Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-155
274 155. országos ülés október 29. 1879. kül, tekintetbe vétessék, hogy igy a szakbizottságok összeállítása által valóságos garantiát nyerjen a ház arra nézve, hogy a törvényjavaslat megnyeri azon tökélyt, a melyet a szakerők összegyűjtése által megnyerni lehet. Engem t. ház, a legkisebb ellenzéki viszketeg sem vezet, hanem a legszigorúbb szakszerűség, a jogászi meggyőződés indít arra, a midőn három okból kifogásolom e törvényjavaslatot és sajnálom, hogy nem érthetek egyet az előttem szólt t. képviselő úrral az okokra nézve, a melyek miatt én is indítványomat beterjeszteni fogom. Én azt hiszem, hogy azok, a miket ő kifogásol, azon nagy politikai elvek és nézpontok e házban is érvényesülhetnek, azokra nézve a részletes tárgyalás elegendő alkalmat ad; de azokra nézve, a miket említeni fogok, a mik nem egyes politikai elvek körül forognak, hanem a dolog technikájához tartoznak, nem alkalmas fórum a t. ház. Kifogásolok hármat. Először ezen törvényjavaslatnak, az azt csaknem idomtalanná tevő terjedelmét. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy 49 §-ra terjed ki ezen törvényjavaslat, mely semmi egyebet nem tárgyaz, mint a honpolgári jog megszerzését és elvesztését. Az osztrák polgári törvénykönyv például, öt szakaszban, determinálja, igaz, csak a polgári jog megszerzését, de e megszerzés; a jelen törvényjavaslatban 19 §-ra terjed. A mit az osztrák törvénykönyv 5 §-ban mond ki, arra e törvényjavaslatnak 19 §-ra van szüksége. Én súlyt fektetek arra, hogy a törvényjavaslatok legyenek rövidek, világosak s megvárom a törvény nyelvezetétől a praeeiziót; nem szeretem, ha a törvényjavaslatok vezérezikkekben irvák s óhajtom, hogy mindig szem előtt tartassák, hogy a törvényt a biró interpretálja; adjunk tehát a bírónak interpretatió tárgyául oly szöveget, mely rövidsége és velőssége mellett, kellőleg praeciz is. De daczára annak, hogy a jelen törvényjavaslat 49. szakaszra terjeszkedik, még is, — mint azt, ha a részletekbe bele méltóztatik menni, az egyes szakaszoknál ki fogom mutatni, — abban lényeges hézagok vannak s daczára annak, hogy háromszor annyi szakaszból áll, mint a mennyiben más törvényhozások e kérdésben rendelkeznek, mégis megfeledkezik lényeges, fontos viszonyokról. Hiányzik másodszor e törvényjavaslatban a kellő logikai egymásutánból származó rend; az intézkedések egymásutánja nem tünteti fel az egyes intézkedések természetét. Nem akarván e tekintetben sokat mondani, csak azt hozom fel, hogy a 3. 4. 5. §-ban, tehát három szakaszban, az állampolgárság megszerzésének, három különféle módja említtetik, noha voltaképen a dolog egy és ugyanaz, csak különböző alakban nyilatkozik, vagyis az „ipso jure" megszerzés módjai forognak fenn. És ugyanezen kategóriába tartozik a 19. §., melyet a törvényjavaslat szerzője nem oda illesztett be, a hova tartozik, hanem azt a honosítás után szúrta be. Én a rendszerességre t. ház, nagy súlyt fektetek; nem mindegy az, nem közönyös, hogy az intézkedések minő egymásutánban következzenek; a törvénynek kell birnia azon tulajdonsággal, hogy abból combinatio, interpretatió segélyével ki lehessen venni azt, a mit az első olvasásra nem lehetett tenni. Ezt pedig a törvénynek a kellő logikai rend, a rendszeresség adja meg. Végre harmadszor kifogásolom a törvényjavaslatot a nem kellő irály miatt. A törvényjavaslatban találunk oly tételeket és egyes szavakat, melyek absolute nem egyeznek meg az uralkodó terminológiával, pedig a törvénytől, miután az interpretatiónak az a szabálya, hogy a törvény szavai jogtani értelemben veendők, meg kell kívánni azt, hogy a szavakat jogtani értelmükben használja és ez által a megértést előmozdítsa. És mondhatom, hogy e tekintetben a törvényjavaslat oly gyarló, hogy csaknem képtelenségekre vezet. Azt mondja pl. a 3. §., hogy a magyar születésű gyermek apjának állampolgárságát szerzi meg; mintha a fiu, az apjáét szerezné meg az apja számára, mintha apja nem volna állampolgár; a törvénytelen gyermek pedig e szöveg szerint anyjáét szerzi meg. Ezen szakasz legalább is kétszer oly hosszú, mint kellene s szövege képtelenségre vezet. Tehát nem a törvényjavaslat tartalma miatt, a melyet meg lehet vitatni a részletes tárgyalás alatt, midőn az ellentétes nézeteket közelebb hozni, egyeztetni, tisztázni lehet; hanem hiányossága, technikai tökéletlensége miatt kell óhajtanom, hogy a t. ház egy kis időre, — mert hiszen rövid időt fog igénybe venni, — halaszsza el annak tárgyalását s engedje áttétetni a törvényjavaslatot egy más fórumhoz. És ebben megint nem értek egyet az előttem szólott képviselőtársammal, mert én nem azon bizottságot tartom a kellő fórumnak, hogy ahoz utasittassék vissza a törvényjavaslat, a mely ezt már tárgyalta; hanem az igazságügyi bizottságot tartom a kellő fórumnak. Tán nem hibázom, ha felteszem, hogy, ha e törvényjavaslat a jogügyi bizottság elé került volna, akkor az általános indokok köztt nem fognók azt a passust találni, hogy mert sürgős volt, hamarosan bevégeztük azt. Meg vagyok győződve, hogy egészen más javaslat került volna a a ház elé, melyet lehetett volna a részletes tárgy alapjául elfogadni s az eltérő nézeteket, a részletes tárgyalás alkalmával érvényesítem. Mindezek után bátor vagyok a következő indítványt előterjeszteni:
