Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-159
15í>. országos ülés november 4. 1879. 365 lenne czélja, mint a t. képviselő ur monda, hogy más nem is lebet, mint hogy említett nagy hazánkfia megszűnjék magyar ember lenni. A különbség, t. képviselő ur, kettőnk köztt csak az, hogy mi igenis mindnyájan tiszteljük Kossuth Lajost. Én legalább a magam részéről elismerem az ő nagy érdemeit s rendkívüli szolgálatait a haza, emberiség és felvilágosodás érdekében, elismerem azt, hogy ő egy oly tüneménye e századnak, aminőt e század keveset mutathat fel; hanem a különbség köztünk csak az, hogy a t. képviselő ur monopolisálni akarja az ő tiszteletét és az ő nevét politikai tőkének igyekszik felhasználni. (Zajos ellenmondás és mozgás a szélső halon; helyeslés jobbfelöl.) Ezt meg kellett mondanom azon nyilatkozattal szemben, melyet a t. képviselő ur tegnap e ház kebelében tett. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur politikai tőkéi akar csinálni nevéből akkor, a mikor a saját pártczéfjainak megfelel, de nem csinál akkor, mikor meg nem felel; mi azonban folytonosan elismerjük azt, hogy említett nagy hazánkfiának oly érdemei vannak e haza irányában, a minő érdemeket ez országnak kevés honpolgára szerzett. Ennyi nyilatkozattal a t. képviselő ur tegnapi felszólalásával szemben tartoztam; a tárgyra nézve pedig kérem a t. házat, méltóztassék módosítványomat elfogadni. [Helyeslés jobbról és a középen.) B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa a, módosítványt). Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azok után, a miket tegnap elmondottam, nem tartom szükségesnek, hogy bármi eg} r ébre reflectáljak, mint egyenesen az előttem szólott képviselő ur beszédjére és az általa beadott módosítványára. A t. képviselő ur igen helyesen indult ki abból, hogy bizonyosan a javaslat készítőinek sem volt szándéka az engedély szót ugy értelmezni, hogy a kiköltözés e hazából engedélytől tétesse^ függővé. Hisz a törvénynek egész tartalma, mint szintén indokolása tanúskodik arról; s azért ha a félreértést ez irányban elkerülni lehet, részemről igea szívesen hozzájárulok. A másik, a mit a t. képviselő ur kiemelt, az volt, hogy ezen szakaszban ez mondatik: „az osztrák-magyar monarchia határain kívül" és a t. képviselő ur, úgy látszik, itt attól fél, vagy tart, hogy ily módon egy osztrák-magyar honpolgárság keletkezhetik lassanként, a mit, mint ő mondja, nem tartana helyesnek, mert a magyarállampolgárság egy önmagában álló s minden más állampolgárságtól elzárt valami. T. ház! Én abban, hogy csak magyar állampolgár és a magyar állampolgárság és az osztrák állampolgárság ép oly különböző valami, mint bármely más állampolgárság különbözik a magyar állampolgárságtól és, hogy e részben sem most, sem máskor a magyar törvényhozás intentiója nem lehet, közös magyar-osztrák állampolgárságot teremteni, a t. képviselő úrral hasonlólag egyetértek. A czélzat ezen egész szakaszban és abban, hogy itt különbség vau téve, épen onnan ered, mert azt igenis jól tudjuk, hogy a leggyakoribb esetben épen a fennálló nemcsak politikai, hanem főleg üzleti viszonyoknál fogva az ily hosszabb távollét Ausztriában szokott előfordulni és épen, mert ez mintegy az üzleti összeköttetésekből foly, nem akartuk erre nézve is fenntartani a jelentkezés szükségét, mintegy megkönnyíteni akartuk az illetőknek az üzleti összeköttetésből folyó ezen szükséglet kielégítését. De midőn t. ház, ezt elmondanám a törvénv intentiójának magyarázására, akkor egyúttal más, benne nem fekvő egyes intentiókat látok abban némelyek által feltételeztetni; és miután végre is azon alkalmatlanság, mely azzal jár, hogy 10 évenként egyszer jelentkezni kell, nem oly nagy, hogy megérdemelje azt, hogy félreértésnek tétessék ki a törvény intentiója: én legalább a magam részéről a képviselő ur módosítványát igen szívesen elfogadom. (Helyeslés.) Hegyessy Márton: Legyen szabad mindenek előtt reflectálnom az imént Gullner Gyula kép•viselőtársam által elmondottakra, T. képviselőtársam elfogadta a jelen szakaszt azon elvnél fogva, mert helyesli azt, hogy távol lét következtében is kizárható legyen valaki az állampolgári kötelékből. Én nagyon curiozus voltam ennek indokolására. A képviselő ur más indokot ez irányban nem volt képes felhozni, mint azt, hogy különösen a kettős állampolgárság elszaporodása veszélyének tesszük ki magánkat. Ha csak ezen utón jöhetnének elő esetek, hogy többen kettős állampolgárságot élveznek: akkor elfogadhatónak tartanám t. képviselőtársam indokolását; de ezen már túl vagyunk, a megelőző szakaszok tárgyalása következtében. Ezen szakaszokban már sokszor fordul elő kivétel az alól, hogy Magyarország állampolgára csak Magyarországnak lehessen állampolgára; ha tehát igy áll a dolog, indokolása magától elesik. Én t. ház, megvallom, hogy azon elvet, mely szerint távollét által is el lehessen veszíteni az állampolgárjogot, jogilag általában helytelennek tartom; de különösen magyar szempontból tartom helytelennek. Megmondotta Széchényi István több mint 40 évvel ezelőtt, hogy mi oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell kegyelmezni — csakhogy ne fogyjon a magyar ember, de hát mi mesterséges indokot keresünk arra, hogy mentül inkább fogyasszuk magunkat. {ügy van! a szélsőbalon) Mikor Anglia eltörölte
