Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

2f. 135. országos ülés május 2S. 1879. szoba"? Nem; hanem igenis ezeket: „állóhely", „ülőhely", „futópálya", „pihenőhely", „játszóterem" stb. De vannak kivételek; még pedig akkor, mikor valamely szó igető is, főnév is, pl. „les", „meglesni" valakit, „kilesni" valamit; és: „lesben" áll, „lest" vet valakinek. Ez a jó substantivum is, és mint ilyen összetétel tárgya hehet: „Lesvető", „lesvetés". Ilyen a „véd" szó is, noha újabb eredetű. Van „ügyvéd", „honvéd" ; a véd tehát főnév is; igy lett azután: „véderő", „védangyal." A tisztelt honvédelemügyi minister ur a „férhely szót talán az akadémia kezeiből méltóztatott átvenni. Meglehet, hogy a „férhely" valami hadi szótárban fordul elő. Itt csak annyit akarok megjegyezni, hogy ez a kérdés évek előtt vitás volt az akadémia csarnokában is; de azóta épen e kérdésben tisztultak a nézetek. És itt a nélkül, hogy az akadémia nevében vagy megbízásából szólanék, bátor vagyok csak, mint egyszerű honpolgár és képviselő egy munkára hivatkozni, a mely a helyesírás szabályairól szól. E munkát számos ülésben pontról pontra megvitatta az akadémia; megállapította a szabályokat, a melyek közt az összetétekre vonatkozó szabály is van. Bátor leszek, — igen kevés az, a mi bennfoglaltatik, — az erre vonatkozó tételt kiolvasni. A 21. lapon ugyanis <?) pont alatt a következők foglaltatnak: „kötőjel, kötőszó, (nem köijel, kötszó), a mint az sok nyelvtanban olvasható: lopótök, verőfény, nem pedig loptok, verfény." Ugyané lapon a jegyzetben a következők állnak: „iró toll, ivó viz, varró tíí, kötő fék, mosdó tál, mosó konyha, sütő teknő, faragó szék stb.; szintúgy: vető mag, vágó marha, eladó búza" stb. Nem praejudicálunk ezzel semminek; távol vagyok attól, hogy itt a többi régibb szókat támadjam meg, a melyek kifogás alá eshetnek. Itt, t. ház, új alkotásról van szó; (ez mindenesetre a legújabb szóknak egyike), az új szók alkotásában pedig legyünk óvatosak. Ha a t. ház és a törvényhozás az összetételnek azt a módját fogadja el, a melyet ajánlok, ezzel csak azt fejezné ki, hogy nem akarja szentesíteni és felbátorítani azt az irányt, mely a szók alkotásában ugy jár el, hogy szükség nélkül megrövidíti, tehát megcsonkítja a szókat, és igy következteti a magyar nyelvet geniusából, szelleméből és természetéből. {Helyeslés) Indítványom tehát odairányul, hogy e szó helyébe: „férhely" mindenütt, a hol előfordul, „férő-hely" tétessék. (Elénk helyeslés) Indítványomat elfogadásra ajánlom. (Helyeslés) Mocsáry Lajos: Az 5. §-t, t. ház, ugy, a mint van, én sem fogadhatom el. Az a contradistinctió, mely az „állami" és az „országos laktanyák" elnevezés alatt fordul elő, és a mely* szerint „állami laktanyák" alatt a közös költségen épült, az „országos laktanyák" alatt a tisztán Magyarország költségén épült, vagy még csak építendő laktanyák értendők, ugy látszik, csak hibás fordítása azon beszállásolási törvénynek, mely Ausztriában már elfogadtatott. Ott van ennek helye, mert ott vannak, úgynevezett „Kronland"-ok, melyek Magyarországon nincsenek. Méltóztatott ugyan a t. honvédelmi minister ur közbeszólólag megjegyezni, hogy itt Horvátország értendő, azonban van e törvényjavaslatnak egy paragraphusa, melyben az mondatik, hogy e törvény Horvátországra nem terjed ki. Márkus István előadó (közbeszól): De hogy van ! Mocsáry Lajos: Azonban még ekkor sem volna e kifejezés használható, mert nálunk csak „társországokról" lehet szó. Én ugyan belenyugszom abba, a mit a dolog lényegére nézve Pulszky Ágost t. képviselőtársam mondott, de azon kifejezést „a monarchia két felének" nem tartom helyesnek és ezért bátor vagyok az ő módosítványához egy jobbítmányt beadni, mely azt czélozza, hogy az mondassék, „oly laktanyák, melyek Magyarország és ő Felsége többi országai és tartományai hozzájárulásával jöttek létre." (Helyeslés.) E kifejezés, t. ház, megfelel az 1867. évi törvények által elfogadottnak, a miért ajánlom e jobbítmányt elfogadásra. (Helyeslés balfelöl.) Márkus István előadó: A tett módosítványokra vagyok bátor néhány megjegyzést tenni. (Halljuk!) Pulszky Ágost t. képviselő ur első módosítványa azt a czélt akarja elérni, hogy közös költségen emelendő kaszárnyák építése jövőre is lehető legyen. E czél, azt hiszem, a törvényjavaslat által nincs bizonyos fokig kizárva. Annyiban ugyanis, a mennyiben ezen kaszárnyák a rendes dislocatio szükségletén felül, akár várakban, akár oly helyeken emeltetnek, a hol stratégiai szempontból nagyobb tömegek lesznek tartandók, e kaszárnyák ezentúl is csak a közös költségvetés terhére fognak építtetni. Ellenben, hogy a rendes dislocatio czéljaira ki legyen zárva az állami építkezés, az épen ennek a törvényjavaslatnak az intentiója; mert a javaslat épen azon elven alapszik, hogy az állam nem épít maga, hanem évi díjat fizet, és a kaszárnyákat az érdekelt testületek, a községek és megyék ez évi díjak terhére építik. E mellett azt a czélt, melyet a képviselő ur módosítványával el akar érni, nem is érnők el, mert ha az általa ajánlott szavakat e paragraphusba bele is igtatjuk, ez ügyekben a delegatióknak kell ha-