Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-155
155. országos ülés október 29. 1879. g^g javaslatot a honosítási bizottsághoz a következő elvek alapján leendő módosítás, kiigazítás illetőleg átdolgozás végett: 1. A magyar honosság megszerezhető saját kérelemmel, a foglalt feltételek mellett; azonban az igy honosított sem a törvényhozás bármely házának, sem a korona tanácsának tagja nem lehet. 2. A magyar honosságot rendszerint csak a ministerium adhatja meg ugyan, a haza iránt érdemeket szerzett külföldieket azonban, a fennálló alakiság s fenntjelölt megszorítás nélkül, a törvényhozás is honosíthat. A honosítottak, a hűségi esküt ő Felségéhez, mint magyar királyhoz teszik le s ez határozottan megjelölendő. 3. Az igy honosított, ha 10 évig megszakítás nélkül távol marad az országból, elveszti magyar honosságát. 4. A bensztüott honos, magyar honosságától csak saját kérelmére menthető fel, a foglalt feltételek mellett. A törvényjavaslatban foglalt minden más mód mellőzendő. Beadják: Szederkényi Nándor, gr, Somssich Iván, Széll György, Katona Lajos, Csanády Sándor, Simonyi Ernő, Sembery István, Turgonyi Lajos, Mende Bódog, Gáspár Lajos, Kállay János, Thaly Kálmán. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadás végett. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Baross Gábor jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Hoffniann Pál: T. ház! A kritika oly törvényjavaslattal szemben, melyről mindnyájan meg vannak győződve, hogy tárgyánál fogva szükséges s ha még ebez járul az, hogy ezen szükség hosszú évek óta fennforog, mindig nehéz. A legjobb akarat, a törvényjavaslatnak csak tökéletesítését czélzó szándék igen könnyen ütközik azon veszedelmes példaszóba, hogy „a jobbnak barátja, olykor a jónak ellensége." Daczára annak t. ház, hogy a jelen törvényjavaslatnak sürgős szükségességéről, mint mindnyájan, ugy én is át vagyok hatva; kötelezve érzem magam mindamellett ezen törvényjavaslatra vonatkozólag, az általános tárgyalás alkalmával egy oly javaslattal lépni a t. ház elé, mely ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését, habár rövid időre, késlelteti. Késztet engem erre magának, az illető törvényjavaslat előkészítő bizottságának saját indokolásában foglalt egy nyilatkozata, a mennyiben jelentésének mindjárt elején, a harmadik bekezdésben azt mondja: „A bizottság azon tudat által lévén áthatva, hogy sürgős szükség van e törvényjavaslatra s a közvélemény követelményének tőle telhetőleg mielőbb eleget teendő, minden késleltető vita nélkül elfogadta indokai alapján e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául." Maga a bizottság is, — e nyilatkozatból legalább ugy látszik — a sürgősnek ismert szükség pressiója alatt állva, nem fordította ezen törvényjavaslatra azon gondot, a melyet törvényjavaslatra szerintem még akkor is szükséges fordítani, ha az, a legégetőbb szükség kielégítését tűzte volna ki feladatul. Mai nyilatkozatában az előadó ur is megengedte, hogy e törvényjavaslat részleteiben javítást igényel. Én e két rendbeli elismerésre —• mind az indokolásban foglalt elismerésre, mind arra, melyet a t. előadó ur e házban nyilvánított — támaszkodva, röviden megjelölöm, miért nem tartom e törvényjavaslatot jelenlegi alakjában általánosságban is elfogadhatónak. Először, t. ház azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy valamely törvényjavaslatnak a parlament elé terjesztésénél meg kell azt követelni, hogy ezen törvényjavaslat mind azon javításokon átment legyen, a melyek lehetségesek. Parlament, mely oly nagy számú tagokból áll, nem az a fórum, a mely előtt tetemes javítások tétethetnének. Kern oly nagyobb elveket értek, a milyeneket például a t. előttem szólt képviselő ur is jelzett; hanem a törvényjavaslatnak technikai tökélyére czélzok. Ily részletekre nézve, ily nagy gyülekezet csakugyan nem alkalmas fórum. Követelnünk kell, hogy a törvényjavaslatok ne terjesztessenek a ház elé előbb, mig azok mindazon forumokon át nem haladtak, a melyektől egyáltalában javítás várható. Mert e ház nem arra való, hogy valamely törvényjavaslatnak szakszerű javítását eszközölje. Erre vonatkozólag még egy nagyobb anomáliát is tapasztalunk az újabb időben. Mig azelőtt a törvényjavaslatok jobbára az osztások tárgyalásain mentek keresztül, a mi alkalmat nyújtott minden egyes képviselőnek, legalább saját osztályában a tárgyhoz hozzá szólni, újabb időben a szakbizottságok gyakorlata lépett érvénybe. Én ezt helyeslem t. ház, azon feltevés mellett azonban, hogy a szakbizottságok összeállításánál azon tekintet tartatik szem előtt, hogy adassék meg a szakbizottságok által a törvényjavaslatnak a lehető legnagyobb tökély. De ha tekintjük azon módot, a melyben a szakbizottságok összeállittatni szoktak, azt látjuk, hogy azon szakférfiak, a kik a pillanatnyi helyzetnél fogva nem szerencsések a kormánypárthoz tartozni, vagy talán valamely szervezett ellenzéki párthoz, a szakbízottságból principialiter ki vannak zárva s alkalmuk sincs ott nyilatkozni. Én helyeslem, hogy szakbizottságok által váltattak fel az osztályok. De akkor meg kellene emlékezni arról, hogy e szakbizottságok képezzenek oly testületet, a melyben a szakértelem is, párttekintet nél35*
