Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-155

272 155. országos ülés október 29. 187í). onnan ide, annak egyszerűen adjuk meg az útlevelet, vagy egyszerűen fogadjuk be. Ez egy átvándorlási rendszer, mely talán a bolygózsidó történetéhez is fog vezetni. A külföldiek honosítására nézve tehát elfogadván a törvényjavaslat azon elvét, hogy a ministerium adja meg azokra nézve, a kik pl. a magyar haza irányában érdemeket szereztek, de a speciális magyar jellegnél fogva, mit a t. előadó ignorálni látszik, nem ő Felségének kívánom a jogot megadni arra nézve, hog}^ ezeket honosítsa, hanem ezen jog, speciális jellegénél fogva a törvényhozást illesse meg. A magyar törvényhozás gyakorolta ezen jogot eddig is a kitűnő külföldiek irányában. Miért foszszuk meg tehát a magyar törvényhozást ezen speciális jogától s miért ruháznók azt másra? Erre indok nem létezik. A speciális magyar jellegnél fogva, a mely egyszersmind minden államban érvényre emelkedett s a melyet minden állam hiven megőriz, részemről ragaszkodom ahoz, hogy a külföldi honosított, a magyar törvényhozás és a magyar korona tanácsának tagja nem lehet. E tekintetben mi leginkább vagyunk utalva a eonservativismusra. Anglia híven őrzi ezt, pedig nincs annyira szüksége rá, mint Magyarországnak. Ha talán valamely kitűnő külföldi honosítottról volna szó, fönmarad mindig a törvényhozás intézkedése, úgy, a mint az évszázadokon át gyakoroltatott. A honosítottak eskütételét illetőleg, a speciális magyar jellegnél fogva, melyet a t. előadó nr is hangsúlyozott, szükséges, hogy határozottan megjelöljük, hogy ő Felségének, mint magyar királynak teszi az esküt, nem pedig, mint a törvényjavaslatban csak általánosságban mondatik: ő császári és királyi apostoli Felségének. (Helyeslés a szélső halon.) A ministerium által honosítottak tekintetében szükségesnek tartom annak kimondását, hogy ha a honosított 10 évig távol marad az országtól, a honosságot elveszítse. Ezt azonban a benszülött honosra nézve, kire a születés eltörülhetlen bélyeget nyom, mely megmarad rajta, a mig él, nem tartom alkalmazhatónak; s igy azon többféle intézkedést, melyeket a törvényjavaslat a honosság elveszítése tekintetében a benszüiöttekre nézve megállapít, kihagyandónak tartom. Hazánk nincs oly helyzetben, hogy fiait bármely csekély oknál fogva proscribáljuk a hazából. Szükségünk van a haza gyermekeire, legyenek azok bár távol, feledkezzenek bár meg könnyelműen a hazáról. Számos példa van arra, hogy azokban, a kik számos évekig külföldön éltek, azon kötelék által, mely őket a hazához fűzte, fönmarad a hazához való tartozás érzete és hosszú idők után visszatérve, hasznos polgáraivá lettek a hazának. Most az ilyeneket aprólékos akadékoskodásokkal, a mivel honosságuknak evidentiában tartása jár, kényszeríteni akarjuk, hogy teljesen elszakadjanak a hazától. De mit mondjak azokra nézve, a kik például politikai okoknál fogva maradnak távol bizonyos időre a hazától? (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Mit mondjak azokra nézve, a kik politikai okok miatt távolmaradván e hazától s külföldön, egyik vagy másik országban tisztességes állást szerezvén, ezen törvényjavaslat szerint, egy egyszerű hatósági utasítással, ezen viselt állásuk elhagyására kényszeríthetők, vagy pedig kitöröltetnek a magyar állampolgárságból. Mi ennek czélja? Figyelemmel végigolvastam a törvényjavaslat indokolását, de azt, hogy azok, kik ekként megfeledkeznek a magyar hazáról, megérdemlik, hogy kitöröltessenek: nem tartom indokolásnak. A kik politikai tekintetekből vannak künn, soha sem feledkeznek meg a magyar hazáról. (Tetszés a, széh'ó baloldalon.) Csanády Sándor (közbeszól): Jobb hazafiak, mint azok, a kik ott ülnek. (Szóló a jobboldalra mutat.) Szederkényi Nándor: Mit érünk el ezen törvényjavaslat érvényre emelésével? És mit érünk el, ha őket kitöröljük a magyar honpolgárságból ? Elvesztjük őket örökre s akkor azt mondhatják, kilöktek bennünket, nem térünk vissza a hazába. Vagy bűnös cselekményt követnek el a magyar haza ellen külföldön s a magyar hatóság őket hazatérésre kényszeríti és tegyük, hogy az illető nem tér vissza. Ekkor kitöröltetnek a magyar állampolgárságból. Mit hoz létre ezen tény? Azt, hogy ők azontúl minden büntetés nélkül elkövethetik azt, a mit előbb büutetés mellett követhettek csak el, melyért, ha honpolgárok maradnak és haza térnek, mindig felelniök kell. így pedig egyszer mindenkorra kitöröltetvén, felmentetnek a büntetés terhe alól. Ezt fogná eredményezni a törvényjavaslat, melylyel czélt nem érünk, mely aprólékos boszantásokkal üldözi a külföldön lévőket s megszorítja az egyéni szabadságot. Én tehát ezen pontokat határozottan kitörlendőknek vélem és ezen irányban a törvényjavaslatot módosítandónak tartom. Ezen elvi kifogásaimat előterjesztvén, bátor vagyok arra kérni a t. házat, hogy ezek értelmében a törvényjavaslatot kiigazítani és módosítani méltóztassék. Erre vonatkozó határozati javaslatom következőleg hangzik (olvassa): Határozati javaslat. A 214. számú „a magyar állampolgárság megszerzése s elvesztéséről" czímű törvényjavaslathoz. Tekintve azon számosabb fontos elvi kifogást, mely a fentérintett törvényjavaslatra fenforog s melynek ily értelemben kiigazítása, a házban alaki nehézségekkel jár, alólirottak indítványozzuk : utasítsa vissza a t. ház a jelen törvény-