Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-155
280 155. országos ülés október 2ö. 1879. állampolgárságról intézkedünk s midőn mindjárt I az első szakaszban azt mondjuk ki, hogy a magyar szent korona összes országaiban, tehát csak azokban, az állampolgárság egy és ugyan az, hogy ezt Ausztriára is kívánnák kiterjeszteni. Felhozatik ugyan a 23. §. hivatkozással egyszersmind a 32. §-ra és felhozatik az eskü. A mi már most az esküt illeti, ezen kifejezés, hogy „ő cs. és apóst. kir. Felségéhez és a magyar korona országai alkotmányához hü leszek" ez a kifejezés minden nehézséget eloszlat, mert az ország alkotmánya szerint ezen ország fejedelme, Magyarország koronás királya s ennélfogva a ki esküt tesz, hogy ő csász. és apóst. kir. felségéhez és a magyar korona országai alkotmányához hű lesz, ez esküt csakis a magyar királynak, mint ilyennek teszi. Ellentétet egyébiránt, melyet az előttem szóló lehetségesnek állított fel és Összeütközést a császár és király között, én felfogni és megérteni nem tudok. (Nagy mozgás a szélső halon.) O Felségének személyében összpontosul a királyi hatalom ez országban és összpontosul a császári hatalom azon túl; de a ki a hűséget megtartja ő Felsége a király irányában, soha sem fog — úgy hiszem — oly helyzetbe jönni, hogy ellentétes érdekeket szolgálni kénytelen legyen. (Ellenmondás a szélső balo7i.) Ami a közös ministeriumra vonatkozó kifogásokat illeti, hogy itt a közös hadügyministernek adatik hatalom arra, hogy ő az engedélyt megadhassa, méltóztassanak elolvasni a szöveget ,,a sorhadi, tartaléki és póttartaléki szolgálati közösségben álló egyének" tehát egyének, a kik a közös hadsereghez tartoznak. Már hogy a közös hadseregnek ügyeit a közös hadügyminister vezeti és viszi, azt, azt gondolom kétségbe vonni nem lehet és igy, ha az ő engedelme megkívántatik, hogy oly egyén vándorolhassák ki, aki activ a hadsereg kötelékében áll, ez a dolog természetéből folyik. A 23. §-ra nézve az mondatott, hogy íme világos a közös állampolgárság, mert a kinek az osztrák állampolgárság elnyerésére van kilátása, annak nem kell mindazon feltételeket teljesíteni. Ezt is csak a 22. §-sal összefüggésben kell magyarázni, a melyben a kivándorlás csak azon esetben tiltatik meg, ha ez által az illető ki akarná magát vonni a katonai kötelezettség teljesítése alól. Mert itt az van mondva, hogy csak akkor bocsáthatók el a magyar állam kötelékéből, ha kimutatják, hogy nem követelik az elbocsátást azon czélból, hogy a védkötelezettségből meneküljenek. Azok, kik Ausztriában nyerik el az állampolgárságot, nem kell azt kimutatni azért, mert a ki a Lajtántúli tartományokba lép csak át, az nem vonja ki magát a közös hadkötelezettség alól s ennél fogva csupán csak erre a pontra vonatkozólag foglal a 23. §. magában némi enyhítést és némi engedményt. A mi a 32. §-t illeti, hol az mondatik, hogy a ki az osztrák-magyar közös ministerek megbízása nélkül 10 évig megszakítatlanul az osztrák-magyar monarchia határain kívül tartózkodik, ez által elveszti magyar állampolgárságát, ez vonatkozással a követségeknél és külföldi consulatusoknál szolgáló egyénekre mondiitik, a kik a közös külügyministeriumtól függnek. Azok, kik ily megbízásból vannak külföldön, vagy pedig mint katonai attachék valamely követségnél tartózkodnak, ez által nem veszítik el a honpolgárságot. Es igy azt hiszem, hogy bármily kifogásokat lehetne is teuni ezen törvényjavaslat ellenében, azt a kifogást, hogy a közös osztrákmagyar állampolgárság behozatni czéloztatik, hogy ezt az imént érintett §§-okból ki lehet magyarázni, ezt a kifogást eíegendőképen indokolni nem lehet és igy a t. előttem szólt képviselőtársamnak ez irányban való aggodalmai alaptalanok. Ennél fogva kérem a t. házat méltóztassék e törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Szilágyi Dezső': T. ház ! En némi meglepetéssel hallgattam végig a t. igazságügyminister ur beszédét. Megvallom, hogy felvilágosítást vártam tőle két irányban, agy abban az irányban, hogy tekintve ezen törvényjavaslatnak kétségtelenül formai tökéíeílenséget, különösen pedig a jogi szabatosságnak feltűnő hiányát, a t. igazságügyminister úr támogatni fogja Hoffmann Pál t. képviselő úrnak javaslatait; vagy vártam a t. igazságügyminister úrtól oly megnyugtatást arra nézve, hogy ezen formai hiányok és tökéletlenségek olyanok, hogy azokat a háznak teljes ülésében ki lehet igazítani. De azon érdekes elmefuttatás, a melylyel a ház figyelmét, megengedem, méltán lekötötte, e megnyugtatás hiányát nem pótolja; megvallom nem vártam volna a t. igazságügyminister úrtól, hogy e javaslatra az épen őt megillető befolyást ne érvényesítse, hogy ő semmi megnyugtatásban ne részesítse a házat arra nézve, hogy a leendő törvény alkalmazását annyira megnehezítő szabatlanságok elenyésztetése meg fog történni. Nem gondolom, hogy az igazságügyminister urat az tartotta volna vissza, mert e javaslat a belügyministertől ered, mert úgy emlékszem, hogy épen más javaslatoknál, melyek -szintén ilyen hiányban szenvedtek s a melyek szintén a belügyministertől eredtek, egész határozottsággal maga is arra szavazott, hogy szabatosítás végett a bizottsághoz vissza utasíttassanak. Már most t. ház, megvallom, sajátságos helyzetben vagyunk a belügyminister ur javaslataival szemben, valahányszor szerencsénk van
