számára az általános intézkedések közepette kivételek tétettek; pedig azok legtöbbször, sőt mondhatnám, mindig sokkal kisebb férfiak voltak, legalább a haza iránti érdemeiket tekintve, Kossuth Lajosnál. Nem oly rég történt pl. az, mikor a magyar nyelv országos tanácskozási nyelvül elfogadtatott, hogy akkor a haza iránt érdemeket szerzett József nádorra nézve kivétel tétetett, megengedtetvén egyedül neki, hogy latinul beszélhessen. Sőt még kisebb embert is idézek. (Derültség) Az igazságügyminister ur előtt bizonyára ismeretes lesz a magyar közjog egyik curiosumát képező sigillum Koháryanum ügye. Koháry nem volt nagy ember, hanem csak egy incarnatus labancz és mégis megtették az ő kedvéért, hogy mivel az ágyúgolyó jobb kezét elsodorta, mint országbíró egy stampigliával nyomhassa oda aláírás helyett a nevét. És ez, t. ház, külön törvénybe inarticuláltatott. Ha tehát már egy Koháry is elég nagy ember volt arra, hogy érdemes vala érte külön törvény czikket alkotni: csekélységem nem látja be azt, hogy mért ne lehessen a szellemi óriásnak, Kossuth Lajosnak kedvéért annálinkább kivételt tenni és e törvény szakaszába névszerint beiktatni, hogy „Kossuth Lajosnak kivételével." (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Azt is méltóztatott Szilágyi Dezső t. képviselő ur mondani, hogy Anglia és Svajcz az állampolgárság tekintetében középkori állásponton állnak, mi tehát kövessük a modern álláspontra helyezkedett Franczia- és Németország példáját. Már én részemről inkább állok azon a középkori állásponton, a melyen Anglia és Svajcz áll; mert Magyarország alkotmánya leginkább