Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-156

sio 156. országos ülés október 30. 1S79. általunk megtámadott intézkedés védelmére, mint azt az érvet, hogy az 1848. előtti ünnepélyes becikkelyezés által gyakorolt honfiusítás több értékkel bírt, mint azon honosítás, melyet ezentúl a kormány előterjesztése szerint ő, a mi előterjesztésünk szerint pedig a parlament van hivatva gyakorolni. Én kijelentem, hogy én az ezentúl gyakorlandó honosításnak épen olyan becset tulajdonítok , mint azon honfiusításnak, melyet 1848-ig gyakoroltunk, annyival inkább, mert, mint gr. Apponyi Albert t. barátom helyesen emelte ki, tartalmára és lényegére nézve az akkor gyakorolt honfiusítással ugyanaz. Kendes körülmények között a honosításnak több feltétele van. Szükséges, hogy az idegen bizonyos ideig az országban lakjék és, hogy az adólajstromba öt éven át fel legyen véve és, hogy valaki tagja lehessen a törvényhozásnak, még egy sokkal nagyobb garantiát állít föl, t. i. hogy a honfiusított a felvételtől még tiz éven át az országban állandóan tartózkodjék s csak akkor, midőn a letelepedéstől 15 év folyt le. tartja méltónak, hogy a magyar törvényhozás tagja legyen. Midőn ily fontos jogról van szó, midőn maga a kormány szükségesnek találta, hogy különösen a törvényhozási képességet, nézetem szerint helyesen, bizonyos garantiáktól tegye függővé ; akkor nem lehet azt állítani, hogy azon ünnepélyes actus, melylyel mindezen előfeltételek eltörültetnek, melylyel egy idegen nemcsak fölvétet'k az állampolgári kötelékbe, hanem azonnal feljogosittatik a törvényhozásba való részvételre, közjogilag fontossággal nem bír. De különben, t. ház, hogy néhány évvel ezelőtt a kormány másként gondolkodott az ünnepélyes honfiusításról, mint a jelenlegi kormány, igazolja azon törvényjavaslat, mely rövid évekkel ezelőtt a Deák-párti kormány által beterjesztetett és melyet akkor az igen tisztelt igazságügyminister ur, mint a volt Deák-párt érdemes tagja, a maga részéről h bizonyára helyeselt. Mit tartalmazott ezen törvényjavaslat e kérdésben? Annak 15. §-a világosan kimondta, hogy „a jelen törvényben foglalt feltételek elengedése mellett, csak a törvényhozás honosíthat olyan idegeneket, kik az állam iránt szerzett kitűnő érdemeiknél fogva erre méltóknak ítéltetnek." Tehát azon törvényjavaslat, melyet akkor ő Felségének hozzájárulásával a volt Deák-párti kormány terjesztett be, kitűnő és fontos jogot talált az ünnepélyes honfmsításban és határozottan kikötötte, hogy az ünnepélyes honfiusítás csak a törvényhozás mind a három factorának hozzájárulásával történjék. Megvallom őszintén, nem értem tehát, mi indok bírhatta rá a jelenlegi kormányt, hogy eltérve egy már alkotmányosan létezett praecedenstől, eltérve az évszázadokon át következetesen a törvényhozás által gyakorolt jogoktól, egy oly módját javasolja az ünnepélyes honosításnak, mely a parlamenti jogok megnyirbálását, megszorítását foglalja magában. Az előttem szólott Láng Lajos t. képviselőtársam, a ki megvédeni igyekezett a kormány előterjesztését, azzal vádolta Szilágyi Dezső barátomat, hogy avval, miszerint a kormányt és az azt támogató többséget képesnek tartja arra, hogy az országgyűlés által gyakorolt jogok megcsorbítására vállalkozzék, a törvényhozás tekintélye ellen vét s azt mondja, hogy erre csakugyan Angolországban példa nincs. Láng Lajos (közbesző!) .• Azt nem mondtam S Chorin Ferencz: Mindenesetre azt mondta az előttem szólott t. képviselő ur, hogy Szilágyi Dezső barátom azon állítása, miszerint a kormány restrictiv, retrográd intézkedésekkel a törvényhozás jogait niegcsorbítani akarja és ebben a többség által támogatva, sértést foglal magában a törvényhozás ellen. Láng Lajos (közbeszól): Azt sem mondtam! {Derültség, balfelöl: Felkiáltások: Hát semmit sem, mondott!) Chorin Ferencz: Csodálkozni lehet azon, hogy az igen t. képviselő ur, a ki oly féltékenyen őrködik a törvényhozás és a kormány tekintélye fölött, az ellenzék részéről tett jogosult támadást a törvényhozás és a kormány tekintélyének nevezi; hogy az igen t. képviselő ur egy oly nyilatkozatot tett, mely a magyar törvényhozásnak és különösen azon házmik, melynek ő is tagja, tekintélye ellen mély sértést foglal magában. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! balfeh'U.) Ő ugyanis azt állította, hogy az ünnepélyes honosításnak, mely a törvényhozás utján történnék, azon hátránya is van, hogy gyengéd idegzetüket, kik nem akarják magukat kitenni a megtámadtatás lehetőségének, elriasztja az ünnepélyes honosításért való folyamodástól. A t. képviselő ur, a ki oly féltékeny a magyar parlament tekintélyére, képesnek találja a magyar törvényhozást arra, hogy annak kebelében az ország iránt nagy és rendkívüli érdemeket szerzettek érdemeit becsmérlő beszédek tartassanak. (Mozgás.) Nem tudja az igen t. képviselő ur, hogy az érdemnek van oly imponáló hatása, mely elrémít mindenkit s ha mégis akadna oly törvényhozói tag, a ki a valódi érdem ellen felszólalna, ez nem fogná az illetőt megtámadni, érdemeit csökkenteni, hanem ellenkezőleg az illető felszólalónak tekintélyét fogná csorbítani. Különben az igen t. képviselő ur roszul is hivatkozott, mert 1848-ig számos ünnepélyes beczikkelyezés gyakoroltatott a törvényhozás által; sokan lettek beczikkelyezve és rendkívüli érdemeikért honfiusítva, a nélkül, hogy valaha az alsó, vagy a felső táblán valakinek eszébe