Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-156

156. országos ülés október 30. 1879. 305 gokon nem lehet változtatni. Nem-e az a czél itten, hogy a nemzet akaratának nyilvánulása megakadályoztassák, vagy meggyengítessék? És a kik ilyen politikát követnek, azok valóban nem panaszkodhatnak a felett, ha, midőn a parla­ment egyik jogáról való lemondást követelik: azon bizalmatlansággal is találkoznak, a melyet működésök megérdemelt. Ezen alapon én részem­ről pártolom gr. Áppoayi Albert t. barátom indít­ványát. [Elénk helyeslés a balon.) Láng Lajos: T. ház! Bocsánatot kérek, ha az előttem szólott t. képviselő urnak csupán egy-két észrevételére reflectálni szándékozom. (Halljuk!) Mindenekelőtt a t. képviselő ur örömet szerzett a páríjának azzal, hogy a t. ház­nak egyik legtiszteltebb tagját, többszörös kor­elnökét, méltóztatott gúnytárgyává tenni. (Halljuk! Ellenmondás a balon és szélső balon.) És pedig gúny tárgyává azért, mert ő magának azt a jogot arrogálta, hogy az előtte szólott t. képviselő urnak szavait interpraetálja. Én azonban azt hiszem, hogy a t. előttem szólott épen azt tette, midőn a ministerelnök ur szavait interpraetálta és igy azt hiszem, hogy e részbeni felszólalása nem volt helyes. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás a balon és szélső balon.) De különben a t. kép­viselő ur azt mondta, hogy ezen oldalról egy­általában semmiféle érv sem hozatott fel a tör­vényjavaslat melleit. Na már, én igen nagy tehetségnek ismerem el a t. képviselő urat, de mégis azt hiszem, hogy semmiből ő sem tud semmit csinálni; már pedig a t. képviselő ur körülbelül fel óráig gyönyörködtetett bennünket azon indokok elleni beszédével, melyek bennün­ket ezen törvényjavaslat elfogadására birnak. Igaz, hogy ezen alkalommal másról is méltóz­tatott beszélni, de ha fel is vesszük azt, hogy ő egy negyed óráig beszélt másról, még akkor is mindig maradt vagy 15 perez, a semmiről való beszédre. (Tetszés a jobboldalon.) Méltóztatott mondani az igen t. képviselő urnak, hogy érdemileg nem lát a között semmi­féle különbséget, vájjon előlegesen lesznek-e itt discutiálva valamelyik honosítandónak érdemei, vagy utólagosan a ministeri felelősség tárgya­lása alkalmával. Szabadjon nekem egy igen egyszerű példával bebizonyítani, hogy a köztt e gy igen nagy különbség van, hogy vájjon elő­legesen lesz-e discutiálandó az, hogy valakinek meg van-e az érdeme, avagy utólagosan. Az előbbi esetben ugyanis csak egy kissé finomabb érzékű emberre nézve, könnyen lehetet­lenné lesz téve, hogy honosittassék, mert meg­történhetik, hogy itt a képviselőház egyik, vagy másik oldalán találkozik egy-egy szónak, a ki azt esetleg olyan invectivákkal és vádakkal illethetné, melyeknek senki sem hajlandó magát kitenni. Mig ellenben, ha utólag történik, akkor nem ő ellene irányulnak a vádak, hanem ter­mészetesen a ministerium ellen , a mely azt tette. Méltóztatott mondaui a t. képviselő ur még egyet — és ez volt tulajdonkép az, a miért fel­szólalni óhajtottam. (Halljuk!) Azt mondotta, hogy, ha mi is Anglia volnánk, azon esetben szívesen hajlandó volna ezeu ministeriumra még több jogot ruházni, mint a mennyit eddig birt. (Felkiáltások balfelől: Nem azt mondta!) Nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő ur ellenzéki társai kevésbbé méltatják figyelemre beszédét, mint én. (Mozgás.) Én azt tartom, hogy ezzel az igen t. képviselő ur ellentétbe jött azzal, a mit igen t. pártfele és vezértársa gr. Apponyi mondott, midőn omnipotentiával vádolta a kormányt. Azt hiszem, hogy, ha a kormány már ugy is omni­potens, mindenesetre több joga van, mint az angol kormánynak, mely nem omnipotens és igy nem értem, miképen akarna még több (Mozgás a baloldalon. Helyeslés jobb felől) jogot adni neki. Mindannak daczára elismerem, hogy igen nagy különbség van Anglia törvényhozása és Magyar­ország törvényhozása köztt, és elismerem ezt azért, mert meg vagyok győződve, hogy Anglia törvényhozásának nem lesz, nem mondom cse­kély, kis tehetségű, számbavehetetleu, de semmi esetre kiváló és nagy szerepre igényt tartható tagja, ki kedvét találja abban, hogy saját álla­mának és parlamentjének tekintélyét csupán pártezélokból kissebbítse. (Élénk helyeslés jobb­jelöl. Mozgás a baloldalon.) Pártolom a szö­veget. Szilágyi Dezső: Szavaim félremagyarázása folytán (Halljuk!) és személyes kérdésben szó­lalok fel. A képviselő ur azt mondta — s ebben érint személyesen, — mint ha én egyik kép­viselőtársunkat gúny tárgyává tettem volna csak azért, mert bizonyos értelemben vette Apponyi képviselő ur szavait. Én azt hiszem, hogy miután Apponyi képviselő ur megmagyarázta szavai értelmét és valaki mégis ezen értelemmel ellenkezőt akart azoknak tulajdonítani, tökéle­tesen jogom volt arra hivatkozni, hogy Apponyi képviselő ur az, a ki hivatva van szavainak értelmét megmagyarázni. Ha tehát, mielőtt engem gúnynyal vádolt volna a képviselő ur, tudta volna és megjegyezte volna, hogy miről szól, kikerülte volna, hogy azon képviselőtársunk, a kit gúny ellen védeni akar, az ő felszólalása folytán még egyszer kellemetlenül érintessék. A másik pedig % a mi miatt felszólalok, szavaim félreértése. Én nem azt mondtam, hogy látszólagos indokok nem hozattak fel a javaslat mellett A miket én czáfoltam, mindazok lát­szólagos indokok és ilyeneknek neveztem. Ha a képviselő ur a maga felszólalásában azokat mégis ugy vette, mint ha azokat valódi indokok ­39*

Next

/
Thumbnails
Contents