Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-159

370 155). orszásros ülés november 4. 1S7S. De t. barátom még tovább ment és azt mondta, hogy Európa legnagyobb részében el van fogadva ezen elv. Bocsánatot kérek, összehasonlíthatlanul nagyobb részében száműzve van és elejtették ott is, a hol egyszer már be volt hozva. Ott van Belgium, hol egy időben négy évig fennállott ezen elv. Nem birom e perczben praecise idézni a dátumot, de méltóztassék utána nézni és látni fogja t. képviselőtársam, hogy ott kitörülték ezen elvet. Angliában is volt szó ennek behozataláról, daczára azon középkori állapotnak, de oly ellenzésre talált az alsó házban, hogy lehetetlenné vált behozatala. Nincs behozva Olaszországban, Svajezban, Hollandiában. Hol van tehát az államok legnagyobb része, hol ez divatban van. Én nagyon helyesnek tartom azt. hogy a törvényhozó összehasonlításokat tegyen a hazai törvényhozás és a külföldi törvényhozások közt. Az összehasonlításnak mindenkor hasznát fogjuk venni. De nem szabad az összehasonlítást csak azért tenni, hogy egyszerűen utánozzunk; tekintetbe kell venni külön hazai viszonyainkat. A mi partiéularis viszonyaink, különösen közjogi viszonyaink olyanok, hogy bátran merem állítani, hogy ha ezen elv, mely szerint a magyar ember elveszti magyar állampolgárságát, egész Európában el volna fogadva, nálunk nem volna szabad elfogadni; mert egész Európában nincs állam, mely oly rendkívüli és oly visszás közjogi helyzetben lenne, mint a milyenben mi vagyunk. Hiszen a mi viszonyaink olyanok, hogy ha már kellene ilyen elvet kimondani, igenis én egy államra kimonmondanám, t. i. kimondanám, hogy azon állampolgár, a ki Ausztriában távol van ennyi és ennyi időn át, arra nézve álljanak azon következmények. Ennek volna értelme, mert annak nem vagyunk kitéve, hogy Magyarország valamelyik politikai menekültje Ausztriába menjen. (Helyeslés a szélső balon.) Tehát erre nézve bátran kimondhatjuk. Áttérek arra, a mi e vitának tulaj donkép főlényegét képezi. Szilágyi Dezső t. képviselőtársunk ép úgy, mint Gulner Gyula t. képviselő ur tagadják azt, mintha ezen §. által a menekültek sorsa bármi kevéssé is érintve volna. Bocsánatot kérek, itt én vagyok feljogosítva kimondani azt, hogy a t. képviselő urak szándékosan akarják kiforgatni e §-t világos logikai értelméből. Lássuk, mi történt? Megjegyzem, hogy nem beszélek egyedül Kossuth Lajosról, mert vannak számosak, kik kevésbé ismeretesek s kik érdemeket szereztek a haza iránt és kik nagyon megérdemlik, hogy a törvényhozás tekintettel legyen reájuk, mielőtt reájuk az auathemat kimondjuk. Ott van Eberhard tábornok Olaszországban, ki dicsőséget szerzett a magyar névnek az által, hogy részt vett az olasz szabadságharczban és annyira tudta magát kitüntetni, hogy tábornokká neveztetett ki; ott van Csudafy tábornok, ki mint egyszerű szegény gyerek élt e hazában s a forradalomban tiszti rangra felvivén, kivándorolt és részt vett az olasz szabadságharczban, miközben annyira tudta magát érvényesíteni, hogy most a legtiszteltebb olasz tábornokok egyike. Ott van Dunyov ezredes és számos más. Tehát azért, hogy ezen honfitársaink magukat a külföldön annyira kitüntették, azért, hogy ők a külföldön bátorságukkal, jellemszilárdságukkal becsületet szereztek e haza nevének; azért, hogy ők egy más nemzet rokonszenvét az egész magyar nemzet javára, mintegy kierőszakolták, mi elismerésül azt mondjuk nekik, hogyha bizonyos actusra nem birod magad, nem vagy magyar állampolgár. Azt mondja Szilágyi Dezső t. képviselő ur: „hiszen csak egy dolgot kell tennie, valami csekély actust kell végeznie, csak nyilatkoznia kell." Bocsánatot kérek, akkor a t. képviselő urnak nincs fogalma arról, hogy mi a politikai menekült. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Az a politikai menekült, a ki arra birja magát, hogy azon hatóság előtt, melyet ő el nem ismer, bármily rövid nyilatkozatot tegyen, arra is reá birja magát, hogy végleg haza térjen, (ügy van! a szélső balon.) De nem az a kérdés. Mikor politikai meggyőződésről, politikai actusról van szó, nem az a kérdés, hogy nagy-e, vagy kicsiny. Geszler rúdja előtt elmenni és kalapot emelni az sem valami nagy actus: egy perez alatt meg lehetett tenni s mégis forradalom lett belőle. Politikai dolgokban nem az actus nagysága adja meg a jelentőséget, hanem az abban levő megalázás. (ügy van! a, szélső baloldali) Mi ezzel azt mondjuk Kossuth Lajosnak és valamennyi politikai menekültnek: ti, kik nem akarjátok elismerni a közös-ügyes állapotot, az osztrák-magyar monarchiát és az osztrák-magyar honpolgárságot, ime, most kénytelenek vagytok meghajolni s ha nem is élőszóval, de legalább is írásban nyilatkozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja igen szépen Szilágyi Dezső képviselő ur, hogy ő úgy ismeri Kossuth Lajost, hogy ha ő hallaná, hogy egy üdvös intézkedést meg akarunk akadályozni az ő kedvéért, maga tiltakoznék ellene. Igaza van, én is úgy ismerem nagy hazánkfiát, hogy ha üdvös intézkedésről volna szó, mindenesetre tiltakoznék, hogy az ő kedvéért az ország ettől meg ne fosztassák; csak hogy a t. képviselő ur elfelejtette bebizonyítani, hogy miben áll ez intézkedés üdvössége. Azt óhajtanám tudni, hol van ennek haszna ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gulner Gyula t. képviselő ur szükségesnek találta egy pathoszszal előadott, egyébiránt