Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

20 135- országos ülés május 28. 1879. günk van, annak beszáilásolásáról gondoskodni kell. Nincs tehát más szempont. Az administrationális kérdés eldöntése mel­lett még az eddigi térítvényi viszonyoknak tör­vény általi rendezése is czéloztatik. S mikor egy­részről pátensekre, rendeletekre és törvényes vi­szonyokra és állapotokra hivatkozik Ernuszt képviselő ur : akkor nem lehet szemrehányásul hozni fel azt, hogy épen azon viszonyokat, melyek eddig törvény által szabályozva nem voltak, sza­bályozni akarjuk. Felhozatik a 21. és 22. §. eilen a legsúlyosabb vád, s ez az, hogy ott közjogi kér­dés vanventillálra és közjogilag érintetik ő Felsége a hadúr joga a szállásolásnál, és hivatkoznak az 1867: XII. t. ez.-re. Én semmiféle ellentétben levőnek nem látom ezen két fogalmat. 1870-ben megáílapittatott az állandó beszállásolás és ez szolgál a jelenlegi t-javaslat alapjául, mert valami alapot el kellett fogadni, mely után indulni, melyet zsinórmértékül keli venni; hanem most arról van szó, hogy ezentúl, uem a mint eddig történt, ilyen vagy amolyan rendelet utján tör­ténjék meg ez. Ez alap tehát meg van ő Felsége 70-ki rendeletében, mely kizárólag erről szól, mely minden törvényhatósághoz kiküldetett s minden hatóság által elfogadtatott, egyetlen egy sem emelt ellene szót. Ezen alapot fogadta el ezen törvényjavaslat is. Hogy eunek megállapí­tása, hogy a rendes elhelyezés elrendelése ő Fel­ségének joga, a ki a sereg legfőbb parancsnoka, az igen természetes. Ha elismeri a t. ház, a mint hogy elismerte előttem egy pár szónok, hogy ő Felségének kizárólagos joga a vezérlet, vezénylet és szervezetbe beleszólani: akkor csak­ugyan joga van az elhelyezés elrendeléséhez, a mi a szervezetnek csak kiegészítő része. Ez igen természetes; mert ha ő Felségének joga van, a mit tőle nem tagad meg senki, hogy seregét szervezze, az ordre de bataillet megállapítsa, akkor alig vonható kétségbe az elhelyezés körüli joga is, mi azzal tökéletesen azonos. (Közbeszólás a szélső' halról: Világos törvény van reá!) Már a legrégibb időkben különbséget tettek törvényes fogalmak szerint az elhelyezés és beszállásolás közt s a beszállásolás minden eddigi törvényünk értelmében is az ország kizárólagos joga s e jog föl is tartatott. Föltartatott ez az 1871-ki törvény által is, ezt tagadásba venni nem lehet. Az elhelyezés, a dislocatió egészen más. A csa­patok elhelyezése bizonyos beosztásokba, dandá­rokba bizonyos területekre nem lehet az egyes hatóságok joga, ezt az egyes hatóságok nem határozhatják meg, mert nem tekinthetik át az egészet, meg sem tudják Ítélni, mert csak az tudja megítélni, hogy az egész sereg hogyan helyeztessék el, a ki az egész felett rendelkezik s tudja, mit akar elérni. (Igaz ' Ügy van! jobb­felól) Itt beszállásolásról van szó, ugy, a mint azt az ország eddig mindig gyakorolta s gyakorolta nem pátensek alapján, hanem egy századok alatt a körülményekből magokból kifejlődő szokás alapján. De nem gyakorolta törvény által meg­határozva, mert e kérdéssel a törvényhozás még nem foglalkozott s ez ezélja a jelenlegi t. javas­latnak. Mindazok a dolgok, a mik felhozattak, megjárják éleznek, szójátéknak, attól kezdve, a mit Mocsáry képviselő ur felhozott, a hadúrtól kezdve a szalmakomkzáriusig; de komolyan véve uem tartoznak a dologhoz. (Igaz! Ugy van jobbfelöl). A dolog komolysága itt azt kívánja, hogy szer­vezzük azon viszonyt; meghatározzuk azon köte­lezettséget, melylyel a beszállásolás tekintetébői tartozik a közönség meghatározni azon jogokat, melyeket igénybe venni lesz hivatva és fölhatal­mazva a katonaság. És épen azért kell azt meg­határozni, hogy oly dolgok ne történjenek, a mint itt föl is említtetett, hogy a katonaság tesz a mit akar, hogy ezentúl ne tehesse mindig azt, a mit akar s hogy ezentúl tudhassa a közönség, mit szabad és mit nem lehet tennie a katonának s ha az ellen vét, tudja módját az orvoslásnak. (Helyeslés a jobboldalon.) A többi kérdésekre vonatkozólag, melyek a törvényjavaslat részleteit illetőleg föíhozattak, fenntartom magamnak az egyes részleteknél elő­adni nézeteimet s ha sikerülni fog felvilágosítani az egyes szónokokat; de ismételten vagyok kény­telen kinyilatkoztatni, hogy tekintse a t. ház ezen törvényjavaslatot ugy, hogy az tisztán administra­tiv kérdés, a mely semmiféle közjogot nem fog­lal magában. Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadót. Márkus István előadó: T. ház! Azt hiszem, hogy azon komoly támadások után, melyekben e törvényjavaslat részesült, csakugyan előadói kötelességem, annak védelmére, ha nem is hosszasabban, de legalább a lehető rövidség­gel felszólalni, s különösen a törvényjavaslat ellen felhozott érveknek főbb csoportjaira vála­szolni. A legelső ellenvetés, a melyet Ernuszt Kelemen képviselő ur tett, s melyet utána Mocsáry és Eötvös képviselő urak különböző árnyalatok­kal ismételtek, az alkotmányi szempontra vonat­kozik, a mennyiben több és kevesebb határozott­sággal azt állították, hogy a jelen törvényjavaslat­nak 21. és 22. §-a ellentétben áll az 1867. t. ez. 12. §-ával, s hogy ezen §-okban — a mint magokat a képviselő urak egyike kifejezte — fontos alkotmányos jogföladás foglaltatik. Mindenek előtt megjegyzem, hogy ugyan­azon nézetben vagyok Ernuszt képviselőtársam­mal a tekintetben, hogy itt nem feladatunk

Next

/
Thumbnails
Contents