Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-155
276 155. országos ülés októlier 29. 1879. melynek kötelezőnek kell lenni a magyar korona országainak egész területére, szükséges volt egy írj bizottságot ezen igényeknek megfelelőleg öszszeállítani. (Helyeslés jobbfelöl) A mi pedig e bizottság munkálatának egy más bizottság által való revisióját illeti, minthogy e bizottságban szakférfiak kellő számban voltak jelen, azt hiszem, annak szüksége nem forog fenn. Styláris észrevételeket t. ház, mindenki tehet. A helyes stylusra nézye nagyon eltérők a nézetek. Majd minden embernak vannak bizonyos irányban kifogásai a másik ember stylusa ellen. A törvényt illetőleg is egyik embernek nézete az, hogy inkább legyenek nagyobb számú, de rövid szakaszok, a melyek a törvény kezelését, idézését megkönnyítik; ellenben másoknak az a nézete, hogy legyenek kevés számú szakaszok, habár hosszúk is. En részemről az elsőkhöz tartozom. A t. képviselő urnak pedig, — ha a t. ház, mint remélem, a részletes tárgyalásba belemegy, — módja lesz ezen a téren is érthető, tiszta, rövid stylistikájával tündökölni, mint ezt a polgári törvénykönyv javaslatánál már megtette. (Derültség.) Áttérek tiszt, ház, Szederkényi képviselő ur beszédjére és indítványára. Mindenekelőtt azokra, a miket a t. képviselő ur az idő rövidségét illetőleg itt is és a mint jelezte, a bizottságban is fölhozott, bátor vagyok azt megjegyezni, a mit ott is elmondottam, de a mit a t. képviselő ur nem méltóztatott idézni, hogy lehetetlenség azt mondani, hogy a tárgy nem eléggé ismeretes egy oly törvényjavaslattal szemben, a melylyel a közvélemény, a journalistika, már 1868—69. óta, habár némi szünetekkel is, de folytonosan foglalkozik. Nem lehet tehát ezt összehasonlítani oly tárgyú törvényjavaslattal, a melyről eddig a nyilvánosság előtt szó még nem volt. Ha egyébként mégis megengedem, hogy 20 nap — mert annyi ideje, mint a t. képviselő ur idézte a beadási dátumot, hogy e javaslat előterjesztetett — habár 20 nap rövid lehet arra nézve, a ki soha ezen ügygyei nem foglalkozott, de ép azért, mert annyi éven keresztül pártkülönbség nélkül sürgettetett ezen törvényjavaslat, én legalább azt hiszem, fel kell tennem, hogy a ház minden részében vannak elegendő számmal, kik ezen dologgal nemcsak az utolsó perczben foglalkozván, véleményüket nyilváníthatják. Hiszen erre bizonyítékul szolgálhatna magánuk a t. képviselő urnak is beszédje, ki minden főbb pontokra nézve elmondotta azt, a mit saját nézete szerint helyesnek, vagy helytelennek tart. Hogy pedig az indokolás nem tartalmazza az összehasonlításra szükséges adatokat, engedelmet kérek t. ház, egy törvényjavaslat indokolása nem helyettesíthet könyvtárakat. Hiszen akkor száz iveket kellene minden törvényjavaslat indokolásánál összeírni. Én t. ház, azon meggyőződésben vagyok — és ebben csatlakozom Hoffmann képviselő uf nézetéhez, — hogy mindazon kifogások, melyeket Szederkényi képviselő ur tett, oly természetűek f hogy azok a részletes tárgyalás alkalmával minden baj és nehézség nélkül megbeszélhetők és eldönthetők. Hiszen, ha utasításul kellene azokat kiadni a bizottságnak, akkor is azokat meg kellene előbb itt beszélni, mert különben ha itt meg nem vitattatnának és el nem döntetnének, akkor azon bizottság ismét előterjesztené javaslatát s akkor azután kiderülne, hogy mindazon elvek és nézpontok, melyeket a képviselő' ur ajánl, a képviselőház többségének nézetével nem találkoznak. Én tehát ebben indokot az elhalasztásra egyáltalában nem találok. Mielőtt kérném a t. házat, hogy e törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassanak, csak egy pár rövid észrevételt kívánok még tenni Szederkényi képviselő ur előadására. A t. képviselő urnak azon kifogása is van, hogy ezen honosítási törvény, legalább ugy értettem beszédéből, egy közös, magyar-osztrák honpolgárságot teremt. Engedelmet kérek, azt ezen törvényjavaslat nem teszi, mert a ki a monarchia másik államából ide átköltözik, annak is honosíttatnia kell magát s a ki innen átköltözik oda, annak is ott honosíttatnia kell. A két külön honosítást tehát fentartja e javaslat, csakis az eljárásban, az érvényesítésben, a kiköltözködésben nyújt a viszonyosság alapján bizonyos könynyebbséget. Ez oly dolog, melyet, ha nem indokolna is a köztünk fennálló viszony, megtörténhetik és nieo' is szokott történni bármely más állammal szemben, kölcsönös megállapodás, szerződések alapján ; ugy, mint teszem, nekünk magunknak is van egy szerződésünk, mely az általános szabályok alól kivételeket állapít meg az eszaKamerikai államokkal, melynek érvényét ezen törvényjavaslatnak egyik pontja határozottan, nyíltan fenntartja és megőrzi. Azon észrevétel tehát, azt hiszem, a törvény szövegéből és szelleméből kivonva, nem tehető; azon az alapon a törvényjavaslat meg nem támadható. (Igaz! Ogy van! jobbfelöl.) A t. képviselő ur kifogást tesz az ellen is., hogy ezen javaslat a külföldön lakó magyarokat mintegy kilöki az állam kötelékéből s az általa kijelölt pontok között az foglaltatik, hogy a ki honosíttatott, ha 10 évig az ország határán kivül lakik, megszűnik állampolgár lenni, de a ki itt született, az semmi viszonyok közt sem szűnik meg, ha csak maga nem kéri a kötelék alól való feloldást; mert azt mondja a tiszt, képviselő ur, hogy a ki honosíttatta magát, attól meg lehet várni, hogy a Magyarország iránti kötelmeket teljesítse és hűséges fia legyen az országnak.
