Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

1S5. országos filés május 28. 1879. 29 Jhogy egyúttal a közös hadügyministernek e felelősséggel járó hatásköre biztosittassék is. Törvényeinkben meg van állapítva, hogy a hadügyminister felelős a hadsereg élelmezéseért, kiképzéséért és elhelyezéséért. (Közbeszólás a szélső balról; Kinek ?) Azon alkotmányos közegnek, melyet a törvény kijelöl, a delegatiónak. Ha tehát felelős, kell is intézkedési joggal birnia azon ügyek felett, melyek az ő hatáskörébe vágnak. Általában az itt felvetett kérdést: vájjon a hadügyministernek van-e befolyása a beszállásolási ügybe, nem elvi szempontból kell vitatni, hanem méltóztassék konkrété megvizsgálni, hogy a javaslat különösen e §-ban, mikor mondja a liadügyminister hozzájárulását? Akkor, „midőn valamely laktanyának vagy fióktanyának végleges elhagyása; lényeges építészeti, vagy egészségrendöri hiányok miatt követeltetik." Hogy ily esetben a honvédelmi ministernek a hadügyministerrel egyetértésben kell intézkedni, azt bajosan lehetne tagadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senkisem lévén feljegyezve, a vitát berekesztem. Szavazás előtt még egyszer fel fog olvastatni a módosítvány. Baross Gábor jegyző (olvassa a módosít ványi). Elnök: Felkérem azon képviselő urakat, kik a 6-ik szakaszt a véderő-bizottság szövegezése szerint fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a 6. §-t a véderő bizottság szövegezése szerint fogadja el. Következik a 7. §. Baross Gábor jegyző (olvassa a 7. 8.§§-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 9. %-t). Palszky Ágost: T. ház! Itt e 9. §-nál merül fel egyik hiánya a törvényjavaslatnak, melyre már az általános tárgyalásnál bátor voltam rámutatni; az t. i., hogy a javaslatban nincsenek megjelölve azon közigazgatási hatóságok, melyekre ezen intézkedések végrehajtása bizva van, hanem általában azon kifejezés használtatik, hogy „közigazgatási hatóság s ezeknek közeli megjelölése a végrehajtási rendeletnek tartatik fen. Felfogásom szerint ez nem egyezik meg sem a törvény ezéljával, sem azon szabatossággal, melyet a törvényhozástól megvárunk, sem azon biztosítékokkal, melyeket az administratió érdekében megkövetelnünk kell és lehet is. Minthogy • az eddigi praxis, az eddigi törvényes intézkedések, s a jelen törvényjavaslatba foglalt intézkedések különböző közigazgatási hatóságokra utalnak különböző esetekben, fel- | fogásom szerint ezen hatóságoknak egyes esetekben való külön megjelölése szükségessé válik. Bátor leszek mindjárt illustrálni ezen állításnak igazságát. (Halljukt) Ezen szakasz két kikezdésében van közigazgatási hatóságokról szó, a 4. és 5. kikezdésekben; de felfogásom szerint más hatóság az, mely az 5. kikezdés esetében van hivatva, határozni. A 4. kikezdés azt mondja, hogy a felől, hogy ily szükség esete beállott-e, a közigazgatási hatóságok stb. határoznak. Az eddigi analógia alapján, nevezetesen az 1870. törvényczikknek az alispánra vonatkozó szakasz l) pontja alatt, csak az alispán értethetik, s enuél fogva szerintem legczélszerííbb lenne „a közigazgatási hatóságok" szavakat az alispán szóval helyettesíteni, (helyeslés balfelöl.) De az ötödik kikezdésbea ismét ezen kifejezést találjuk. Ezen kikezdésben pedig felfogásom szerint már nem az alispán értethetik alatta, mert itt „közigazgatási hatóságok" azon teendőjéről van szó, hogy azok ellenőrizzék a községeket, mikép teljesítik a még igénybe vehető férhelyek összeírását. Erre pedig nézetem szerint nem az alispán van hivatva, mert a községek közvetlen felügyelője nem 'az alispán, hanem igenis a szolgabíró. Itt. tehát közigazgatási hatóság alatt kell, hogy a szolgabíró értessék. De hogy általában nem helyes ezen törvényjavaslatban a „közigazgatási hatóságok" szavaknak általános alkalmazása, azt még néhány szakaszból példákkal leszek bátor illustrálni. Itt van a 12. §. Itt ismét „közigazgatási hatóság" kifejezés fordul elő, holott világos, hogy itt a községek elöljárósága értendő. Miért maradjon itt ezen kifejezés s miért ne tegyük ki közérthetőség tekintetéből, hogy „községi elöljáróság?" Azután ismét a 20. §-ban felebbezésről van szó. Az 1876-iki t.-cz., ha jól emlékszem, 58. §-a megállapítja, hogy mind a községeknek, mind a magánosoknak coneret ügyeiben hozott határozatai ellenében való felebbezés, mind az alispánnak coneret magán ügyben hozott határozata elleni felebbezések a közigazgatási bizottsághoz utasíttatnak. De itt épen ily, a magánosok coneret ügyeit illető határozatok elleni felebbezésről van szó, hol az forog szóban, vájjon hány katonát tartozik a községben egy bizonyos egyén eltartani, vagy hogy miután bizonyos ideig a katonaság egy helyen volt beosztva, nem következik-e a sor egy másik községre. Ezek mind oly határozások, melyek csakugyan egyes coneret magánérdekekre vonatkoznak és mindenben parificálhatók azokkal, melyek az 1876-iki VI. törvényezikk 58. §-áb*a tartoznak. Felfogásom szerint, ha közigazgatásunkba ily rendszert kívánunk behozni, ha a törvénybe I lefektetett elvek alól más törvény alkalmából 5 nem akarunk minduntalan kifogásokra alkalmat