Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

135. országos ülés májas 28. 1879. 23 kaszárnya, akkor az összes kaszárnyákból csak a további 30% kapná az emelt díjakat, Magyarországon azonban, a hol a kaszárnyák nagyobb xésze csak ezután fog épülni, az emelt díjakban való részesülés sokkal nagyobb mérni leend. S épen e viszonyban van azon bajnak orvoslása is, mely talán a múltban létezett, a melyet Eötvös Károly t. képviselő ur felemlített, hogy a mig mi járultunk Ausztria nagyobb kaszárnyáinak építéséhez, addig Ausztria egészen reánk hárítaná a mi kaszárnyáink építésének terhét. A múltban történt rajtunk bizonyos igazságtalanság, de azt teljesen kiegyenlíteni igen nehéz volna egy új, nagyon vesződséges kétséges értékű és eredményű kiegyezési tárgyalás és egy oly törvényjavaslat előterjesztése nélkül, melyet aztán a t. képviselő ur méltán nevezhetne — mint, ha jól emlékszem, egy törvényjavaslattal már tette — nem kiegyezési, de összeveszési törvényjavaslatnak. De hogy legalább a jövőre és valóban a dolog lényegére nézve nem történik igazságtalanság, annak bizonyítására csak azt ismételhetem, hogy a mig egyrészről mi nem a 70 és 30% arányában járultunk Ausztria összes n. n. állami kaszárnyainak építéséhez; másrészről a mi jövendő kaszárnyáink után az emeltebb megtérítésekben mi is fogunk részesülni, és ezen költségekhez Ausztria a quóta arányában hozzá fog járulni. Ezek azok, t. ház, a miket e két fontcsabb momentumra nézve megemlíteni szükségesnek tartottam; a többi ellenvetések, melyeket itt hallottam, úgy gondolom, a részleteknél vissza fognak térni, s akkor lesz alkalmam, a mennyiben szükségesnek látom, s a t. ház megengedi, azokra bővebben reflektálni. Végül ajánlom a t. háznak a törvényjavaslatot, mint olyat, mely bár nem orvosol minden bajt, mely eddig bennünket nyomott; s egyáltalában nem is képez panaceát, hanem tartalmaz gyakorlati intézkedéseket sok égető baj orvoslására, a minélfogva ezen törvényjavaslat elfogadását s mielőbb törvényerőre emelését az országnak, a mely a katonaság helyesebb beszáílásolásában, s ezzel összefüggő alaposabb kiképzésében és jobb fegyelmében van érdekelve, de másrészről az ország egyes polgárainak, a mennyiben ezek viselik a beszállásolás terhét és kellemetlenségeit, kiváló érdekébeu levőnek tartom, s mint ilyet a t. háznak is ajánlom. (Helyeslés.) Elnök: A vita be lévén rekesztve, kérdem a t. házat, elfogadja-e a közös hadsereg haditengerészet) és a honvédség beszállásolásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Baross Gábor jegyző' (olvassa a törvény javaslat czímét). Madarász József: T. ház! (Halljuk!) A törvényjavaslat czímének elején e szavakat: „a közös" kihagyatni kérem s helyébe e szavakat kérem tétetni: „a magyar". T. barátom, az előadó ur, Mocsáry Lajos t. képviselőtársam ellenében egy ellenvetést tett, hogy azon álláspontnak, a melyet mi elfoglalunk, ezen módosítás felel meg. Engedje meg, t. barátom, mi barátainkkal abban állapodtunk meg, hogy e módosítást a részletes tárgyalásnál adjuk be s azon okoskodást, melvet t. barátom az általános vitánál használt, csak azért használta s azon ideig óhajtotta azon arányt s illetőleg kedvezményt azon terhekre nézve, melyek Magyarországot érintik, alkalmaztatni, mig Magyarország azon alapon áll, a melyet a többség elfogadott s a mely törvényesítve van az 1867: XII. t. czikkben. Hogy ezen czím: „közös hadsereg" még önmagával az 1867 : XII. t. czikkel sem egyezik meg, méltóztassanak azt megnézni s meg fognak róla győződni. Azon törvény sem decretálja a hadsereg közösségét, hanem a hadügynek közösségét s beismerem a hadügyeknél szükséges pénzkezelés közösségét. A hadsereget mint összes hadsereget említi, melynek kiegészítő része a magyar hadsereg is. Sőt még az 1868: XL. t. ez. sem ismer közös hadsereget. Második szakaszában ugyanis igy szól: ,,a fegyveres erőt képezik a hadsereg, (haditengerészet) honvédség és népfelkelés. " Valljuk meg őszintén, hogy a sülyedés korszakában élünk. Vannak jogok, melyeket még az 1867: XII. t. ez. is fentartott s nem merészelte azok eltörlését kimondani, mert ismerte az ország közvéleményét, hogy már az 1867: XII. t. ez. netovábbja volt a jogfeladásnak, mely ellen a nemzeti közérzület akkor is tiltakozott, de legalább fentartott bizonyos illemet s a nemzeti érzületnek bizonyos tekintélyezését Utána néztem a törvénykönyveket és sajnos, midőn már a boldogságos összezavarodás megtörtént, a mely összezavarodásaak egyik következménye, hogy mig azon férfiak 10 évig mindig mint ellenzék küzdöttek a magyar hadsereg nevezete és valósítása mellett, már 1875. deczember havában ott látom az 1875: LI. t. ez. czímében e szavakat: a közös hadsereg (haditengerészet) és honvédség katonai ellátásáról. Én nem tehetek róla, hogy családi körülményeim miatt távol voltam azon törvényjavaslat tárgyalásánál, mert akkor is felszólaltam volna ez ellen. Akkor ezt a törvényhozás elfogadta, de ha egy ízben elnézésből elfogadta, abból m égnem következik az, hogy máskor vissza ne térjen jobb törvényei szelleméhez és én épen azért