Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-158

340 lőS. országos ülés november 3. lt»79. első pontjában foglalt honpolgársága a felséges uralkodóház tagjainak. A honosítási bizottság erre nézve azon véleményben van, hogy a magyar királyi család tagjainak magyar állampolgársága oly természetszerű, a magyar királyi trónöröklés rendszeréből oly kifolyó dolog, hogy azt a törvénybe is külön bevenni, szabályozni egészen feleslegesnek tartja. Ugyanazért kéri azt a pontot is mellőztetni és a §-t a törvényjavaslat szövege szerint megtartani. A második tartalmi módosítvány a második §-nak azon része, mely a volt magyar állampolgárnak állampolgársági ideje alatt és ideje után született gyermekeire egyenlő kedvezményt akar nyújtani az állampolgárság vissza- vagy megszerzésére. Erre nézve a bizottság azon véleményben van, hogy miután az eredeti törvényjavaslat 43. §-a e kívánt kedvezményt már megadja a volt áliampolgár azon gyermekeinek, a kik állampolgársági ideje alatt születtek; azokra nézve, a kik állampolgársági minőségének elmulta után születtek, a bizottság nem véli a kívánt kedvezményt megadandónak. Ugyanazért kéri a módosítványnak ezen 2-ik pontját is elvettetni. Hoffmann Pál: Méltóztattak hallani és a bizottság jelentéséből is megérteni, hogy a honosítási bizottság, szemben az én módosítványommal és szemben a Dárday képviselő ur módosítványával, a törvényjavaslatnak eredeti szövegét kívánja fenntartani. T. ház! Én elismerem a legnagyobb készséggel a honosítási bizottság javaslatának az ő teljes meggyőződéséből eredő voltát, a mint felteszem minden bizottságáról e háznak, bármely körülmények között legyen hivatva a ház számára véleményt mondani, hogy csak a ház által hozandó törvénynek eorrect szerkezetét tartja szem élőt. Mégis, midőn ezt elismerem, nem tartom feleslegesnek, •— szemben a jelen törvényjavaslat szerkezetére vonatkozólag tett erősebb kifogásokkal, — megjegyezni azt, miszerint azon kifogások, bármily erősek legyenek, bármennyire kétségbe vonják valamely javaslat elfogadhatóságát, szerkezetének helyességét, soha sem vonatkozhatnak a ház bizottságában történt előzetes tárgyalásokra. Nem volna helyes ezen kifogásokat másnak venni, mint a mik azok természetszerűleg, t. i. a szövegre vonatkozó kifogásoknak, melyek azon szempontból tétettek, hogy azon szöveg lehetőleg tökéletes legyen; mert ha nem igy fogna a ház elé terjesztett módositvány tekintetni, akkor lehetetlen volna e házban a törvényjavaslatok javítása tekintetében egyáltalában tárgyalásokat folytatni. Én azt hiszem, hogy nem volt felesleges ezen előleges kijelentésem, tekintettel azon erősebb kifakadásokra, melyek a törvényjavaslat szövege ellen tétettek. Már most a tárgy érdemére vonatkozólag a honosítási bizottság jelentésében, de előadója által is egyszerűen az eredeti szerkezet megtartását javasolja és pedig, a mire a t. háznak figyelmét mindenekelőtt kikérem, minden indokolás nélkül. Engedje meg a t. ház, hogy ezt tételről tételre bebizonyítsam. Nekem első czélom volt, hogy az egyes szakaszok, t. i. a 3., 4., 5. és 19. §§-ok az ő tartalmuknak megfelelő, tehát helyes rendszerben szövegeztessenek és indokoltain ezt ugy e házban, mint a t. bizottság előtt is. Szerencsés voltam indokolni azt, hogy a 3 és 4. §-ban elősoroltak születésüknél fogva, tehát ipso jure szerzik meg az állampolgárságot, holott a következő szakaszokban a honosításról van szó. így tehát két positio áll egymással szemben, t. i. az állampolgárságnak ipso jure való megszerzése és az állampolgárságnak adományozás által való megszerzése. A 3., 4. és 5., illetőleg a 19. §. egy positió; ennek ellenében pedig a honosítás egymagában egy külön positió s ennek meyMelőlea; külön említendő. Ezt mondtam én, akár helyesen, akár nem; s kérdem a t. házat, hogy egy ilyen érv ellenében, lehet-e egy bizottságnak olyan egyszerű állítással lépni a ház elé, hogy az indítványnak először szerkezeti rendszerét sem találta elfogadhatónak ? S miért ? méltóztassanak meghallgatni: „mivel a 3., 4., 5. és 19. §§-at két egymás után következő szakaszba összevonni sem szükségesnek, sem czélszerűnek nem tartotta." Az indokolás tehát ugyanazt mondja, a mi indokolandó lett volna, hogy t. i. jobbnak tartja a maga szerkezetét, ugyanazért a szakaszokat továbbra fenntartandóknak tartja. Méltóztatnak látni, hogy én nyilatkozatomat indokoltam, akár helyesen, akár nem, de mindenesetre felhoztam positiv érveket. A bizottság ellenben azt mondja, hogy javaslatomnak szerkezeti rendszerét nem tartja elfogadhatónak. Ilyen érvelés, vagy állítás ellenében elégséges lenne azon egyszerű megjegyzést tenni, hogy miután én javaslatomat indokoltam, a bizottság ellenben a magáét nem indokolta: kénytelen vagyok módosítványomat fenntartani. Áttérek, t. ház, a másik poíitra. (Halljuk!) Én második módosítványomat a helyesebb szövegezésre irányoztam és erre nézve szintén indokokat hoztam fel. Felhoztam nevezetesen a 3. §-nál azon, a bizottság által indokolni még csak meg sem kísérelt tételt, mely szerint: „a magyar állampolgár törvényes gyermekei atyjuk állampolgárságát, a magyar állampolgárim törvénytelen gyermekei pedig anyjukét szerzik meg